Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. 463 nister úrral. Én generális intézkedést kérek. Azt kívánom, hogy a gondoskodás faktumától tegyék függővé valamely árváról való gondoskodást. Akkor is lássuk el a gyermeket, hogyha arról a megmaradt szülője nem akar gondoskodni, mert a kiskorú gyermek, az árva nem tehet róla, ha a szülője nem tud vagy nem akar róla gondoskodni. Azért kérem, hogy tessék erre is kiterjeszkedni. Tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. Elnök Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Csatlakozom az előttem szóló Propper képviselőtársamnak ahhoz az inditványához, amelyet ezzel a paragrafussal kapcsolatban benyújtott. Különösen rá akarok mutatni arra, amit legutoljára emiitett meg, arra ugyanis, hogy különös gondosságra van szükség annak a kitételnek megfogalmazásánál »akiről másik szülője gondoskodni nem tud«. Felhívom a népjóléti minister ur figyelmét a hadiözvegyek összeírására és azokra az eseményekre, amelyek a hadiözvegyek összeirásával kapcsolatosan lejátszódtak. Ezeknek az igény jogosultságoknak felülbírálásánál olyen szempontok merültek fel, hogy azt a hadiözvegyet például, aki egy vagy két albérlőt tartott vagy aki mint mosónő kereste meg a kenyerét, mint keresetképeset, mint keresettel birót vették figyelembe a hatóságok és ugy vették számba, mint akinek a hadiözvegyi járandóságra igénye nincs. Mármost ha megállapítjuk, hogy csak az tekinthető teljesen árvának, akiről másik szülője gondoskodni nem tud, kitesszük magunkat annak a lehetőségnek, hogy a másik szülő gondoskodását véleményezik akkor is, ha nincs is egyéb keresete, minthogy albérlőt tart és eljár mosni. A mosónőknél előfordult a hadiözvegyek öszszeirásánál, — és ezt nemcsak a magam tapasztalatából mondhatom, hanem a ministerium illetékes ügyosztályaiban is hallottam — hogy mivel az illető hadiözvegy az őt összeíró hatóságoknak valami kerti munkáját vagy mosását elvégezni nem ment el, mint munkakerülőt vették számításba. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az lehet, hogy ilyen esetben tényleg annak számították.) Az a lehetőség, hogy a másik szülő gondoskodjék a gyermekről, annyit jelent, hogy ilyen esetben feltételezik ezt a gondoskodást és nem tekintik a gyermeket teljesen árvának. Igaz, hogy ennél a törvénynél s annak e paragrafusánál a legtöbb esetben a városi munkásságról van szó, a városi hatóságok, sőt ebben az esetben az intézeti hatóságok eljárásáról, amelyek inkább állnak a nagy nyilvánosság ellenőrzése alatt, mint egyes eldugott kis faluban az a közigazgatási hatóság, mégis félő, hogy itt is felmerülhetnek ilyen visszaélések. Épen ezért helyesebbnek tartom a paragrafusnak azt a fogalmazását, amelyet Propper Sándor képviselő ur előterjesztett. Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárcm. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minise ter: T. Képviselőház! Az a hadiözvegy, aki azon a címen kéri járadék folyósítását, hogy nincs munkája és felajánltatván neki a munka, ezt a munkaalkalmat minden indokolás nélkül nem fogadja el, megérdemli, hogy ebben a gráciában ne részesüljön. Általában arra szeretném felhivni a t. Ház figyelmét, az özvegyek és gyermekek járadéka megállapításánál az a vezető gondolat, hogy körülbelül egyharmadra tehető a keresetéből KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. az az összeg, amelyet a kereső maga emészt fel a saját keresetéből. Nagy átlagban kétharmad rész az az összeg, amely a kereső életbenlétc idején a család szükségletének fedezésére adatik. Ha tehát kiesik a kereső, egyharmad fogyasztója kimarad és ha megállapittatik a járadék, kétharmad magasságban, akkor, ha magas értékhatár alapján állapíttatott meg, alig mutatkozik valami változás a család anyagi helyzetében. Ez a vezető gondolat. És azt hiszem, hogy akkor, amikor Propper képviselőtársam részint a jövő generáció védelmét, részint a társadalmi szolidaritás gondolatát szíves volt felemlíteni, elfeledkezett arról, hogy ezek olyan nagy gondolatok, amelyeket nem lehet a nemzethez képest meglehetősen szűk körben mozgó törvényjavaslattal száz percentig megoldani, (Propper Sándor: Valamikor el kell kezdeni!) amikor az összes intézkedéseink egyetlen egy osztálynak, a munkaadónak zsebére mennek, mert hiszen a munkás itt ebben a kérdésben részt nem vesz. {Rothenstein Mór: A munkaadó áthárítja ezt!) Kérném a Házat, méltóztassék a paragrafust a bizottság szövegezésében elfogadni. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a .76. § első bekezdését a bizottsági szövegezésben elfogadni, szemben Propper képviselő ur indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a bizottsági szövegezést elfogadta s igy Propper képviselő ur inditványát elvetette. Kérdezem továbbá méltóztatnak-e a 76. § második bekezdését a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Propper képviselő ur indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a bizottság szövegezését elfogadtia s igy Propper képviselő ur inditványát elvetette. A 76. § további bekezdéseit nem támadták meg, ezért azokat elfogadottaknak jelentem ki. Következik a 77. $. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 77—78. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 79. §-t). — Propper Sándor! Propper Sándor: T. Ház! Figyelembe vettem azt a gondolatot, amelyet a minister ur emiitett, hogy a kereső kiesésével a fogyasztás egyharmadrésze is kiesik a számításból, amenynyiben a kereső, mint a család főembere, a jövedelemnnek körülbelül egyharmad részét felemészti. Az ebből levont konklúzió azonban nem egészen helytálló. Ez csak akkor volna elfogadható, ha a gazdasági helyzet változatlanul megmaradna azon a ponton, amelyen volt akkor, amikor a kereső meghalt. Tudjuk nagyon jól, hogy a szürke elméletek ellenére a zöld élet egészen mást mond és másképen alakul a helyzet. Ez az elmélet már a második napon összeomlik, ha egy kis drágulási folyamat jön. Tudjuk, hogy a gondos osaládapa, h a a drágaság emelkedik és a család igényei fokozódnak igyekszik a maga jövedelmeit is fokozni, igyekszik az uj gazdasági helyzetbe beleilleszkedni, amit! nem tehet meg az özvegyen maradt nő és nem tehetnek meg az apró árva gyermekek, mert hiszen vezető és kereső nélkül maradtak, ami megokolttá teszi, hogy a járadékot bőségesebben állapítsuk meg. Ami azt illeti, hogy a munkaadók javára megy-e ez az intézkedés, vagy nem, én azt' állítom, hogy igenis, a munkaadók javára szolgál, mert hogyha előtérben volna a magánjogi kártérítés, az sokkal több pénzébe kerülne a tőkének, mint a szervezett balesetbiztosi fás. A tőke tehát nem fizet rá a szervezett balesetbiztosításra, mert! az sokkal kevesebbe kerül, mint a 67