Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-71
464 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. magánjogi kártérítés. Azután pedig — nem mondok vele ujat, de mégis előadom — végső eredményében minden a munka eredménye. A munka eredménye a profit is. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: A munka és a tőke eredménye!) Kérem, a produktiv munka eredménye; vegyük igy, ez a messzebbmenő magyarázat, mart produktiv munka nélkül a tőke holt tőke maradna és semmi ujat nem hozna létre (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: És a tőke nélkül a munka tehetetlen!) és a tőke szaporodása sem volna lehetséges, tehát végső eredményben és a legszigorúbban véve a munka eredménye az a profit is, amelynek alig számbavehető csekély részecskéjét adja oda a munkaadó a baleset folytán. A sziv tehát itt ne a tőke felé forduljon, a szív itt forduljon a nagyobb kockázatot viselő fél felé, a munkás felé, és ha afelé fordul és tisztán szociálpolitikai szempontokat vesz figyelembe, akkor megokolt, hogy a járadékokat emberségesebb alapon állapítsuk meg. Itt pedig újra hivatkozom arra, hogy egy több gyermekes család fenmar adásához a 66% maximális együttes járadék nem elég, és ha ez 2öak egy osztályt érint is és ha ez az osztály estik egy része is a társadalomnak és a nemzetnek, azért azt hiszem, ha módunk és alkalmunk van, — és épen alkalom adódik — ha meg van hozzá a lehetőség, ha kínálkozik az apropos, akkor miért ne kezdhetnők meg a társadalmi szolidarizmus elméletének kiépítését, hiszen valamikor el kell kezdenünk? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Már elkezdtük!) Tisztelt minister ur, én szeretném látni, hogy hol? Én nem mondom azt, amit néhányan ebben a képviselőházban mondottak, hogy a szociális ministerium nem fejt ki bizonyos tereken munkálkodást, a ( szociális ministerium csinál egészségügyet, sajnos, csinálja a lakásügyet, bár ne csinálná, mert ez ellentétben áll a szociális ministerium hatáskörével és rendeltetésével, hiábavaló volt ezt átvenni, sokkal helyesebb volt Mayer földmivelésügyi minister ur kezéből kivenni a munkásbiztositás ügyét, mint a lakásügyet magáhozi venni, csinálja a közegészségügyet, a köz jótékonyságot a ministerium. De nem csinál a ministerium kielégitő szociálpolitkát, ezt alá kell irnunk; lehet hogy a jövőben fog, én azonban ezt szeretném látni. Én felfogtam a társadalmi szolidarizmus elméletét (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Éljen!) és szeretném látni annak a folytatását, ezt azonban csak akkor fogom elfogadni, ha látom annak a gyakorlati kibontakozását. De amikor látom, hogy a minister ur és az egész Képviselőház görcsösen ragaszkodik egy szükmar-„ kuan megállapitott, özvegyeket és árvákat sújtó rendelkezéshez, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Dehogy!) akkor én ennek a társadalmi szolidarizmusnak sehol semmiféle biztositékát nem látom. Én ismételten alkalmat adok a minister urnák, hogy tegye meg az első kísérleti lépést a társadalmi szolidarizmus felé azoknak a munkáscsaládoknak javára, amelyek nagyszámú gyereksereggel maradtak egy baleset folytán elhalt családfő után és ezeknek ne 66 2 /s-ot adjunk, ami a gyermekek számának emelkedő arányában arányosan csökkenti a járadékot, hanem ha nem is tudunk minden gyermeknek 15%-ot és minden árva gyermeknek 30%-ot biztosítani, ami túlmesszire menne talán, összesen 100%-ban talán megállapíthatunk és biztosithatunk egy nagy számmal megáldott családnak egy járadékot, ez igazán nem érinti a tőke és a termelés érdekeit. Javaslom, hogy a szakasz első bekezdésének második sorában 66 2 /3 helyett 100% iktattassák be. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. Ai minister ur kíván nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A sokat feszegetett szolidaritás megvalósításának első lépése tulajdonkénen már ezzel a törvényjavaslattal megkezdődött. (Propper Sándor: Épen 60 éves!) A szociálpolitika azonban, amelyről méltóztatott most beszélni, nem mozoghat egy légüres térben. Kell, hogy a szociálpolitika intézkedéseiben mindig szem előtt tartsa az egész gazdasági életet, a gazdasági élet teherviselő képességét, erejét, élénk kapcsolatban legyen az egész gazdasági élettel. A gazdasági élet nyujtóképességét feltétlenül figyelembe kell vennie, mert hiszen egyébként magát a szociális intézményt tenné tönkre, ha a szociális intézmény olyan juttatásokat követelne a gazdasági életről, amelyek annak erejét meghaladják és igy magát a munkát megcsökkentik. Én meg vagyok arról győződve, hogy a balesetbiztosítás terén, különösen az özvegyek és árvák dolgában van lehetőség az előrehaladásra. Ezt már többször hangsúlyoztam és hogy egy lépéssel tovább menjek a kijelentéseimben, azt hiszem, hogy amikor az öregségi és a rokkantsági törvényjavaslatot fogjuk tárgyalni, akkor majd visszatérünk ugyanezekre a pontokra (Propper Sándor: Égek a vágytól, hogy tárgyaljuk!) és akkor talán már világosabban fogjuk látni, ezzel a másik törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy vájjon a gazdasági élet el fog-e tudni hordozni ennél nagyobb terheket, jelenleg azonban — annak az óvásnak a bejelentésével, hogy Propper t. képviselőtársaim a saját kijelentései szerint, valamiképen el ne égjen, mert ég a vágytól (Derültség.) — én kérném, hogy egyelőre a bizottsági szöveget méltóztassanak elfogadni. (Propper Sándor: Tessék nyugodt lenni, nem fogok elégni!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a 79. §-t a bizottság szövegezésében, szemben Propper Sándor képviselő ur módosításával, elfogadni, igen vagy nem 1 ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a bizottsági szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a bizottsági szöveget fogadta el, Propper képviselő ur módosítását pedig elvetette. Következik a 80. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Esztergályos János jegyző (olvassa a 80. §4.) — Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! A 80. § szabályozza a járadék alapjául beszámítható javadalmazás mértékét. Én azonban ugy látom, hogy ennek a 80. §-nak rendelkezése csakis : a biztosításra kötelezettekre vonatkozik, ennélfogva azt kérném, hogy a kétértelmű »biztosított« szó helyett és pedig az első bekezdés első mondatában, valamint a második bekezdésnek ugyancsak az első' mondatában ezt a kitételt alkalmazzuk, hogy: »biztosításra kötelezett«, mert ez semmiféle kétértelműséget nem hagy ma tr a után. Ugyancsak azt is szeretném, hogyha ugyanebben a szakaszban az önkéntes biztosítottakra vonatkozólag is történnék valami intézkedés és azért az az indítványom, hogy a javaslat 80. §-a
