Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-70
408 Az országgyűlés képviselőházának 5 ládtagkénti gyógykezeltetés lehetetlen, — tehát alternativ formában — kell őket a pénztárba küldeni, hogy a gyógykezeltetés részükre biztosítva legyen. Őszintén megvallom, most én sem tudnék olyan megoldási szöveget előterjeszteni, amelyre azt mondhatnám, hogy azt a szöveget teljes erkölcsi integritással képviselhetem, de hiszen ráérünk a dologgal és ennek a szakasznak később való letárgyalása nem akadályozza a törvényjavaslat további tárgyalását'. Nagyon kérem a t. minister urat, méltóztassék ezt a szakaszt a tárgyalásból most kiszakítani, hagyjuk azt utolsónak és méltóztassék addig ahhoz értő emberekkel összeülve, megkeresni, vagy legalább is megkísérelni, megkeresni olyan megoldást, amely egyfelől a gyógykezeltetendőket is biztositja az eddigi jótétemények felől szóval a törvényjavaslat intencióit is szolgálja, f másfelől ennek a szakasznak igazsájgtialanságait valamilyen módon mégis alkalmas lesz kikapcsolni. Megjegyzem, hogy ez a' javaslat a legkülönbözőbb kategóriákat sorolj háztartási alkalmazottak fogalma alá. Először is idetartoznak a házvezetőnők. Engedelmet kérek, én ugy tudom, hogy a házvezetőnők igen nagy része nem hivatásos alkalmazott. A házvezetőnő sokszor vagy rokon, vagy egy idősebb özvegyasszony, akinek egy kis penziója van, aki azért ment oda, hogy biztos otthona legyen, csak egy kis jó kosztért s fizetést alig kap. Számtalan ilyen házvezetőnő van, de itt vannak az anyahelyettesek is, akiket ez a javaslat vagy beskatulyáz, vagy nem, de mindenképen igazságtalan ez a megoldás. Azután jönnek a házicselédek; f" r megállapítható, körülírható kategória. Azután jönnek a nevelőnők, társalkodónők, felolvasók, ápolók. Gondolom, hogyha a nevelők idetartoznak, akkor valószínűleg a nevelőnők is ideértendők, bár őket nem sorolja fel a javaslat. Tehát a javaslat — azt mondhatná valaki — csak a nevelőket sorolja fel és kitételei alatt csak a nevelők értendők. Ebben a tekintetben tehát nincsen szó a neyelőnőkről. Annyira bevett fogalom a^ nevelőnő, hogy akárhány házban van nevelő és nevelőnő. (Felkiáltások a középen: Nyilván beleértendők a nevelőnők is!) Kérem, erről lehet majd vitázni és megengedem, hogy az intenció ez is volt, hanem épen azért, ki kellene mondani kétséget kizárólag, hogy nemcsak a férfinevelők, hanem a nevelőnők is ide tartoznak. Azután felsorolja a javaslat a társalkodókat, felolvasókat és ápolókat. Amennyire a gyakorlati életből tudom, megjegyzem, hogy itt is áipolókról és ápolónőkről lehet szó, tehát az előbb emiitett differencia itt is megvan. (Puky Endre: A bevezetés mondja, hogy »nemre való tekintet nélkül«.) De itten nincsen kérem. (Puky Endre: A bevezetésben megvan, méltóztassék elolvasni!) Ha benne van, akkor elkerülte a figyelmemet. Akkor tehát ez az aggodalom elesett. A javaslat betegápolókról beszél. Ugy tudom, hogyha nagybeteg van a háznál, akkor többnyire, hivatásos ápolónőket alkalmaznak. Ezek az ápolónők majdnem mind egyes szanatóriumoknak vagy kórházaknak, szóval valamilyen közintézmények az alkalmazottai. (Felkiáltások a középen: Vannak önálló ápolók és ápolónők is!) Tudom, hogy vannak önálló és független ápolónők is, de legtöbbször az ember már a bizalom kedvéért is inkább fordul, egy intézethez és onnan kér ápolónőt.. Annak '. ülése 19.27 június 