Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-71
Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1927 június. 20-án, hétfőn. 459 val, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a bizottsági szöveget fogadta el. Propper képviselőtársunk szövegét elvetette. Következik a 73. §. Kérem a jegyző urat szíveskedjék azt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa a 73. §-t.) — Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Ehhez a szakaszhoz a következő módositó javaslatokat terjesztem be. Javaslom, hogy a 73. § első bekezdésének negyedik sorában »kereső foglalkozást nem folytathat« helyett »saját szakmajában kereső foglalkozást nem folytathat« szöveg iktattassék be. A második bekezdésnek harmadik sorában 66V 3 % helyett 75% beiktatását. Az utolsó bekezdéshez a következő kiegészítést javaslom: »Más intézeti ápolás eseten tartozik az intézet a teljes ápolási költséget fizetni.« , .,. T. Képviselőház! Ez a szakasz nagynaban megegyezik az 1907 :XIX. te. idevágó rendelkezéseivel. A különbség az, hogy a 60%-ot, amit az 1907 :XIX. te. állapit meg, 66 2 A%-ra viszi fel. Én ezt 75%-ra szeretném felemeltetni. T. i. a 60% maga tárgytalan, a 66 2 /3% a mai gyakorlatnak felel meg, ministeri rendelettel van megállapítva. Ha mármost haladni akarunk, akkor feltétlenül a 75%-os kiegészítési kulcsot kell alkalmazni, mert különben egyrészt ezen a téren nem mentünk volna semmivel sem előre, másrészt utalok itt megint arra a különbségre, amely a betegség és baleset eseten való biztosítás között fennáll, t. i. arra, hogy a betegség esetén való biztosítás, az azzal kapcsolatos táppénz és mindennemű segélyezés átmeneti jellegű, ellentétben a balesetbiztosítással és a baleset következtében beállott keresetképtelenséggel, amely tartós, illetőleg állandó lehet. A 75%^-os megállapítás, mint maximum nem túlságosan magas és a külföldi gyakorlatban találunk számos példát a 75%-os maximális járadék megállapítására. Ha törvényt alkottunk, akkor feltétlenül rá kell helyezkednünk erre az alapra, mert hiszen a 66 2 /3%i-os járadékmegállapitás olyan eltolódást idézne elő a háztartásokban, hogy háztartások összeomlásának lehetne az oka. Mindenesetre igen erőteljesen megsínyli egy háztartás, ha 100%-os kereset helyett, csak a 66 2 /s%-os járadék szolgálja a család megélhetési alapját. Ha már a betegsegélyezés terén nem tudunk tovább menni a betegsegélyezés költséges volta miatt, azt hiszem, a balesetbiztosításnál, amely nem a szóbanlevő járadékos belső tulajdonsága vagy gyöngesége folytán következett be, hanem a termelésben elfoglalt helyzete következtében, rajta kívül álló okok folytán, ha figyelembe vesszük azt, hogy a balesetbiztosítás terhei meglehetősen alacsonyak, a 75%-ig minden további nélkül elmehetünk. A. szakasz utolsó bekezdésébe a tehetetlen járadékos érdekében kívánnám beiktatni azt az intézkedést, hop y ha eseti er-: va 1 amilyen magasabbrendü intézeti ápolásra szorul az illető sérült, ami nem futná a 100%-os tehetetlenségi járadékból- azt az intézet legyen köteles fizetni. Vannak speciális gyógymódok és gyógymódok és gyógyintézetek, amelyek azonban^ tetemesen drágábbak a tehetetlenségi járadéknál, amely nem minden esetben a 3600 pengős alapon készült, hanem készült 1200— 1600—2000 penerős alapon is aszerint, amilyen volt épen az illetőnek a keresete. Ha ez a tehetetlenségi járadék nem fedezné a magasabb rendű gyógyintézeti ápolást, akkor az intézet legyen köteles az egész intézeti ápolást fizetni, agyhogy ebből a járadékosra ne essék semmi teher. Tisztelettel kérem ezeknek a javaslataimnak elfogadását. Elnök: Kíván még valaki szólni 1 ? (Györki Imre szólásra jelentkezik.) Györki Imre képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Amikor a törvényjavaslat 61. §-ánál felszólaltam, és rámutattam arra hogy a keresetnek 3600 pengőben megállapított felső határát, amelyet a balesetbiztosításnál mint beszámítható járandóságot figyelembe vettünk, kifejtettem, hogy a 3600 pengőt a mai megélhetési viszonyok mellett túl alacsonynak tartom. De ha most, figyelembe vesszük a 3600 pengőt és figyelembe veszszük a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a balesetbiztosításnál a teljes munkaképesség-csökkenésnél 66 2 /3%-ban kívánja megállapítani a járadékot, akkor még inkább kirívó az az igazságtalanság, amely ebben a 73. §-ban foglaltatik. Teljes egészében magamévá teszem azt a módosítást, amelyet Propper Sándor t. képviselőtársam beterjesztett és amely azt célozna, hogy a 66V%-ban megállapított összeg 75%-ra emeltessék fel. Tudjuk, — s akik ezzel a kérdéssel foglalkozni akarnak, vagy akiket ez a kérdés érdekel, azoknak nem kell egyebet tenniök, mint elővenniök a statisztikát és abból megállapíthatják — hogy a múltban a 66 2 /s%-ban 1 folyósított járadék milyen alacsony járadék volt. Ha most figyelembe vesszük, hogy ahhoz, hogy valaki megkapja ezt a 66 2 /s%-ot, az kell, hogy munkaképességét teljesen elveszítse hogy teljesen keresetképtelenné váljék, és ha figyelembevesszük megint azt, amit már mondottam, hogy a 61. §-ban úgyis csak 3600 pengőt állapítanak meg, mint beszámítható javadalmazást^ akkor még inkább szembetűnő az az igazságtalanság, amelyet a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése magában foglal. Ez teljesen lehetetlen; nem lehet célja a törvényjavaslatnak az, hogy olyan járadékot folyósítsunk, amely legfeljebb csak megterhelést jelent az intézetnek és a munkaadó érdekeltségnek, azok száimára azonban, akiken segíteni akar, egyáltalában nem jelent segitést. Ebből az elgondolásból kifolyólag teljes egészéiben pártolom Propper Sándor képviselőtársam módosító indítványát és a magam részéről is kérem, hogy a legmagasabb járadék 66 2 /a% helyett 75%-ban állapíttassák meg. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitat bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T ; Ház! Mint egy korábbi szakasznál voltam bátor említeni, én az előhaladás lehetőségét épen ezen a vonalon látom, ahol t. i. a kártalanítási arányszám állapittatik meg. Mégis kérném azonban, hogy egyelőre méltóztassék megmaradni a bizottsági szöveg megállapítása, illetőleg tervezete mellett. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ennél a biztosítási ágazatnál az egész költséget a munkaadó viseli, ezzel szemben a munkásnak tétje testi épsége, vére, amint mondani szoktuk. Azt kellene mondani,, hogy ez a két tétel egymást kiegyenlíti: a munkás adja épségét, vérét, a munkaadó pedig viselje teljes mértékben annak a balesetnek terheit, amely kárt okoz a munkás épségében. Ne méltóztassék azonban elfslej-
