Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-71
Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. é77 Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az önkormányzat ellen intézett rohamoknak egyik harci lobogója volt az, hogy az önkormányzat intézése lassan egészen átcsúszott a munkavállalók kezébe, annál az egyszerű oknál fogva, mert a munkáltatók az önkormányzat vezetésében nem vettek részt, oda nem jártak el, nem törődtek a dolgokkal. Már amikor először beszéltünk erről, azt mondottam, hogy az előadó urnák ezt a választ nem a munkásság, hanem a munkáltatók felé kellett volna intéznie, de viszont abban a pillanatban, amikor a munkáltatók a maguk részéről ebben az eljárásban maguk felé semmiféle sérelmet nem láttak, akkor másoknak ővelük szemben ilyen váddal fellépni nem lehetett. A munkások egészségüket, életüket bizták a Pénztárra. Természetes volt tehát, hogy egészségük és életük védelmében messzebbre mentek, mint a munkáltatók, akik a Pénztárra csak pénzüket bizták rá és akik ezt a pénzt jó helyen, jó kézben tudták, tudták azt, hogy ezt a pénzt jó célokra forditották és mindenesetre nem költhettek el belőle többet, mint amennyit tényleg befizettek. Ennélfogva nem is tartották szükségesnek az üggyel tovább törődni. De tegyük fel, hogy ez nem igy volna, tegyük fel, hogy ezután is a régi módszer, a régi rendszer szerint történnék minden és a munkásság részéről megjelent munkásképviselők majorizálnák a munkáltató képviselőket. Akkor is ott van ennek a törvénynek ezernyi korrektivuma. Magában a törvényben le van fektetve egész csomó megkötés; ilyen az elnök vétójoga és az, hogy a népjóléti minister hozzájárulása, jóváhagyása szükséges. Már ezek a kcrrektivumok önmagukban is elég biztositékai annak, hogy a munkásképviselők esetleges majorizálássál hozott határozatai nem léphetik túl azokat a határokat, amelyeket egyrészt a törvény adni fog ebben a tekintetben, másrészt pedig, amely határokat az alapszabályok szabnak meg. A sorsolással szemben elmondották már mások is véleményüket. Magam is egészen furcsának és lehetetlennek tartom, hogy három munkavállalói és négy munkáltatói csoport van. amelyeknek képviselői itt helyet fognak foglalni. Tegyük fel, hogy a határozatnál olyan kérdésről lesz szó, amely páldául a háztartási munkaadók csoportját érdekli. Mármost, egy esetleges sorsolásnál megvan a lehetősége annak, hogy épen azok fognak elyonatni a határozathozatalban való részvételtől, akik a háztartási munkaadó-csoporthoz tartoznak, akiket tehát a szóban forgó kérdés legjobban érint. Vagy megtörténhetik a dolog forditva is. Például, lehet a gyári munkáltatók képviseletéről szó és megtörténhetik, hogy épen azokat ütik el sorsolás utján a határozathozatalban való részvételtől, holott abban a kérdésben, amelyről szavaznak, épen ők vannak elsősorban érdekelve. Ugyanez a furcsa helyzet forditva is megtörténhetik. A munkát vállalók valamelyik csoportjánál, amikor a tisztviselői kérdésről van szó, esetleg épen a tisztviselők esnek ki a sorsolás révén, munkáskérdésben a munkások, háztartási alkalmazotti kérdésben a háztartási alkalmazottak. Végeredményben tehát ez a sorsolás azt az igazságtalanságát fogja eredményezni, hegy olyanok nem vehetnek részt a szavazásban akik a kérdésben elsősorban és elsőrangúan érdekeltek. Én tehát azt a javaslatot, amelyet az előbb Györki képviselőtársam benyújtott, azzal egészíteném ki (olvassa): »Javaslom a szakasz második bekezdésében az »ezenfelül« szótól egészen a »kizárni« szóig levő résznek törlését és helyébe a következő szöveget: »minden egyéb határozat meghozatala egyszerű többséggel, titkos szavazattal történik.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezenkivül van még valami, amire nézve felvilágosit'ást kérnénk. Azt mondja az utolsóelőtti bekezdés (olvassa): »A közgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben kivételesen rendkivüli sürgősség esetében az igazgatóság határoz«. Ez rendben van; rendkivüli sürgősség esetében nem lehet 1 megvárni a közgyűlés intézkedését. Ennek a határozatnak az érvényességéhez is szükséges a népjóléti minister ur jóváhagyása. A következő bekezdésben viszont azt mondja ez a szakasz, hogy az igazgatóság az előbbi bekezdés alapján hozott határozatát! a közgyűlésnek bemutatja és a közgyűlés az igazgatóság határozatát módosíthatja. Már most, ha sürgős szükség forgott fenn, akkor ez azt jelenti, hogy a határozatot! valószinüleg azonnal végre kellett hajtani a népjóléti minister jóváhagyása után. Mit jelent tehát az, hogy a közgyűlés egy, a népjóléti minister jóváhagyása után végrehajtott határozatot! esetleg niódosifr? Azt szeretném tudni, mit fog ez jelenteni a gyakorlatban. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Ha mi ennél a kérdésnél vitázunk, ezt csak azért teszszük. hogy kimutassuk annak a rendelkezésnek abszurd voltát, amelyet ez magában foglal. Mert egészen komoly az a tény. amelyet Kéthly képviselőtársam emiitett. Kategorizálva vannak a különböző csoportok és igy választanak küldötteket, de ugyanigy alakítják az igazgatósági és a választmányi tagságokat is. Előáll tehát az a helyzet, hogy az igazgatóságba és a választmányba ezen a négy kategórián keresztül jutnak be a munkás- és a munkaadóérdekeltségek. Ebből önként következik, hogy maguk között a munkaadó- és a munkás-érdekeltségi csoportok között nagyon sokszor nézeteltérés van. Fontos határozatokat amúgy is mindig előzetes megegyezés alapján hoztak, mert a segélyek és a járulékok emelése vagy a baleseti járulékok emelése kérdésében mindig megoszlottak a vélemények; a bateseti járadék megállapítása és az egyes üzemeknek a veszélyességi osztályba való sorozása tekintetében is kü T önböző csoportok vannak, amelyek között nézetellentétek állanak fenn, mert egyik ebbe az osztályba, másik abba az osztályba akarja magát besoroztatni. Ebből az következik, hogy ha a jelenlevők közül csak annyian szavazhatnak, amennyien az egyik fél részéről jelen vannak, akkor többséget alig lehet majd, létrehozni, ami az autonómia működését teljesen lehetetlenné fogja tenni. Ugyanis még csak nenr is kapacitálhatják majd egymást, a munkaadók nem kapacitálhatnak majd egy munkást, hogy az ő álláspontjukat foglalja el, vagy a munkások nem kapacitálhatnak egy munkaadót, hogy az ő álláspontjukra helyezkedjék, mert csak annyian szavazhatnak, amennyien épen az egyik fél részéről jelen vannak. Egészen furcsa módszer az, ahogy ezt az autonómiát működtetni akarják. Ez cseppet sem ideális, cseppet sem felel meg annak a szempontnak, amelyet itt képviselni akartak. Ez a szakasz rendelkezik a veszélyességi
