Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

4/76 Az országgyűlés képviselőházának érvényességéhez a biztosításra kötelezettek és a munkaadók jelenlevő képviselőinek titkos szavazással létrejött kétharmad többsége szükséges.« Ebből a szövegből méltóztatnak látni, hogy már én magam koncedáltam azt, hogy nem lehet ezekben a fontos kérdésekben akár az egyik, akár a másik testületre rábízni azt, hogy a segélyeket felemelhesse, vagy a járulék kulcsát magasabbra állapilihasa meg. Itt egy viszonylagos többség kell, amelyet csak ugy tudunk kihozni, hogy vagy a munkaadók egy része szavaz a munkásérdekeltség képviselőivel, vagy pedig a munkásérdekeltség képviselői együtt szavaznak a munkaadó-érdekeltség képviselőivel. Ha pedig inditványomat elfogadjuk, és azt törvénybe iktatjuk, akkor azt a magas célt, amelyet el akarunk érni, hogy t. i. az egyik érdekeltség se oktrojálhasson a másikra olyan rendelkezéseket, amelyek a másikra sérelmesek, elérhetjük. Ha inditványomat el méltóztatnak fogadni, eleget tettünk a kívánalmaknak, kivettük azt a fullánkot, amely ebben a_ [javaslatban van

> s amely tel- ' jesen yélgrehajthatatlanná teszi a munkásbiztositás önkormányzatát. Elnök: Szólásra következik

1

? Szabó Zoltán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! A 100. § 10. pontjában olyan rendelkezés foglaltatik, amely alkalmas lerontani azokat a jó és nemes dolgokat, amelyek a szolgáltatás tekintetében a különböző szakaszokban vannak. Eszerint a rendelkezés szerint ugyanis az igazgatóságban az egyes napirenden lévő pontok felett a határozathozatal alkalmával csak annyi munkás szavazhat, amennyi munkáltató jelen van, vagy fordítva. Hiába vannak ebben a javaslatban olyan szakaszok, amelyek szerint a munkás, amikor beteg, betegsegélyt kap, amikor baleset éri, anyagi támogatásban részesül, stb.. ha az igazgatás, mondjuk, az önkormányzat körül olyan rendelkezéseket igyekszik életbeléptetni, amelyek alkalmasak arra, hogy a jó pontokat rosszá fegyék. Hiszen nem először mondom, hogy lehet^ egy jó törvényt rosszul kezelni, egy rossz törvényt pedig jól kezelni. A jelen esetben az ilyen korlátozó intézkedésekkel, ha a jó törvényt rosszul kezeinők, épen a munkásságnak ártanánk, hiszen arról van szó, hogy a balesetet szenvedett munkás, a terhes nő, az árvák, az özvegyek támogatást kapjanak. Amikor ezekről van szó, akkor, azt hiszem, olyan törvényt! kell alkotni, amellyel szemben a munkásság bizalommal viseltetik. Ha pedig ezt a bizalmat a törvény által megteremteni nem tudjuk, akkor hiába lesz meg ez a törvény, hiába lesz meg az a rendelkezés, hogy a munkaadó a munkás járulékát már a béréből levonja és kényszeríti őt, hogy az intézetnek tagja legyen, ha ennek a törvénynek alkalmazása és rendelkezései nem olyanok, amelyek a munkások bizalmát már ob ovo megnyerik. Láthattuk, milyen vi iszonyok voltak abban az időben, amikor az autonómiát felfüggesztették. Körülbelül nyolc éven keresztül autonómia nélkül dolgozott ez az intézet és láthattuk, mi volt ott, hogy a munkások ezzel az intézettel szemben hogy a a viseltettek. Láthattuk, hogyha egy munkás elment a pénztárba és ott panasszal kívánt élni, milyen bánásmódban részesült a tisztviselők részéről. Volt munkás, aki egész napot töltött e] az intézetben, csak azért, mert nem tudta, hogy melyik ablaknál intézik el az ő ügyeit s ha végre azt az ablakot megtalálta, ott egy csomó gorombaságot *kapott a tisztviselő récéről. Hogy egy intéz 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. meny ilyen körülmények között nem virágozhatik, nem fejlődhetik, nem boldogulhat ugy, ahogy azt az ügy érdeke megkivánja, ezzel meg van indokolva, pedig, igenis, ennek az intézetnek elsősorban a munkásság bizalmára van szüksége. Ez a 10. pont azáltal, hogy megállapítja, hogy a munkások és munkáltatók kölcsönösen csak annyian szavazhatnak, ahányan mind a két oldalon jelen vannak, helytelen intézkedést statuál. Hiába vannak ott akár az egyik, akár a másik oldalon többen, azok, akik egyik vagy másik ülésen többen v:mnak jelen, mint a másik érdekeltség részéről jelenlevők, ki vannak rekesztve a szavazásból. Egy másik igazgatósági ülésen pedig fordítva is törtenhetik s akkor a másik oldalon lesznek kirekesztve azok, akik azért, mert egyesek kötelességmulasztást követnek el, nem vehetnek részt a szavazásban, akik ezt a pontot igy szövegezték és már a múltban is igy tervezték, azok azt a rendszert ideális paritásnak nevezték el. Hogy épen ez volna az ideális állapot, az ideális helyzet, azt a magam részéről nem irom alá, mert a gyakorlatból egészen más tapasztalatokat szereztem e kérdés körül abban a tekintetben, hogy hogyan és miként alakul a helyzet a különböző pénztári igazgatóságokban. Hiszen a múltban, nem ugy, mint a jelenlegi törvényjavaslat azt tervezi, csak a kerületi választmányoknak, hanem a kerületi pénztáraiknak is igazgatóságai voltak. Az országba

