Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. kapnia. Mig azonban a 36 évvel ezelőtt megalkotott törvény az első naptól kezdve fizette a segélyeket és az 1907. évi törvény is ilyen rendelkezést tartalmazott, később azt a rendelkezést léptették életbe, hogy a betegség első két napjára nem járt táppénz, hanem csak a harmadik naptól kezdve. A minister ur azonban most még tovább megy, most csak a keresetképtelenség negyedik napjától kezdve ad táppénzt. Kérdem a népjóléti minister urat, mit gondol ő, hogy a betegség első három napjában az a szerencsétlen munkás, aki akkor ... (Gaal Gaston: Akkor ugy sincs étvágya!) Ez nagyon szociális szempont. Nagyon örvendenék, ha azt hallanám, hogy a népjóléti minister urnák ez az álláspontja. Valószinü, hogy ez, csak nem meri nyiltan hangoztatni, mint Gaal Gaston t. képviselőtársam. Az első három nap alatt is ennie kell valamit; munkaadójától nem kap semmit, kell tehát, hogy táppénzt kapjon, mert hiszen azért fizeti a járulékokat. Mondom, eddig az első naptól kezdve kapott a munkás betegsége esetén táppénzt, most a társadalmi szolidarizmus idején csak a betegség negyedik napjától kezdve. Ugyanilyen visszaeső rendelkezést találunk abban az intézkedésben is amikor a törvényjavaslat olyaténképpen állapítja meg a táppénz százalékát, hogy 60%-ot kivan adni a betegség egész tartamára. Nagyon jól tudjuk, hogy a biztositási üggyel foglalkozók mennyit verekedtek azért, hogy bizonyos időtartam után a betegség esetén nyújtandó táppénz fölemeltessék. Ez ésszerű rendelkezés volt, mert nem lehetett azt mondani, hogy az illető négy hét után még szimulálhatna, mert négyheti idő bőségesen elég arra, hogy az orvostudomány a helyes és pontos diagnózist megállapítsa ugy, hogy a szimulálás lehetősége ki van zárva. Egyébként is négy hét múlva annyira ki merült az a munkás — hiszen ha dolgozik sem tudja kellőleg ellátni magát és családját — hogy indokolt az, hogy a 29. naptól kezdve a táppénzfizetés végéig, tehát az év hátralévő részében a segélyezés 75%-ra emeltessék fel. (Gaal Gaszton: A gazdasági cseléd 100%-ot kap!) Nézzük a külföldi intézkedéseket. Itt van nálam a cseh törvény, amelyet azért idézek leggyakrabban, mert ez a legmodernebb. Ez hétrőlhétre állapit ja meg a táppénz százalékát ; az első tiz hétben bizonyos százalékot ad, a 10—20. hétben megint más a százalék, a 20—30. hétben ismét emelkedik a táppénz és a 39. héttől az év végéig már eléri a 80% -ot. Ez észszerű, racionális és olyan követelmény, amely nem is rontja a pénztár anyagi helyzetét. . Itt van azután egy további rendelkezés, amely különbséget tesz a családnélküli és a családos igényjogosultak között. A családos alkalmazottak táppénzpótdijat kapnák, amely táppénzpótdíj szintén 90 /o-ig emelkedik a törzs táppénzzel együtt; mégpedig nős és családos tagnál 10% ez a pótdíj, ha pedig három vagy több gyermeket tart el az illető, akkor 20%. Én tehát x 30. § I. fejezetének 3. pontjához a következő módosítást terjesztem be (olvassa) : »Családos igényjogosultaknak 10%-os táppénzpótlék, ha három eltartásra szorulónál több van a családban, 20% -os táppénzpótlék fizetendő.« A 30. % I. fejezetének még a következőképen való kiegészítését javaslom : 1. A 2. pont ötödik sorának kiegészitését »lúdtalpbetét« szó után »köpőcsészét« szó beiktatásával. Különösen a tüdőbetegeknél fontos, hogy ilyenekkel el legyenek látva és ez igazán nem költséges segédeszköz. Az orvostudomány ma már szükségesnek tartja ezt és hasonló intézkedéseket találunk a külföldön is. Javasolom továbbá, hogy a 3. pont 4. sorában ülése 1927 június 18-án, szombaton. 