Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

Âz országgyűlés képviselőházának 58. ülése 192? május 31-én, kedden. 35 gyár kisebbségek érdekében mindaddig, amig idehaza nem teremtünk rendet «zen a téren. Weicher igen t. képviselőtársam tegnap beszélt erről és valahogy ugy állította be a kérdést, hogy itt izgatók azok, akik a németséget izgatják arra, hogy a ministerelnök rendeletein túltéve magukat, követeljenek intenzivebb német iskoláztatást. Megint ugyanazokat a jelenségeket találjuk, amiket a szociális mozgalmaknál, amikor — amint illusztráltam — 1849-ben a nádor-ispán Jókai Mórt, Vasvári Pált, Petőfi Sándort azzal intézte el, hogy »einige Judenbuben randalieren«. A szocialista mozgalmakat bizonyára IzróJakabok csinálják, épugy, amint Weicher t. képviselő ur kijelentette, hogy ott a zavart a német izgatók csinálják. Az igazság az, hogy nem izgatók csinálják a dolgot, hanem a helyzet a következő: Magyarországon összesen 393 olyan község van, amelyben a lakosságnak vagy túlnyomó része, vagy legalább a fele németajkú. Ebből a 393 községből 100 német községben van német iskoláztatás, de az is olyan, hogy a fősúlyt nem a német iskoláztatásra fektetik, hanem inkább arra, hogy ez valami szükséges rossz, és azt ugy csinálják, hogy épen csakhogy valahogy legyen. Ez nem helyes megoldása ennek a kérdésnek. Már magában az a ministerelnöki rendelet, amelyet hoztak, elhibázott dolog, de ezt a ministerelnöki rendeletet sem tartják be, és érthető a németségnek felzúdulása, amikor azt veszi észre, hogy saját anyanyelvén nem lehet oktatni. Kifejtettem itt, hogy ahhoz, hogy valamely német gyermek jól megtanulon magyarul, szükséges az, hogy németül annyi intelligenciát szerezzen magának, amennyi elégséges annak megértéséhez, hogy az államnyelvet is meg kell neki tanulnia, mert csak ugy tud boldogulni. De ameddig a német községekben az analfabetizmus nem hogy csökkene, hanem még emelkedik, ameddig azt tapasztaljuk, hogy a Budapestet körülövező német községekben az iskoláztatás a lehető legsiralmasabb, a lehető legsanyarubb, addig ne tessék olyan hangot használni, mint amilyent Weicher képviselő ur, használt, hogy itt holmi izgatók járnak. Én nem vagyok Bleyer t. képviselőtársammal egy pártálláson, egész világ választ el tőle, — ő konzervatív kereszténypárti politikus, én meg szociáldemokrata vagyok — de ebben a kérdésben igazat kell neki adnom, sőt még túlmegyek azon, amit ő mond, mert én azt mondom, hogy az is kevés, a ministerelnöki rendelet betartása is kevés, hanem követelnünk kell, hogy minden olyan községben, ahol legalább 25 németajkú gyermek van, lehetővé kell tenni, hogy az a németajkú gyermek anyanyelven kívül a magyar állam nyelvét is megtanulja és anyanyelven oktassák a tantárgyak felében és azokban a tantárgyakban, amelyek az élet számára szükségesek. (Madarassy Gábor: De azért a Budapestet környező községekben valamenynyien németül beszélnek csodálatos módon. Nincs tehát itt elnyomás!) Hogyne beszélnének! (Rotheustein Mór: Beszélnek", de irniolvásni nem tudnak.) Nagyon ajánlom a t. képviselő urnák, méltóztassék elmenni — nem valami nagyot mondok — nem épen Soroksárra, mert az gazdag község, hanem a pilisi hegyek közé, oda, ahol Weicher képviselő ur birodalma kezdődik. Méltóztassék elmenni az Isten háta mögötti községekbe, tessék megkérdezni az embereket és meg méltóztatik látni, hogy németül beszélnek, azt is rosszul, a nevüket sem tudják németül leirni, olvasni németül nem tudnak, magyarul nem tanulnak meg, németül elfelejtenek beszélni, valami borzalmas zagyva nyelven beszélnek s ezáltal kulturálisan alulmaradnak és kész objektumai mindenfajta kizsákmányolásnak. A magyar államnak nem lehet érdeke, hogy ezek az emberek igy nőjjenek fel. Épen azért szükséges volna a ministerelnöki rendeletnek olyatén módosítása, amely lehetővé teszi minden községben, ahol 25 németajkú gyermek Van, az anyanyelven való oktatást. (Madarassy Gábor: Svábul beszéltek mindig, svábul beszélnek ma is!) Ehhez nem kell más, mint német nyelvű tanitó. Itt is megnyilvánul az osztályjelleg és itt belejátszik ebbe a kérdésbe a politika. Volt egy nagyon jó magyar-német tankönyv,Lamatsch Lujzának, egy igen elismert pedagógiai Írónőnek kitűnő tankönyve, amely teljes tárgyilagos tankönyv volt, semmi politikát nem kevert bele. Ezt a tankönyvet a közoktatásügyi kormány kivonta a forgalomból és csináltatott egy másik tankönyvet, amely kurzusszellemet lehel magából és természetesen tele van a legostobább antiszemita invektivákkal és olyan dolgokkal, amelyeket a német gyermekeknek egyátalában nem kell tudniok. De még ha ebből elegendő is volna, nincs elég németül tudó tanitó, sem elegendő tankönyv, és ennek tudható be, hogy a Magyarországon lakó németek, akik egyébként mindannyian szívesen megtanulják az államnyelvet, ha erre nekik lehetőség adatik, nem tudják azt megtanulni. Hiszen — ismétlem — az állam nyelvét csak ugy tudják megtanulni, ha anyanyelvükön már annyi intelligenciát szereztek, hogy megértik annak fontosságát, miért kell nekik az államnyelvet is megtanulniok. Végéhez értem beszédemnek. Csak meg akarom emliteni még, hogy az appropriáció a bizalom kérdése. Elmondottam végig az olasz barátsági szer-, ződéstől kezdve egészen a gazdasági élet kérdéséig, hogy miért nem viseltetünk a kormány iránt bizalommal. Most is azt mondom: sem a költségvetés, sem az appropriáció nem bizony it ja azt, hogy a kormány valami nagyon akarná a közszabadságokat kiter

jeszt-riï, nem. bizonyítja azt, hogy a kormány legalább a nemzeti demokrácia felé törekednék, ellenben azt bizonyítja, hogy igazunk van nekünk és igaza van tanítómesterünknek, Marxnak abban, hogy a politikai hatalom birtokába levő osztály a politikai hatalmat nem akarja megosztani az alsóbb nép osztályokkal, mert félti gazdasági hatalmát ettől és ameddig ezí igy lesz, addig osztályállam leszi Magyarország. Hogy Magyarország tényleg összefogjon nemzetileg, ahhoz nem az kell, hogy az osztályellentétekét még jobban tágítsuk, nem a nyilt választójog kell, nem a sajtószabadság megfojtass, nem a közszabadságok elnyomása, hanem kell hozzá általános, egyenlő, titkos választójog. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A vasárnap tartott népgyűlés memento legyen az uralkodóosztály számára. Én se mondhatok mást, mint amit társaim mondanak, hogy nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amig az általános, titkos választójogot törvénybe nem iktatják. Az appropriációs törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőházi Azt hiszem, hogy nemcsak a képviselőház, hanem az egész ország örömmel vette azt a fordulatot, 5*