(

n tehát az igazgatóságoknak egész sora állott fenn és az ideális paritás nélkül azt lehetett tapasztalni, hogy a dolgok a legnagyobb rendben folytak. Miért? Azért, mert a személyes érintkezés által a munkáltatók, ha azok a legintranzigensebbek voltak is, meggyőződtek és meggyőződhettek arról, hogy a betegsegélyezés és balesetbiztositás terén a munkások épugy, mint a munkáltatók, semleges területet képeztek semleges területen állottak. És ha most mindezek után itt a törvényjavaslatban ezt a pontot nézzük — és ez csak a kezdete a dolognak, mert hiszen a további pontokban hasonló rendelkezéseket fogunk találni, amiről majd szintén el kell mondanunk véleményünket — meg kell állapitanunk, hogy ezekkel az intézkedésekkel csak lerontjuk azt, amit más szakaszokkal a szolgáltatások tekintetében a tagoknak nyújtani akarunk, mert ezzel és hasonló intézkedésekkel^ a munkások bizalmát megnyerni lehetetlenség. A minister ur figyelmébe ajánlom ezt — azt hiszem, hogy lehetne újból mérlegelni ezeket az intézkedéseket — és különösképen itt a 10. pontban lefektetett rendelkezést a szavazást illetőleg, mert ez talán tényleg csak arra jó, hogy azok, akik nem igen kötelességtudók, hanyagok legyenek. Azzal az intézkedéssel, amelyből a munkáltatók vagy a munkások — akár az egyik fél, akár a másik fél — azt tudják, hogy egész nyugodtan elmaradhatnak, azért egy munkaadóval sem. szavazhat több, mint ahány munkás van jelen és forditva: az ügynek nem teszünk szolgálatot. A magam részéről legalább is ugy vélem. Megtörténhetik az is, hogy akár az egyik, akár a másik fél a napirendet ismerve, elhatározza, hogy valamely ülésre nem megy el közülök egy sem. Akkor mi történik"? Határozatképtelenség? (Gaal Gaston: Csönd lesz! — Derültség.) Igen, a legnagyobb temetői csönd. Ez a csönd azonban nem szolgálja az ügyet, nem szolgálja azt a célt, amelyet mi előbbre kívánunk vinni. Épen ezért a magam részéről igenis kérném a minister uralj, hogy legyen szives ezt a kérdést mégegyszer mérlegelés tárgyává tenni.