Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

Àz országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. pengőnek csak kétharmadát kaphatja meg, mint legmagasabb járadékot, vagyis 2400 pengőt. Beáll tehát az a helyzet, hogy a 6000 vagy 4800 pengős évi jövedelmű munkás vagy alkalmazott, ha baleset éri és ha ez 100%-os munkaképességcsökkenést okoz, régi keresetének csak a felét fogja megkapni. Nagyon jól tudja mindenki saját magáról, hogy életsorsát mindenki a jövedelméhez képest rendezi be. Nolens-volens, a szerint rendezkedik be, amilyen a jövedelme és keresete. Ha mármost valaki 6000 pengős alapon rendezkedik be családjával háztartásában, az életmenetét és életsorsát ugy rendezi, mint ahogy egy 6000 pengős évi jövedelmű ember rendezheti. Ha a termelésben saját hibáján kivül szerencsétlenség éri, akkor életstandjjának felét elveszíti, mert hiszen keresetéből csak 3600 pengőt vehetnek figyelembe és ennek is csak kétharmad részéig kártalaníthatják. Ebből családok és háztartások összeomlása fog bekövetkezni, mert nem kell sokat magyaráznom, hogyha valaki 6000 pengő évi jövedelemre van berendezve és a baleset megtörténte után csak 2400 pengőt kap, annak életkörülményei annyira összezsugorodnak, hogy nem arányosíthatok az ő közelebbi élettartásával, be kell szüntetnie sok olyasmit, amit azelőtt gyakorolhat&tt, szóval szűkül a helyzete, szűkülnek életkörülményei, összezsugorodik a család, a családnak az élete és ezt még valamenynyire rontja az az illúzió, hogy ő tulajdonkqpen biztosított volt, őt biztosították a termelésben szenvedett károk esetére, azonban, mint kár esetére biztcsitott ember is, elvesztette életstandardjának felét. Ebben minden van, csak szociális igazság és társadalmi szolidariznus nincs. Ez azután egészen távol áll attól a társadalmi szolidarizmustól és távol áll a hajszálcsöves elmélettől, amelyről a népjóléti minister ur beszél, mert mi itt ezeket a hajszálcsöveket nem kiépítjük és funkcióba helyezzük, hanem ellenkezőleg, elvagdaljuk és ezzel különbséget teszünk, eltávolítjuk egymástól a társadalmi osztályokat, nem javítunk életsorsukon, hanem rontjuk azt. Györki képviselőtársam javaslata nem túlságosan messzemenő, amikor a 4800 pengő kétharmad részét javasolja, — mert hiszen a járadék maximuma mindig ennyi, ebből kell kiindulni. Ez eléggé szűkmarkú a mai túldimenzionált drágasághoz képest. Ezt a keveset, azt hiszem, a népjóléti minister ur nagyon nyugodtan elfogadhatja, annál is inkább, mert a kapitalizmus sem sérelmezheti, nem mondhatja, hogy számára túldrága a balesetbiztositás. A betegsegélyezés belekerül hat-hét százalékába a munkabérnek, a kapitalizmus számára, mint az egyik tényező számára, ennek felébe három-három és fél százalékába a munkabéreknek. A balesetbiztositás a múltban nem került egészen egy százalékba sem a munkabéreknek, úgyhogy ezen a téren a kapitalizmus nagyobb megterhelése és sérelme nélkül mehetünk el a 3600 pengős maximális határtól a 4800-ig, hiszen ez egy-két tized százalék járuléktöbbletet jelent, amivel ez a magas szociális szempont feltétlenül felér. Ezek a szempontok késztetnek engem arra, hogy kérjem a népjóléti minister urat, illetve helyettesét, Dréhr államtitkár urat, akit megkért, hogy távollétében képviselje, (Dréhr államtitkár tagadólag int.) — láttam, hogy odaszólott!, valakinek pedig képviselnie kell — tegye magáévá ezt a javaslatot, távolodjék el a 3600 pengős igazságtalan járadék kiszámítási bérmaximunitól és fogadja el