Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés "képviselőházának 70. ülése 1927 június 18-án, szombaton. 39Ô nem találom meg s nem kaptam megnyugta­tást a földművelésügyi kormány résziéről ab­ban a tekintetben, hogy a mezőgazdasági munkások és cselédek biztosításáról is vala­miféle gondoskodás történik ós miután és e foglalkozási kategóriának biztosítását az or­szág szempontjából fontosnak és szükséges­nek tartom, kérem beterjesztett módosításom­nak elfogadását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Jókay-Ihász Miklós! Jókay-Ihász Miklós: T. Ház! A törvény­javaslat 2. %-SL kimondja, hogy a mezőgazda­ságban foglalkoztatottak a törvény hatálya alól kivétetnek. Ellentétben Györki Imre t. képviselőtársammal, a törvénynek e szaka­szát teljes mértékben magamévá teszem annál is inkább, mert hiszen a mezőgazdasággal foglalkozók a dolog természeténél fogva en­nek a törvénynek hatálya alá bevonhatók egy­általában nem is volnának. Amidőn ezt kijelentem, ugyanakkor köte­lességem kijelenteni azt is, hogy a szociális érzéstől áthatott magyar gazdaközönség szin­tén óhaj ta a mezőgazdasággal foglalkozók biz­tositási ügyének rendezését. (Rothenstein Mór: Nem igen vesszük észre!) Kijelentem ezt azért, mert nem tartom megengedhetőnek azt az állás­pontot, amelyet az igen t. túloldalon ülő szo­oiáldjemokratía képviselőtársaim elfoglalnak, amidőn állandóan azt hangoztatják, h >gy ki­zárólag ők kivánják a mezőgazdasággal fog­lalkozók biztosításának ügyét megvalósítani, mert igenis ezt mi is ki vaujuk. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, mélióz­tasisanak csendben maradni! , Jókay-Ihász Miklós: Amint az igen t. nép­jóléti minister ur felszólalásából is kitűnik, a kormánynak is megvannak^ ebben az irányban az intenciói és igy a t. képviselő urak volta­képen nyitott kaput döngetnek. Legyenek meg­győződve t. képviselőtársaim, hogy mi, a ma­gyar gazdaközönség tagjai, szivünkön viseljük a mezőgazdaságai foglalkozók érdekeit és az őket érdeklő nagy problémák megvalósítása iránt mi is szeretettel viseltetünk és szeretettel fogjuk azokat felkarolni. A magyar gazda­közönség kellő szociális érzékkel és gondolko­zással bírt a múltban is és bir ma is. Elégsé­ges rámutatnom'arra, amit Barla-Szabó József igen t. képviselőtársam statisztikai adatokkal igazolt, hogy épen a gazdasági cselédek köré^ ben az egészségügyi viszonyok a lehető legjob­bak, mindenesetre jobbak, mint más foglalko­zási ágak körében, amitől kitűnik az, hogy a magyar gazdaközönség az ő alkalmazottainak jólétéről, egészségi állapotáról tényleg sokkal nagyobb mértékben gondoskodik, mint ezt tör­vényes kötelezettsége előirná. Hiszen az igen t. minister ur is nagyon helyesen mondotta, — és ezért a kijelentéséért azt hiszem, a magyar gazdaközönség részéről a leghálásabb köszönet­tel tartozunk — hogy a magyar gazdákat az ő alkalmazottaikkal régi szeretetteljes kapcsolat fűzi össze, olyan szolidaritás, amely megingat­hatatlan és amely a magyar gazdaközönséget mindenkor arra sarkalja, hogy a törvényes rendelkezéseken is túlmenő mértékben gondos­kodjék alkalmazottainak jólétéről és egészsé­géről. Nem tartom azonban lehetőnek azt, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók biztosítási ügye ennek a törvénynek keretében nyerjen meg­oldást. Nem tartom pedig lehetőnek