18-án, szombaton, pedig ott megvan a betegsegélyezési biztosítása úgyis. Mármost a családhoz kerül, a család nem disztingválhat, annak be kell megint jelentenie. Tehát itt is fizetnek érte, ami az illetőnek kétszeres biztosítását jelenti. Mondom, mélyen t. minister ur, hogy ezeket csak azért hozom fel, hogy rámutassak arra, milyen variációk és kombinációk állhatnak elő ebben a tekintetben a legkülönbözőbb eseteknél. Az tehát a kérésem, hogy ezt a szakaszt méltóztassanak még egyszer jól meggondolni és majd, amikor a törvényjavaslatnak nem tudom hány 100 szakaszát letárgyaltuk, utoljára végezzünk az ötödik szakasszal. Méltóztassanak addig egy közmegnyugvásra szóló, megfelelő szöveget előterjeszteni. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befezni, mert beszédideje Melt. Gaal Gaston : Tisztelettel meghajlok az elnöki figyelmeztetés előtt és ezzel beszédemet be is fejezem. Elnök : Szólásra következik ? Urbanics Kálmán jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A magánalkalmazottak biztosítása nagyon nagy, hosszú harcnak az eredménye. Azt is, ami itt benne van a törvényben, hosszú évek munkája hozta létre. A törvényjavaslat nagyon helyesen nem abból indul ki, hogy vannak jó munkaadók, akik háztartási alkalmazottaikat ugyanazzal az orvossal, gyógyszerellátással, kórházzal és más egyébbel látják el, mint amilyennel ők maguk is rendelkeznek, hanem ellenkezőleg feltételezi azt —aminek számtalan példáját tudnám én is megmutatni — hogy rossz munkaadók is vannak, akikkel szemben természetes, hogy ez az egészen gyenge, egészen tehetetlen réteg kell, hogy ilyen védelemben részesüljön. Lehetséges, hogy Gaal Gaston képviselőtársam még nem látott rossz munkaadót. (Gaal Gaston : Mit nem látott í) Rossz munkaadót. Ez az ő szerencséje. Én ezzel szemben egész sorozatot tudnék felsorolni azokból. Pl. vannak vállalatok, amelyek folyósítják tisztviselőik fizetését a tisztviselő betegsége alatt is és vannak olyanok, amelyek nem folyósítják. Különösen a legutóbbi időben láttuk a nagy járványoknál, hogy milyen fontos a háztartási alkalmazottak biztosítása, amikor még ha akartr volna is a munkaadó, tehát még allegjobb szándékú munkaadó sem tudta volna otthon tartani megbetegedett munkását, megbetegedett háztartási alkalmazottját. Kénytelen volt kórházba küldeni, mert otthon sem helye, sem ápoló f-zemélyzete nem volt arra, hogy a háztartási alkalmazottat kellő ápolásban részesítse. Az a legegyszerűbb megoldás kínálkozott részére, hogy biztosított alkalmazottját bejuttassa a pénztár utján a kórházba, hogy ott az meggyógyulhasson. Én nemhogy szü^ itenem ennek a paragrafusnak a hatályát, még kevésbe akarnám azt teljesen töröltetni a jav a slatból, hanem ellenkezőleg, egy bővitő, kiegészítő rendelkezést volnék bátor javasolni, amelynél az az érdekes, hogy majdnem szószerint megegyezik Fitz képviselőtársam benyújtott javaslatával, intencióival azonban nem, mert én nem szükitőleg, hanem ellenkezőleg bővitőleg gondolom a »túlnyomórészt« szónak beiktatását. Az én javaslatom az volna, hogy az első bekezdés »akik« szava után beiktatandó lenne ez a két szó : »kizárólag, vagy túlnyomórészt«, míg a negyedik sorban a »házvezetőnők« után a »bejáró takaritőnők« szó iktattassák be. Ezt különösen azok kell, hogy megértsék, akik épen a polgári középosztályhoz tartoznak. Az utolsó esztendőkben egymás után volt kénytelen lemon-
