Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

38 Az országgyűlés képviselőházánál szerese csonka Magyarország külkereskedelmi forgalmának. Szociális termelésből fakad a jólét Oroszországban és ezen az alapon az a hatalmas birodalom, amely valamikor a búzaárakat, az állatárakat, a nyerstermények árait egy egész csomó cikkben, diktálta, ma kétszer annyit tud mindössze termelni a külföld számára, mint amennyit termelt csonka Magyarország. Tovább megyek, speciálisan Angolország egész külkereskedelmi forgalmának mindössze egy százaléka esik Oroszországra. Ezért igazán nem volt érdemes Angolországnak Oroszországgal fentartani a kereskedelmi viszonyt akkor, amikor ennek az egy százaléknyi kereskedelmi forgalomnak a lebonyolítására Oroszország hatalmas személyzetet tartott Londonban. Hogy mire való volt ez a szervezet, azt bebizonyította a mostani rendőri vizsgálat eredménye és ennek szüleménye volt azután az a határozat, amelyet Anglia a nála megszokott eréllyel és következetességgel vitt keresztül, hogy t. i. az oroszokkal a diplomáciai viszonyt megszakította. Ez egészen helyes is, mert a szovjetdiplomáciával erkölcsi alapon semmiféle szerződést kötni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) Méltóztassék csak megnézni, mi a szovjet alapjellege. A szovjet nem más, mint elsősorban államilag szervezett atheizmus, holott az egész világ mindenütt a vallásos alapon nyugszik. Kinában épugy, mint Szent István országában, Svédországban épugy, mint Argentínában, Perzsiában épugy, mint Marokkóban, mindenütt a vallásos alapok érvényesülnek. Az egyetlen állam az egész világon, amelynek alapja a szervezett istentagadás, az orosz szovjet, amelynek szimbóluma az az 50.000 aranyrubelért épített szobra Júdásnak, amelyen Júdás letiporja a keresztet. Ebben szimbolizálja magát az orosz szovjet. Ez az orcsz szovjet az egész keresztény világgal, sőt nemcsak a keresztény világgal, hanem az egész istenhivő, vallásos emberiséggel szembe akar helyezkedni. Természetes dolog, hogy ezzel más állam szerződést nem köthet, mert minden szerződéshez bizonyos közös bázis kell, legalább annyiban, hogy hiszünk Istenben, van közös erkölcsünk. Oroszországgal szemben még ez is hiányzik. Hiányzik ott az erkölcsi alap is. Méltóztassék csak elolvasni bármelyik elfogulatlan könyvet Oroszországról. Miféle nevelési rendszer van ott, ahol igy nevelik az ifjúságot. 15—16 éves leánygyermekek, mint leányanyák szerepelnek már, a koedukáció köivetkezményeiről nem is beszélve. Méltóztassék csak megnézni végül az orosz viszonyok legkiáltóbb jellemzőjét. Méltóztatnak tudni, hogy Oroszországban a szovjet a szabadság eszméjével jött, a szabadság jelszava alatt bontotta ki a vörös zászlót és a vörös zászló alatt a legkíméletlenebb zsarnokságot valósította meg. Ez a hazugság, az erkölcsi alap hiánya, a valláserkölcsi alap és a jogi alap teljes hiánya okoza azt, hogy a szovjettel semmiféle szerződést kötni nem lehet. Próbáltuk mi a bresztlitovszki békével. Ugyan megjártuk vele. Próbálta Anglia most a kereskedelmi szerződéssel. Nem kapott mást, mint értéktelen konceszsziókat amely koncessziókat a rendezetlen társadalmi és rendezetlen jogi viszonyok között akkor borit fel a szovjet, amikor neki tetszik. Sem gazdasági, sem erkölcsi oka nem lévén tehát Angliának arra, hogy Oroszországgal a kereskedelmi viszonyt tovább fentartsa, felmondotta a szerződést és ezzel példát: nyújtott egész Európának. 