Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-70
400 Az országgyűlés képviselőházának 70 téntek, közmegelégedésre fogja rendezni ezt kérdést. A szakaszt a magam részéről elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kéthly Anna: Kéthly Anna: T. Képviselőház! Ezzel a szakasszal a mezőgazdasági munkások biztosítási ügye végleg megfeneklett és végleg holtpontra jutott (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és amikor a képviselő ur, aki előttem szólott azt mondja, hogy nyitott ajtókat döngetünk, amikor a mezőgazdasági munkásság biztositását követeljük, én ellenkezőleg egy nagyon is bezárt ajtót látok (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és amikor e mellé még a jószivüket, szeretetüket és megértésüket is feltárják, akkor eszembe jut két dolog. Egy anekdota a mostoháról, aki azt mondja a gyermekeknek: sonka, kalács a kamrában, speizkulcs a zsebemben, egyetek édes fiaim, a másik pedig egy történelmi anekdota, hogy: életünket és vérünket, de zabot nem. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Ezekután ehhez a kérdéshez, amellyel az utiánam szólók fognak még felszólalásukban foglalkozni, nem szólok, csak a szakasz e) pontja azt mondja (olvassa): »A- 1. § 16. és 17. pontjának hatálya az ott megjelöltek közül azokra az intézményekre, intézetekre, vállalatokra, üzemekre és testületekre, amelyek az előbbi bekezdésben megjelölt foglalkozási ágak körébe tartóznak vagy túlnyomó részben azoknák ügyét intézik«, nem terjed ki. Éh ennek a pontnak törlését inditványozom azzal a megokolással, hogy itt főleg a mezőgazdasági kamarákról van szó, ahol elvégre nem azok a szerencsétlen mezőgazdasági munkások vannak foglalkoztatva, akiknek szociális védelmétől a nagybirtok annyira irtózik. A mezőgazdasági kamarák tisztviselői semmiesetre sem juthatnak hátrányosabb helyzetbe többi tisztviselőtársaikkal szemben és ezért kérem ennek a pontnak törlését. Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltén jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Miután tegnap a társadalmi szolidarizmusban kéjelgett a t. Ház, ma az ellenkezőnek tanújelét adja és mai cselkedeteivel megcáfolja tegnapi kéjelgését. Miután tegnap hallottunk szép dikciót arról, hogy az egyházak micsoda kitűnő szociálpolitikusok, hogy az vállam milyen kitűnő szociálpolitikus és hogy a ministerelnök ur a társadalmi szolidarizmust vallja politikai alapelvéül, a népjóléti minister ur pedig magáévá tette ugyanezt az elvet, ma kirekesztik ennek az országnak legnagyobb rétegét, a színmagyar földmunkás-réteget a munkásbiztositáisból. (Dréhr Imre: Meg fogjuk csinálni! — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Gyönyörű szép társadalmi szolidiarizmus ez. Olyan kép, amely valóban bizonyltja azt a szép osztályharcot, amelyet betakarnak különböző leplekkel, de a törvényben mégis megcsinálnak. Ráhúzzák ezt a leplet, szépen betakarják, adnak neki kellő szint és mázt, de a gyakorlatban meghagynak mindent abban a züllésben, abban a rettenetes állapotban, amelyben a magyar nép van. Miután az áltlalános vita kapcsán rámutattam arra, hogy 1,132.000 olyan ember él Ma- gyarországon, — földmunkás •— akinek semminemű földje nincs, rámutattam a fold megoszlására a kisbirtokoknál is, és rámutattam arra, hogy ez a réteg az, amely legjobban el van nyomva, amely ki van kapcsolva minden ' . ülése 1927 június 18-án, szombaton. kultúrából és minden gazdasági jólétből, rámutattam arra is, hogy az egyetlen helyes megoldás az volna, a népegészségügyön, a fajvédelmen ugy lehetne lenditeni, ha a mezőgazdasági munkásréteget is ennek a törvényjavaslatnak hatálya alá helyeznék. Az előttem szólott Jókay-Ihász képviselőtársam csak megerősít engem ebben. Én is ebből indultam ki. Hiába beszélnek önöik, hogy törvényt fognak hozni, ez a réteg nem birja el a terheket. Eat a munkásréteget össze kell kapcsolni a többi munkásréteggekkel, s ha egységesen szabályoznék a betegség éis baleset elleni biztosítást es ezt kitérjesztenők a mezőgazdasági munkásságra is, (Zaj jobbfelől.) akkor kétségtelen^ hogy a terheket meg lehetne osztani és kedvező feltételeket lehetne számunkra biztositani ebben a törvényben. (Zaj. — Forster Elek: Minden rendben volna, ha belépnének a szociáldemokrata pártba!) Ez nem a szociáldemokrácia kérdése, hanem a magyar nemzet kérdése, s ha önök nem értik meg ma siem a háború és a forradalmak után, hogy a népegészség ügyét nem ugy kell kezelni, hogy rábizzák a botos ispánra... (Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Forster Elek: Inkább arra, mint a termelőbiztosra! — Elnök csenget.) Tessék csak kiöirülnézni, majd én hozok példákat Zala megyéből, ahol a törvény kötelezi az uradalmat arra, hogy lássa el orvossal a mezőgazdasági munkásságot, de nenn látja el, mert nincs járásorvos, körzetorvos. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen. —B. Podmaniczky Endre: Hogyne volna! — Förster Elek: Csak a levegőbe beszél, maga sem hiszi el.) Tegnap Szilágyi képviselő ur a saját kerületéből emiitett eseteket. Azon nem zúdultak fel, de mert én emlegetem ugyanazt a tényt, most felzúdulnak. (Viczián István: Nem azt mondta! Egészen mást mondott! — Györki Imre: Nem a moziról van szó — Viczián István: Tudom, mert ön a mozit védi a kapitalisták szolgálatában. — Nagy zaj. — Elnök csenget.) Önök csak jelszavakat használnak, de a gyakorlati életben nesm csinálnak semmit a népért. Osztálypolitikát csinálnak felülről (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ott csinálják!) melyet bemázolnak különböző színekkel s a helyzet az, hogy senyved, nyomorog a magyar nép. (Zaj.) Maradjunk teljesen tárgyilagosan a magyar mezőgazdasági népesség közegészségügyénél. Két eset van. Vagy egészen államosítjuk a közegészségügyet és ugy töltik be az orvosi állásokat, mint a járásorvosi állásokat s ingyen adnak mindenkinek orvost és patikát, vagy pedig ezt a módszert kell elfogadni és csak ezen keresztül lehet a falu közegészségügyét felemelni. (Nagy zaj.) Vonjuk be a biztosítási ágba a kötelező biztosításon keresztül a széles néprétegeket. Ez nem ellenkezik az orvosi érdekekkel. Sőt ellenkezőleg, tessék elképzelni, hogy Magyarországon körülbelül két és fél—hárommillió falusi népesség van, amely nem megy orvoshoz;. Tessék elképzelni, mit jelent az, ha a mezőgazdasági nincstelen kisgazdanépességet rászoktatják a közegészségügy gondozására, amire ma nincs rászoktatva. (Nagy zaj jobbfelől.) Tessék elképzelni, hogy micsoda egyetemes előrehaladás történik a közegészségügy terén, ha szervesen fogjnk meg a közegészségügyet. (Zaj jobbfelől. — Viczián István közbeszól. — Györki Imre: Nem mozi ez! — Viczián István: De nem is chevra kadisa! — Zaj. — Elnök csenget!) Engedje meg t. Képviselőház, de ha külön,