azért, mert a mezőgazdasággal foglalkozók anyagi­lag gyöngébb rétegei közül — amelyek két csoportra oszthatók — mindkét csoportnak helyzete olyan, hogy semmiképen sem lehetne besorolni ennek a törvénynek rendelkezé­sei alá. Nagyon jól tudja mindenki, hogy a mező­gazdasági alkalmazottak, a mezőgazdasági cselédség balesetbiztosítási kötelezettségét tel­jes mórtékben a gazda viseli, a gyógyíttatásra a gazda köteles, és a jövőben is igy kell ennek maradnia. Ha tehát ott' nincs meg a köteles­ség és ezen a téren nincs meg a paritás, nem lehet meg a paritás a jognál sem. Épen ezért lehetetlen bevonni a mezőgazdasági cselédséget ennek a javaslatnak a keretébe. Az alkalmazásban nem lévő, mezőgazda­sággal foglalkozók helyzete épen megfordított. Ott a helyzet az, hogy voltaképen munkaadót nem lehet találni, mert hiszen a mezőgazda­sági munkás, amennyiben annak nevezzük, esetről-esetre, napról-napra más és más munka­adónál dolgozik, lehetetlen tehát megállapí­tani annak állandó munkaadóját. De van egy másik nehézség is, az, hogy, amint Gaal Gas­ton ign t. képviselőtársam mondotta, volta­képen mezőgazdasági munkás a szónak ilyen értelmében nincs. Én ugyan nem teljesen ér­tek vele egyet, a megokolás tekintetében, mert szerintem azért nincs mezőgazdasági munkás, mert hála Istennek nálunk a mezőgazdaság­gal foglalkozóknak legszegényebb rétegei is legnagyobb részben birnak bizonyos kisebb vagyonnal, bizonyos földdarabbal és igy nem tekinthetők teljesen földnélküli munkásnak. Ezeknél a földdel biró kisembereknél is azon­ban vagy maguk, vagy családtagjaik másutt keresik legalább is megélhetésüknek egy részét. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Ezek tehát bár nem tekinthetők teljesen a földnélküli munkásnak, mégis munkával is ke­resik kenyerüket. A jelen törvény keretébe azért nem von­hatók be ezek, mert — amint mondom, — munkaadót találni nem lehet, ennélfogva más megoldás nem volna lehetséges, ha be akar­nók őket ide vonni, mint az, hogy a biztosí­tási díjat teljes mértékben ők fizessék, ami teljes képtelenség, mert olyan teher nehezed­nék a válaikra, amelyet elviselni nem volná­nak képesek. De azért is nehéz ezt megoldani, mert, amint mondottam, vannak olyanok is, akik vagyonnal birnak és ezeket sem lehet ki­zárni a biztosításból. Az én szerény nézetem szerint tehát csak egyetlen megoldási mód kinálkozik itt, az, ha teljesen különálló, önálló szervezet gondosko­dik a mezőgazdasággal foglalkozók biztositá­sáról és pedig állami utón, állami segítséggel, mert ezt a biztosítottak maguk meg nem bír­hatnák. Ugy azonban, hogy legalább is azokra nézve, akik bizonyos vagyonnal birnak, köte­lezővé ne legyen téve. Szerintem ugyan köte­lezővé tenni senkire nézve sem lehet, épen azért, mert hiszen Önálló exisztenciákról van szó. A földnélküli munkás épen olyan önálló exisz­tencia, mint az ötholdas kisbirtokos. Minden­esetre megengedhetőnek tartom azonbac azt, hogy bizonyos mértékig a kisebb birtokosok is részesittessenek ennek a biztositásnak áldá­saiban. A magam részéről tehát teljesen maga­mévá teszem ennek a szakasznak rendelkezé­seit és bizom a kormányban, hogy azok sze­rint az intenciók szerint, amelyeket a minister ur is kifejtett és azok szerint a kijelentések szerint is, amelyek illetékes helyről már tör-

Next

/
Thumbnails
Contents