Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

Az országgyűlés képviselőházának a szociáldemokrata pártnak, hogy igenis, a földmivesosztály mellett elsősorban a munkás­ságra kell épiteni az ország jövőjét, annak a munkásságnak azonban nemzeti alapon kell állania, (Ugy van! jobbfelől.) mert másként épugy nem tud elérni semmi eredményt, mint ahogyan nem tud elérni semmiféle eredményt Oroszországban a szovjeturalom alatt. Itt most rá kell térnem egy eseményre, amelyet csak érintettünk, de amely épen a szo­ciális kérdés szempontjából bennünket magya­rokat, akik keresztül estünk a bolsevizmuson, elsősorban és igen közelről érint és ez az angol képviselőház határozata, amelyben 367 szó­többséggel 111 ellen helyeselte a kormánynak azt az eljárását, hogy megszakította a szovjet­tel való diplomáciai és kereskedelmi összeköt­tetést. Erről a körülményről, amelyet itt csak érintettek, az igen t. túloldal igyekezik a figyelmet elterelni azzal, hogy mintegy megle­petésszerűen megint beledobta a vitába az ál­talános községenként! titkos stb., stb. régi verkli szerinti választójogi kérdést. Én ismerem a választójog kérdésének be­dobását a magyar közéletbe. Először Kristóffy alatt dobták be, akkor, amikor a magyar nem­zet többsége a nemzeti vívmányok mellett állott ki és a hadsereg megmagyarositását s Magyarország önállósálgát követelte. Ezt a mozgalmat sikerült akkor leszerelni azzal, hogy az általános, községenkénti titkost be­dobták a közéletbe. Megbomlasztották vele a nemzeti ellenállást és vége volt akkor Ma­gyarországon a nemzeti mozgalomnak. Jöttek vele másodszor a világháborúban, amikor kétségbeejtően kritikus helyzet állott be 1917-ben. Amikor már a messzebbláitók sejt­hették azt hogy a világháború ránk nézve kedvezően végződni nem fog, amikor számolni kellett ellenségeink győzelmével, amikor szá­molni kellett azzal, hogy a monarchia esetleg összeomlik és ebből az összeomlásból nekünk valahogy meg,kell mentenünk az integer Ma­gyarországot, akkor elsősorban diktátort; kel­lett volna Magyarország élére állítani. Volt is arra való férfiú, aki ezt a diktatúrát gyako­rolni alkalmas és hivatott lett volna. (Ugy van! jobbfelől.) És akkor mit láttunk*? A gyárakban min­denütt megmozdultak és az általános, titkos választójog érdekében sztrájkok, tüntetések kezdődtek, (Ugy van! jobbfelől.) az akkori el­lenzéket ezzel a népszerű jelszóval maguk mellé terelték és amikor minden politikai meg­rázkódtatás a nemzet jövőjére hatott ki, ak­kor elgáncsolták azt az államférfiut, akinek vezéri hivatottságát azonban mindenki elis­merte a nehéz nagy időkben, akiről mindenki elismerte, hogy ugy a szövetséges államokkal szemben a magyar érdekeket, mint a szövet­séges államok érdekeit az ellenséggel szemben talán az ő hideg, minden elfogultságtól, min­den felbuzdulástól ment, tisztán számitó, de mindig hazafias magyar érzése lett volna hi­vatva legjobban és legalaposabban képvi­selni. (Ugy van! jobbfelől.) El kellett buktatni a választójog kérdésével. El kellett buktatni a választójog kérdésével azt a nemzeti erőt is, amely a hábooaban cso lát műve't, amelyet egyedül az ellenség ellen kellett volna irányí­tani 1 ? Nem! Akkor ezt a nemzeti erőt rá kel­lett kényszeriteni arra, hogy választójogi kér­désekkel foglalkozzék és alkottak egy külön választójogot kodifikáló ministeriumot, amely­nek öléből megszületett egy választójogi tör­vény, amelynek alapján nem választottunk 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. 