Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. 479 amely észrevétel nélkül elf off adtatik. Olvassa a 102. §-t): Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! A102. §. állapítja meg, hogy ml tartozok az igazgatóság

1 hatáskörébe. Az 1. pont szerint az igazgatóság hatásköréibe tartozik az intézet ügyviteli szabályzatának megálílapijtásia. Ez. után pótlásul a következő pontok beiktatását javasoloim (oh vassá): »2. az Országos: Munkásbiztositó Intézet tisztviselőinek választása;-— 3. a személyzeti költségekre vonatkozó határozathozatal; — 4. ez intézet dologi szükséglete inek költségvetése.« Javaslatom megtételénél engem az a szeuir pont vezet, hogy az Országos Munkást»iztositó Intézet maga válassza ki azokat a tisztviselőket, »akikre az intézet ügyeinek ellátását bizni kívánja. (Helyeslés a sgélsőbaloldalöw.) Elnök: Kiván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem

1 kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A benyújtott javaslat szöges ellentétben áll a törvényjavaslat elgondolásával. ßs mivel nem kaptam még elegendő argumentumot arra nézve, hogy a javaslat organizmusát megváltoztassam, a magam részérő]] nem tudnék a javaslathoz hozzájárulni. Ennek következtében kérnémi a szövegnek változatlanul való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalom.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a 102. %-t az eredeti bizottsági szövegezésben elfogadni, szemiben Györki Imre képviselő ur módosító javaslatával, igen vagy nemi (Igen!) A szakasz eredeti szövegben fogadtatott el, ennélfogva a módosító javaslat elesik. Következik a 103. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 103—108. §-okaÊ, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 109. §-t.): Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A 109. §. azokat a kizáró rendelkezéseket foglalja magában, amelyek lehetetlenné teszik, hogy valaki az Országos Munkásbiztositó Intézet önkormányzati szerveinek tagja lehessen, és kimondja ez a szakasz azt, hosry nem lehet az önkormányzatnak tagja az, (olvassa): »akit bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vagy az állam és a társadalom hatályosabb védelméről szóló törvénybe ütköző vétség miatt jogerősen elitéltek«. A magam részéről teljes egészében elfogadom azt a rendelkezést, hogy nem lehet tagja az önkormányzatnak az, akit bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt jogerősen elitéltek', ellenben nem tudom magamévá tenni ezt az intézkedést azokkal szemben, akik az állam és a társadalom hatályosabb védelméről szóló 1921 : III. tc.-be ütköző bűncselekmény miatt Ítéltettek el. Ez a törvény nem olyan alkotása a magyar Judikaturának. amelyet nyugodtan és higgadt időben alkottak meg, hanem alkalmi törvény. Márpedig azt, hogy alkalmi törvényre alapittassék egy kizáró rendelkezés ilyen testületnél, teljesen elhibázottnak és céltalannak tartom. De elhibázottnak és céltalannak kell tartanunk ezt különösen akkor, ha figyelembe vesszük azokat a bírói Ítéleteket, amelyeket e törvényre való hivatkozással az utóbbi időben hoztak. A magam részéről javaslom tehát, hogy a 2. pontnak ez a rendelkezése töröltessék. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. Ugyanennek a szakasznak 4. pontja szerint nem lehet az önkormányzati szervek tagja az, (olvassa): »akit, mint munkásbiztositó tisztviselőt az 1918. évi október hó 31. napját követő időben tanusitott hazafiatlan, társadalomellenes vagy a közerkölcsbe ütköző magatartása miatt a szolgálatból nem igazoltként bocsátottak el és magatartása újrafelvétel alapján utólag sem nyert igazolást«. Erre a 4. pontra vonatkozólag azért tartom szükségesnek a törlést, mert talán az országban az egyetlen intézmény volt a Munkásbiztositó Pénztár, ahol, bár szolgálati és fegyelmi szabályzat volt a tisztviselőknek jórészére és különösen az Országos Munkásbiztositó Pénztárra nézve, mégis az érvényes szolgálati szabályzat rendelkezései teljesen figyelmen kivül hagyattak, és ugy folytatták le az igazoltatási eljárást. Ha akár az állami intézményeknél, akár a közigazgatásnál, a vármegyénél, postánál vagy vasútnál, vagy egyéb szolgálati ágban lévő alkalmazottaknak a forradalom alatt tanusitott magatartását birálat tárgyává tették és eldöntötték, hogy igazolják-e magatartásukat vagy sem, mindenütt a házi vizsgálaton kivül vagy az igazolási bizottság működésén kivül ott volt a fegyelmi biróság, s ez volt hivatva végső fokon kimondani, hogy valakinek a magatartása hazafiatlan, társadalomellenes vagy a közerkölcsbe ütköző volt-e. Egyedül a munkásbiztositó pénztári tisztviselőkre vonatkozólag nem tartatott be ez a rendelkezés. Azokra nézve a fegyelmi szabályzat teljes figyelmen kivül hagyásával intéztetett el az igazoltatási eljárás, aminek következménye az volt, hogy olyanokat sem igazolt az Országos Munkásbiztositó Pénztárnak és a kerületi pénztáraknak az igazoltatási eljárás lefolytatására hivatott testülete, vagy bizottsága, akiknél a nem igazoltatásra semmiféle komoly indok nem forgott fenn. Példaképen felhoztam már itt a t. Házban Klárik Ferenc volt képviselőtársunk esetét, akit nem igazoltak azon a cimen, hogy Csongrád vármegyének kormánybiztos főispánja volt. Kiderült azután, hogy Csongrád vármegye területén sem volt soha s ilyen megbízatást senkitől nem kapott. Amikor megkérdezte, hogy miért nem igazolták és 26 vagy nem tudom, hány évi szolgálat után miért fosztották meg kenyerétől, nyugdíjától, kapott egy végzést a népjóléti ministeriumtól, amely szerint azért fosztották meg, mert a Károlyi-forradalom idején Csongrád vármegye kormánybiztos főispánja volt. Hiábavaló volt minden tiltakozása ez ellen, s hiába hivatkozott arra, hogy nem volt főispán, hogy soha nem volt Csongrád megye teületén sem. Időközben be is szerezte az ottani alispán irásos nyilatkozatát arra vonatkozólag, hogy őt soha életében nem is látta, nem is volt a vármegye területén, s megnevezte, hogy kik voltak azok, akik a Károlyi-érában mint főispánok, a kommunizmus idejében pedig mint népbiztosi teeendőkkel megbizott emberek oda lementek. Ennek ellenére még most is ott áll megfosztottan ez az ember. És most ha arról lenne szó, hogy az igazgatóságba bekerüljön, megfosztanák ettől is ezen igazoltatási eljárás alapján azért, mert állitólag Csongrád megye főispán-kormánybiztosa volt, és mert mindaddig nem történt reparáció ebben a kérdésben. Felsorolhatnék egész csomó tisztviselőt, akikkel szemben igy folytatták le az igazolási eljárást. Ha azt az egyenlő mértéket látnám a pénztári alkalmazottakra vonatkozólag, ame69