421 a »negyedik napjától« szavak helyett »első napjától« szavak vétessenek fel; az utolsó sorban pedig »60°/o-ában« helyett »75%-ában« beiktatását javaslom. Ugyancsak javaslom a 30. § I. fejezetének kiegészitését a következőkkel (olvassa) : »5. költségesebb gyógyászati segédeszközök (műkar, műláb, rögzitotok, műfogak stb.) azoknak, akik az igény bejelentését közvetlenül megelőző két éven belül legalább egy éven át betegség esetére biztosítottak voltak ; az egy évbe nem számitható be az az idő, amelyen át az intézet a biztosítottat segélyezte (24. és 53. §). 6. a biztositottnak az 1. pontban megjelölt feltétellel ellátással járó gyógyfürdő engedélyezhető. (35. §.) 7. családtag (33. §) elhalálozásakor temetkezési segélyt, az egy évnél fiatalabb csecsemők kivételével, amely a biztosított tényleges javadalmazásának vagy átlagos napibérének húszszorosát meg nem haladhatja.« Ezeket az intézkedéseket olyanoknak tartom, amelyeknek elfogadásával erről a törvényről legalább azt mondhatjuk el, hogy ha kiterjesztést nem is hoz, legalább konzerválja azokat a segélynemeket, amelyeket az eddig fennállott törvényes rendelkezések vagy az eddig kialakult gyakorlat értelmében a munkásbiztosiiópénztár adott. Az én célom csak az volt, hogy visszaesés a segélyszolgáltatás körül ne legyen, hanem legalább is a mai állapot fentartását iktassuk törvénybe. Elnök : Szólásra következik ? Esztergályos János jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! Hozzájárulva azokhoz &

r módosításokhoz, amelyeket Györki t. képviselőtársam előterjesztett, a magam részérői ehhez a szakaszhoz a következő megjegyzéseket vagyok bátor hozzáfűzni. A második fejezet a szülés esetében nyújtandó szolgáltatásokról szól. Meg kell jegyeznem, hogy én szukségmegoldásnak tartom azt, hogy a szülés esetére szóló segélyek a betegségi és balesetbiztosító törvényben vannak összefoglalva. Szerintem és mindenki szerint is az anyaság nem betegség, az anyaság komolyan átérzett nemzetfentartó tevékenység és ma, amikor olyan komoly probléma a válás és az egyke dolga, akkor az anyaság kérdésében az anyaságbiztositással szerintem külön törvényben kell foglalkozni. Addig természetesen, amig ez bekövetkezhetik, ezen a helyen is szükségesnek és helyesnek tartom azokat a segélyeket, amelyeket szülés esetén a munkáspénztárak nyújtani akarnak, csak azt tartom furcsának és lehetetlennek, hogy az anyának úgyszólván bele kell csempésznie magát a betegségi biztosításról szóló kötelezettség alá, amit én nagyon megalázónak tartok. Azt is tudom, hogy a betegpénztárak sem szeretik az ilyenfajta betegségeket, ha terhes anyák jelentkeznek a betegbiztosítási kötelezettségre. Annál is inkább fontosnak, sürgősnek és szükségesnek tartom az anyasági biztosításról szóló törvényjavaslat beterjesztését, mert akkor azokat a segélyeket, amelyeket ez a törvény 30- ik szakaszának második fejezetében nem nyújt, hanem csak feltételesen akar a szülőanyának nyújtani, — t. i. a kelengyéé Hatást, tejellátást és egyéb különleges segélyeket, — abban a törvényben ugy lehetne biztosítani az anya számára, hogy ez minden megalázkodás, könyörgés nélkül elérhető legyen. Ezt a megoldást, ismétlem, ideiglenes megoldásnak tartom és hogy ennek ideiglenessége kitűnjék ebben a törvényben, szükségesnek tartom, hogy a 2. cím elé »szülés esetében« szavak 61*