Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

414 Az országgyűlés képviselőházának 70 elfogad. Méltányos volna azonban, hogy azokra, akik a törvény életbeléptetése előtt egészségi- és korhatári állapotukra való tekintet nélkül már szintén biztosítottak voltak, kiterjeszthető legyen a korlátozás felfüggesztése. Ezért tisztelettel javaslom, hogy a 12. v második bekezdésének utolsó mondatát a következően szövegezésben fogadja el a Ház : »korlátok a 11. § 1. és 2. pontjában foglaltakra nem vonatkoznak.« Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T. Képviselőház ! A 12. § második bekezdése, amint arra előttem felszólalt t. képviselőtársam helyesen rámutatott, attól teszi függővé az önkéntes biztosítás elfogadását, hogy a népjóléti és munkaügyi minister ur az egészj ségi és a korhatár tekintetében bizonyos korlátozó intézkedést léptethet életbe. Ugy érzem, semmi szükség sincs arra, hogy ezeket a korlátozó intézkedéseket a népjóléti és munkaügyi minister ur léphesse életbe, amikor e feltételeket és megszorító intézkedéseket maga a biztosító intézet is megteheti. Ezeknek az intézkedéseknek megtétele csak felesleges bürokráciát jelent a népjóléti minisíerium részéről anélkül, hogy arra bármiféle szükség lenne. A feladatokat el tudja látni, hiszen a múltban is ellátta a munkásbiztositó pénztár, amelynek alapszabályaiban meg voltak állapítva azok a korlátozó rendelkezések, melyeket életbe kellett léptetni és azért a magam részéről szükségesnek tartanám a régi és bölcs gyakorlatot, amely ugy rendelkezik, hogy a népjóléti minister ur helyett abiztositó intézet alapszabálya iktattassák be, és az határozza meg azokat a megszorító intézkedéseket, amelyeket az önkéntes biztosítás felvételénél a pénztár szükségesnek lát megtenni. Elnök : Kivan még valaki szólni ? (Nem !) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister urat illeti a szó. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Ház ! Ahhoz, amit Fitz képviselőtársam indítványozott, a magam részéről hozzájárulok. Nem fogadhatom el azonban Györki t. képviselőtársam okfejtését. Amit ő emlit fel, hogy t. i. megvolt már korábban az autonómia hatáskörében az ezen kérdésekről való döntés joga, az tulaj donképen nem volt logikus. Itt végre is arról van szó, hogy a biztositandók körét állapítsuk meg. E körzet megállapítása kétségen kivül a törvényhozás dolga, hiszen éppen arról tárgyalunk most, és nem az autonómia dolga. És ha már egyszer kivételt kell tenni a felhatal mazás alapján, akkor a kivételt szolgáló jog gyakorlása nem illetheti az autonómiát, amely csak végrehajtója a törvényhozástól kapott parancsnak, illetve a törvény rendelkezéseinek, hanem az autonómia fölött álló hatóságot, vagyis a ministeriumot, tehát ebben az esetben a népjóléti ministert, úgyhogy kérném a t. Házat, méltóztassék a 12. §-t Fitz igen t. képviselőtársam javaslatával elfogadni. Elnök : Tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 12. § első bekezdését meg nem támadták, azt a Ház elfogata. A második bekezdéssel szemben áll Györki Imre képviselőtársunk szövegezése. Kérdem, méltóztatnak-e a második bekezdést a bizottsági szövegezésben elfogadni, szemben Györki képviselő ur szövegezéséve), igen vagy nem % (Igen !) Á Ház a bizottsági szöveget fogadta el s Györki képviselőtársunk szövegét elvetette. A második bekezdéshez Fitz képviselőtársunk pótlást indítványozott ülése 1927 június 18-án, szombaton. Kérdem, méltóztatnak-e a pótlást elfogadni ? (Igen !) A Ház a pótlást elfogadja, Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 13. %-t felolvasni. Következik a 13. §. Szabó Zoltán jegyző: (olvassa a 13. §-t) Györki Imre! (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Györki Imre : T. Képviselőház ! A 33. § megadja a lehetőséget arra, hoay azok az alkalmazottak, akik biztosításra kötelezett alkalmazásban álltak, de onnan kiléptek és bizonyos időn át nem tudtak elhelyezkedni olyan vállalkozásban vagy vállalatnál, amelyben való elhelyezkedésük a biztositási kötelezettséget ismét maga után vonná, tagsági jogosultságukat, amelyet a korábbi vállalatnál megszereztek, továbbra is fentarthassák. Az 1907. évi XIX. tcikk! rendelkezése ugy szól, hogy olyan esetben, amikor a munkavállaló munka nélkül áll, 28 napon, tehát négy héten át adta meg a törvény azt a lehetőséget, az illető tagsági jogosultságát önkéntes továbbfizetéssel fentarthassa. Ez helyes és célszerű intézkedés volt, mert lehetővé vált az, hogy aki önhibáján kivül munkanélkülivé vált, biztosítási jogait fentarthassa. Érthetetlen a törvény javaslatnak az a rendelkezése, amely az 1907-es törvényben megállapított 28 nappal szemben 15 napi időt ad a biztosítás fentartására, holott semmiféle biztotositástechnikai vagy administrativ szempont nem szól amellett, hogy azt a jogosultságot, amelyet itt megszereztek már az 1907-es törvényben, bármi tekintetben is szűkítsük. Ezért a magam részéről szükségesnek tartanám, hogy az első bekezdésben levő »15 nap« »28 nap«-ra változtattassék át és annak m eg telelőén módosittassék a szöveg. Javasolom tehát, hogy a 13. $ hatodik sorában »15 napon belül« helyett »28 napon belül« szavak iktattassanak. Elnök

: Szólásra következik. Szabó Zoltán jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna : T. Képviselőház ! Teljes egészükben osztom azokat az aggodalmakat, amelyeket ezzel a paragrafussal szemben Györki képviselőtársam kifejtett. Ez különösen fontos a tisztviselőkre, akik egy kettőre a 300 pengős értékhatár alapján kikerülnek a biztosítási kötelezettség alól és Önkéntes továbbfizetéssel kell, hogy biztosítsák magukat, amennyiben a későbbi paragrafusok erre lehetőséget adnak. Itt azután ez a paragrafus az Önkéntes továbbfizetésre vonatkozólag megállapítja, hogy abba a 6, illetőleg 12 hónapba nem számitható be az az idő, amelyen át az intézet a biztosítottat keresőképtelensége alapján táppénzzel stb. segélyezte. Ennek a résznek, ennek az utolsó mondatnak teljes törlését inditványozom azért, mert az a betegségre biztosított, aki kénytelen a pénztártól segélyt felvenni, ezenfelül még nem lehet azzal is büntethető, hogy ezt az időt a biztosítás lehetőségétől elvonják. Elnök : Kíván még valaki szólni 1 (Nem !) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Az Önkéntes tovább-biztosítás kérdése nem olyan jelentős, mint aminőnek talán a felszólalásokból látszik. A sok százezer biztosításra kötelezett között alig néhány önkéntes tovább-biztosítók száma. Amikor arra kérem a t. Házat, hogy méltóztassék ezt a paragrafust a bizottság szövegezésében változatlanul elfogadni, indokolásul csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy nekünk nemcsak a biztosítottak érdekeit kell tekintenünk, hanem a biztosító intézetek rizikóvállalására is figyelemmel kell lennünk és