37 sohasem. Ez volt annak a hires választójogi mozgalomnak első eredménye, további ered­ménye pedig az volt, hogy beledobott egy üsz­köt ebbe az országba, beledobta az elégedetlen­séget, beledobta azt a jelszót, hogy csak az ál­talános, titkos választójoggal tudjuk az orszá­got megmenteni az ágyukkal, tankokkal, re­pülőgépekkel szemben. És mai Ma pedig ugyanezt látjuk. Ma ez az orszáig a konszoli­dáció utján jelentős lépésekkel halad előre, ma az ország súllyal kezd birni a külföld szemé­ben is; most megint elő kell venni az általá­nos, egyenlő, községenkénti, titkos választó­jogot. Az általános, egyenlő, községenkénti, tit­kos választójoggal még egyetlenegy államot sem mentettek meg és ha Malasits Géza t. kép­viselőtársam a nagy Bismarckra hivatkozott, én is hivatkozom rá. Bismarck Németország­ban az általános stb. választójogot behozta a birodalmi választójog terén, de nyomban gon­doskodott paneceárol és az egyes tagállamok választójogát nem érintette. Annyira nem érintette, hogy egyetlenegy tagállamban sem volt általános, községenkénti, titkos stb. vá­lasztójog, sőt ellenkezőleg a két Mecklenburg­ban a régi rendi alkotmány érintetlenül fenn­állott egészen 1918-ig. Az általános, egyenlő, községenkénti, titkos választójog tehát csak annál a magas műveltséggel biró német nép­nél és ott is csak bizonyos ellenszerekkel áll­hat fenn, nem ugy, mint nálunk, ahol mint Malasits t. képviselőtársam mondotta, 1919-ben egy iskolázatlan tömegnek, egy politikailag és minden tekintetben iskolázatlan tömegnek ke­zébe került a hatalom. Melyik tömeg volt ez? Az, amelynek Malasits t, képviselőtársam az általános, községenkénti, titkos választójogot meg akarja adni. (Malasits Géza: Igen!) Bo­csánatot kérek, ezt a tömeget már volt szeren­csénk egyszer üdvözölni a bolsevizmusban! (Malasits Géza: Megkaphatják még egyszer, ha visszatartják a választójogtól!) Először majd iskolázni fogjuk és azután, (Malasits Géza: Kétszáz éve ezt mondják! — Zaj a szél­sőbaloldalon.) majd ha iskoláztuk, akkor lehet szó arról, ha a viszonyok megengedik, hogy meghonosítsuk az általános, egyenlő, községen­kénti, titkos választójogot. Kétszer megbukhattunk az általános vá­lasztójogon, harmadszor nem fogjuk engedni belevetni a politikai életbe ezt a kérdést, mint kutmérgező kérdést. (Ugy van Ugy van! a jobboldalon. — Zaj és felkiáltások a szélsőbal­oldalon: Nem attól függ!) Ezzel szemben rá kivánok mutatni arra a fontos tényre, hogy a világnak, leghatalma­sabb állama, Anglia, megszakította a kereske­delmi és diplomáciai összeköttetést Orosz­országgal. (Zaj és felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Mi köze ennek a választójoghoz?!) Az a köze hozzá, hogy nem engedjük az általános választójog kérdésével a nagy nemzeti kérdé­. seket és a nagy világpolitikai kérdéseket mel­lékvágányra terelni. Az orosz-angol diplomáciai viszony meg­szakítása két fontos okra vezethető vissza. Az egyik gazdasági, a másik pedig politikai, A gazdasági ok az, hogy Anglia egyáltalában nem látta semmiféle nevezetes hatását annak a kereskedelmi viszonynak, amelybe a ha­talmas, nagy Oroszországgal lépett. (Malasits Géza: Ezért tiltakoznak a gyárosok a diplo­máciai viszony megszakítása ellen!) „Statisz­tikai adatok jelentek meg a napokban, hogy az egész orosz külkereskedelmi forgalom két-

Next

/
Thumbnails
Contents