Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-71
454 Az országgyűlés képviselőházának kezdést a bizottság szövegezésében fogadta el és a törlési inditványt elvetetté. A harmadik, negyedik és ötödik bekezdést senki meg nem támadta, azokat tehát elfogadottaknak jelentem ki. Következik a 61. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 61. §-t.) — Gaal Gaston. Elnök: A képviselő ur nincs itt, töröltetik. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A betegség esetére való biztosítást szabályozó szakaszoknál rámutattunk arra, hogy a biztosítás felső határa, melyet a törvényjavaslat 3600 pengőben kivan megállapítani, sérelmes. Hangoztattam akkor, hogy azért sérelmes^ mert az 1907-es törvény rendelkezése szerint is 2400 korona volt a biztositás felső határa, később pedig a betegségi biztositásnál 1918 január 1-től 4800 koronában áilapittatott meg a felső határ. A törvényjavaslat 61. §-a most 3600 pengőben kivánja megállapítani a balesetbiztosításnál figyelembe vehető legmagasabb javadalmazást. Ezt sérelmesnek tartom azért, mert a fejlődés lehetősége itt sincs megadva. Az 1907-ben megállapított 2400 koronával szemben megítélésem szerint és a korona vásárló erejének megfelelően a 3600 pengő már kevés. De különösnek kevésnek kell ezt tartanom akkor, ha figyelembe veszem, hogy a lakásbérek felszabadítása esetén még fokozottabban emelkednek a megélhetési költségek, és ezek fokozatos emelkedésével a 3600 pengő egészen alacsony, bagatell összeg' lesz. Sajnos, én nem vagyok abban a kellemes helyzetben, hogy magamévá tegyem azt a teóriát, melyet a betegségbiztosításnál a minister úrtól hallottunk, aki visszanyúlt a 90 forintig, ennek vásárlóerejét vette figyelembe és vette zsinórmértékül. 90 forintról ma nem lehet beszélni; ma 3600 pengőről, illetőleg havi 300 pengőről kell beszélni s ennek vásárlóképességét kell figyelembe venni (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Azt vettem figyelembe!) Ha pedig ezt vesszük figyelembe, akkor meg kell állapitanunk, hogy ez, nem ekvivalens a 90 forinttal (Vass József népjóléti _és munkaügyi minister: De igen!) és a békeidőben megállapított 200 aranykoronával, melyet az 1907-es törvény is magában foglal. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Töké letesen!) De méltóztassék figyelembe venni azt is, hogy a balesetbiztosításnál egészen más körülményekre kell tekintettel lenni, mint a betegség esetére való biztositásnál. Mert a betegség esetére való biztosítás azt a célt szolgálja, hogyha valakinek az egészsége megrendül, akkor bizonyos időn át segélyben részesül és ennek alapján az átlagos napibérosztály 60%-át kapja az eddigi rendelkezés értelmében, a 29. naptól kezdve pedig 75%-át. A balesetnél azonban egészen máskép áll a helyzet. Baleseti kártalanításban az részesül, akinek munkaképessége csökken vagy — amint a törvényjavaslat^ mondja — akinek keresőképességében csökkenés áll be. Amig tehát időleges megbetegedésről van szó, addig talán akceptálni lehet — bár fájdalommal — a 3600 pengőt. Mikor azonban a munkaképességben beálló végleges csökkenésről van szó, amelynek alapján az illető még a munkaképesség teljes elvesztése esetén sem kapja a 100%-os járadékot, hanem a törvényjavaslat rendelkezése értelmében csak 66 2 /3%-os járadékot, hanem a teljes keresetet 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. először le kell szállítani 3600 pengőre s ennek a 66 2 /3%-át kell megállapítani. f Elismerem, hogy a törvényjavaslat 61. §-ának az a rendelkezése, amely 3600 pengőt állapit meg, mint a balesetbiztosításnál figyelembe vehető legmagasabb összeget, haladás a mai állapottal szemben. Talán ez az egyetlen intézkedés, amelyre azt kell mondanom, hogy haladás. Ez azonban csak azt jelenti, hogy 1907 óta, illetőleg 1918 óta, amióta pénzünk vásárlóerejében olyan rohamos csökkenés állott be, a népjóléti minister ur elmulasztotta a pénz fokozatos romlásával egyidejűleg a balesetbiztosításnál figyelembe vehető összegeket állandóan emelni. Ha ezeket állandóan emelte volna, mint ahogy kellett volna emelnie, akkor ma nem lenne meg ez a diszparitás s akkor ma nem kellene megállapitanom, hogy ez haladást jelent. Éh tehát méltánytalannak és igazságtalannak tartom, hogy abból, hogy a népjóléti minister ur a múltban a balesetbiztosítás kérdésének szabályozásánál bizonyos mulasztást követett el, mikor nem kisérte állandóan nyomon a korona értékcsökkenését, most azt a következtetést vonják le, hogy 3600 pengőben kívánják megállapítani a balesetbiztosításnál figyelembe vehető felső határt. Ezért azt a javaslatot terjesztem be, hogy a 3600 pengő helyett a biztosítás felső határa 4800 pengőben áliapittassék meg. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Györki t. képviselőtársunk javaslata mindenesetre közelebb áll az igazsághoz és jobban szolgálja a társadalmi szolidarizmus elméletét, mint a javaslat szövege, amely . nagyon szűkmarkúan 3600 pengőben állapítja meg a járadék alapjául beszámitható keresetet. Helyesen állapította meg Györki képviselőtársunk, hogy a betegség és balesetbiztosítás között az a nagy differencia mutatkozik, hogy a betegség, a vele járó kényelmetlenség és kellemetlenség s a betegsegélyezés is átmeneti jellegű. Akit valamilyen betegség ér el és gyógykezelés alatt áll, az leküzdheti a betegséget, újra egészséges, intakt emberré válhatik, újra egész emberként jelenhet meg a termelésben és visszaszerezheti mindazt a pozíciót, melyet betegsége alatt elveszített. Akit azonban olyan súlyos baleset ér, amely a munkaképességében tartós csökkenést okoz, azt valószínűleg az egész életen végigkíséri munkaképességének ez a csökkenése. Mármost tegyük fel, hogy az, akit baleset ér, évi 6000 pengő jövedelem felett rendelkezett, amely egyáltalában nem túlzott nagy szám, különösen ha a drágulás terén olyan lépésekkel haladunk tovább, mint eddig. Ha a lakásokat felszabadítják s a házbértőkét rászabadítják a lakókra, a bérlőkre, a drágaság oly mértékben fog előretörni, hogy a fizetések és bérek elmaradhatatlanul igazodni fognak a drágasághoz. A 6000 pengős vagy 4800 pengős évi kereset tehát a legközelebbi jövőben nem tartozik a lehetetlenségek közé, különösen egyes foglalkozási ágaknál. Ha mármost az ilyen 4800 vagy 6000 pengős keresetű munkást vagy alkalmazottat baleset éri, akkor a balesetbiztosító intézet, csak 3600 pengőt vehet tudomásul és vehet alapul a járadék kiszámításnál. Ha azonban nem egészen tehetetlen, ha — mondjuk — 100%-os munkaképességcsökkenés érte, de nem tehetetlen, akkor is keresetének, illetőleg beszámitható javadalmazásának, a 3600