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. Én nem tartom utópiának azt, amire Bogya t. képviselőtársam rámutatott, hogy egy antibolsevista szövetségnek kell összeállnia, mert addig ezen a világon békesség nem lesz, addig a társadalmi béke helyre nem állhat, addig lóvásárló-ügynökök stb-nek segítségével mindenüvé igyekezni fognak bevinni a társadalom bomlasztásának miazmáit, amig a moszkvai bacillusfészket nem fogja egyszer Európa alaposan kipörkölni. Erre van elsősorban szükség. És én remélem, hogy az öntudatra ébredt nemzeti államok el fognak jutni - arra a meggyőződésre, hogy ezt a moszkvai bacillusfészket egyszersmindenkorra ki kell radírozni a világból és akkor lehet azután szó a társadalmi béke helyreállításáról. (Helyeslés jobb felől.) Mikor ezt igy általános szempontból megállapítjuk, lehetetlen elvonatkoznunk attól, hogy az orosz szerződésnek ez a megszakítása a magyar külpolitikának is bizonyos ujabb irányokat fog szabni. Elsősorban örömmel szögezem le azt* hogy ezek után nálunk az orosz kereskedelmi szerződésről valószinüleg hosszú ideig nem eshetik szó. Az orosz kereskedelmi szerződésről szó eshetett akkor, amikor még Anglia, amely bennünket gazdaságilag támogatott, Oroszországgal bizonyos remények kilátása fejében szerződéses viszonyban állott. Ma azonban, amikor Anglia is Oroszország ellen fordul, semmi értelme sem volna annak, hogy mi kezdjünk ujabb szerződéses viszonyt Oroszországgal. Sőt tovább megyek Nekünk még azt a csekély összeköttetést is meg kell szakítanunk, amely Oroszországgal van és amely esetről-esetre ló vásárlásokat engedélyez a szovjet részére ebben az országban. Vagy van szüksége Oroszországnak azokra a lovakra s akkor ne adjunk fegyvert a mi ellenségeinknek, vagy pedig nincs s akkor nem lovat vásárolni jön ide, hanem társadalmi robbantást akar eszközölni. Ezzel szemben pedig nincs más '. védekezés, mint amire Anglia ad nekünk példát, t. i. elzárni határainkat (Ugy van ! a jobboldalon.) Az orosz kérdés azonban felhívja a figyelmünket egy másik nevezetes szempontra, t i. arra, hogy Magyarországnak a szláv kérdéssel foglalkoznia kell. Mi ide vagyunk ékelve a szlávok közé s a szlávokról jóformán semmit sem tudunk. A szláv nyelvekkel ebben az országban igen kevesen foglalkoznak ; csak jelszavakat hallunk : lengyel, jugoszláv orientáció; sőt valamikor Ugrón Gábor orosz orientációt hirdetett. Ezzel szemben nekünk meg kell fontolnunk, hogy vájjon nem volna-e lehetséges valamely szláv nemzettel olyan baráti összeköttetést keresni, amely az olasszal nem ellentétes, amely azonban meg tudja bontani a szláv egységet. A szláv egység különben is fantazmagória. A szláv egységet el lehet képzelni akkor, amikor orosz-lengyel, orosz-ukrán, cseh-tót, horvát-szerb, bolgár szerb ellentétek vannak, amikor minden egyes szláv népnek van egy halláos ellensége? Ezeket az ellentétes viszonyokat nekünk az Árpádok óta, amikor még önálló magyar politikát folytattunk, módunkban állott kellőképen kihasználni ; hol orosz, hol lengyel, hol szerb, hol horvát szövetségeseink voltak. Amióta most újra független magyar külpolitikát folytatunk, elérkezett az ideje annak, hogy megtaláljuk a szláv tengerben azt a nekünk kedvező szigetet, ahova bele tudunk kapaszk'dni és ahol tovább ki tudjuk épiteni a magunk külpolitikai orientációját. Itt csak rövid célzást akarok tenni arra a szláv nemzetre, amellyel bennünket nyolc évszázados kapcsolat füz össze, a horvátra # Nekünk érdekünkben áll, hogy a horvát nemzet a jugoszláv fantazmagóriában el ne sülyedjen, hanem íregőrizze a maga nemzeti egyéniségét és valamikor