azt a javaslatot, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. amely nem megy túlmesszire, de elmegy odáig, ameddig az igazságosság alapján el kell mennie. Elnök: Szólásra következik! Szabó Zoltán jegyző: Rotnenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Szükségesnek tartom, hogy én is felszólaljak a 61. f-nál, amely 3. bekezdésében megállapítja azt a maximális határt, amely számításba jön az esetben, ha a munkást baleset éri és megállapítják a kártalanítást, amely neki a törvény értelmében jár. Szerintem a 3600 pengő nem az az összeg, amellyel a balesetet szenvedettek megélhetése, ha az illetők munkaközben szerencsétlenül járnak, csak ugy-ahogy is biztosítva lehetne. Mert amint már az előttem felszólaló képviselőtársam is kefejtette, ez a 3600 pfengő nem 3600 pengő a gyakorlatban, hiszen ennek csak 66%-át kaphatja meg a balesetet szenvedett-akkor is, ha 100%-ig elismerik munkaképtelenségiéit. Ebben azonban igazságtalanság rejlik azzal a munkással szemben, akinek több a fizetése. Nem hiszem, hogy a törvénynek szerzője azt akarná kimutatni ezzel a 3600 pengővel, hogy Magyarországon nincs munkás, akinek több évi keresete vagy jövedelme volna, mint 3600 pengő, mert szegénységi bizonyítványt állítana ki kifelé a népjóléti minister ur azzal, hogyha a maximális határral egyúttal azt is kívánná kimutatni, hogy ebben az országban nincsenek magasabb fizetések. Ha pedig vannak, mint ahogy vannak, miért akarja a népjóléti minister ur épen azokat a munkásokat sújtani, akik vagy ügyességüknél, vagy megbízhatóságuknál fogva, vagy más körülmények következtében, magasabb fizetést húznak, akkor, amikor őket baleset éri! Miért akarja őket' jobban sújtani, azokkal szemben, akiknek a fizetése" kisebb ! Ha valakinek csak 3600 pengő az évi fizetése vagy annál kevesebb, akkor igy aránylag kedvezőbb helyzetbe kerül, mint az a munkás, vagy esetleg az az egész család, amelynek fentartója magasabb fizetéssel rendelkezett és aszerint rendezkedett be mindenapi életében. A szerencsétlenül járt magasabb fizetésű ember — ismétlem — rosszabb helyzetibe kerül, mint az, akinek fizetése kevesebb volt. Azt látom ebben, hogy a népjóléti minister ur itt a munkáltatókat igyekezett kimjélni, mert tudjuk, hogy a baleset terheit, a baleseti járulékokat kizárólag a munkáltató köteles viselni, igaz, hogy ez is korlátozott formában. Egy másik pontnál ugyanis alkalmam volt felemlíteni, hogy a baleset utáni első tiz héten keresztül a betégsegélyző viseli a terhet, mert az folyósítja a balesetet szenvedett részére az anyagi támogatáist. Tehát, miután kimutatható, hogy a baleseteknek 60 százaléka könnyebb természetű, amikor az okozott sérülés tiz héten belül gyógyul és csak a komolyabb természetű balesetek az-ik, amelyeknél a gyógyulás tiz hétnél tovább tart, amikor azután bekövetkezik a munkáltatónak egyedi hozzájárulása, abban, ha ilyen alacsonyan állapítanánk meg a maximális határt, 3600 pengőben, a magam részéről azt látnám, hogy inkább a munkáltatóknak az érdekeit méltóztatott figyelembe venni a munkások érdekeivel szemben. Mindezek a szempontok engem felszólalásra késztettek és kérném a minister urat, szíveskedj ék figyelembe venni Györki t. képviselőtársam indítványát, aki 4800 pengőre kívánja felemelni ezt a maximális határt. Ha tekintetbe vesszük, hogy ez a 4800 pengő, még ha 100% -os munkaképtelenség jön is tekintetbe a baleset folytán, még akkor sem jelent tényleg 4800 pengőt, mert hiszen nem ezt az összeget 66