Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

398 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1927 június 18-án, szombaton. biztosítást és ha a biztositásba bevonjuk a mezőgazdasági munkáisokat és -cselédeket is, mert igy orvost tudunk juttatni azoknak a foglalkozási kategóriáknak is, amelyeknek egészségügyéről ma, sajnos, a biztosítás hiányában gondoskodás egyáltalában nem történik. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy amikor az egész vonalon a mezőgazdasági munkások és cselédekre vonatkozó biztosítási kötelezettséget hangoztatták ebben a Házban, akkor mség az a vigasztalás sem érhet bennünket, hogy a húsz évvel ezelőtt elfogadott határozati javaslat, amely a mezőigazdiasági munkásoknjalk és císelédeiknek biztosíttasd klötelzieittségbe való bevonását hangoztatta, fennálló lenne. Az imént

1 lefolyt szavazással azt a határozati javaslatot, amelyet Propper Sándor képviselőtársam beterjesztett, elvetették, s még azt sem emelték határozattá amit az együttes bizottság benyújtott, úgyhogy semmi remény sincs arra, hogy a közel jövőben azoknak a foglalkozási kategóriáknak, amelyeknek biztosítása tekintetében pedig többen felszólaltak a túlsó oldalról is, a biztositásba való bevonása valóban megtörtétnjélk. És szomorúan kell megállapítanom, hogy amikor egyrészt maga a népjóléti minister ur, — aki kijelntl, hogy nem hivatott ebben a kiéSrdésben dönteni, mert ez nem az ő tárcája körébe tartozik — nem ad tjeljesen megnyugtató kijelentést akkor, másrészt a íö Idmivelésügyi minister ur sem tartotta szükségesnek, hogy ennek a nagy vitának soráii, amely körülbelül három hét óta folyik már a képviselőházban, legalább csak egyszer isi betette volna ide a lábát és felszólalt volna abban a tekintetben, hogy mi történjék azokkal az alkalmazottakkal, akik az ő tárcája keretébe tartoznak, mi történjék a mezőgazdasági munkások és cselédek biztositásával. Ez azt jelenti, hogy ebben a kormányzatban, magában a földmivelésügyi ministeriumban és elsősorban magában a földmivelésügyi minister urban — aki pedig a földmunkásság, a kisexisztenciák, a kisgazdák sorából került ide a bársonyszékbe — semmiféle érzék nincs azokkal az alkalmazottakkal szemben, akiknek érdekeit pedig elsősorban ő lenne hivatva képviselni. ÍVass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez nem lehet mondani!) Ezt kell mondanom, t. minister ur, mert hiszen a három héten át tartó tárgyalás alatt bőven jutott volna ideje a földmivelésügyi minister urnák arra, hogy legalább egyszer betegye ide a lábát és szavát hallassa abban a tekintetben, hogy mi történjék a mezőgazdasági munkások és cselédek biztositásával, különösen arra való tekintettel, hogy maga a népjóléti minister ur kijelentette, hogy ez nem tartozik az ő hatáskörébe. Méltóztassék^ ezek után ennek az ügynek és annak az Ígéretnek, amelyet a mezőgazdasági munkások és cselédek biztosítására vonatkozólag kaptunk, a komolyságát figyelembe venni. Itt van egyrészt a népjóléti minister ur, aki kijelenti, hogy ez a kérdés nem tartozik az ő tárcája körébe, nincs itt másrészt a földmivelésügyi minister ur, aki pedig hivatva lenne legalább is tájékoztatni a képviselőházat ebben a kérdésben. Épen ezért én a magam részéről egy pillanatig sem tudok bízni abban, hogy azt a törvényjavaslatot, amelynek beterjesztésére vonatkozólag húsz évvel ezelőtt már Ígéretet tettek, ide hozzák a Képviselőház elé és amelyre vonatkozólag ma a formalizmus alapján is elütötték a lehetőségét annak, hogy beterjesszék. Az én álláspontom az, hogy semmi szükség nincs arra, hogy külön törvényben intézkedjünk a mezőgazdasági munkások és cselédek biztosításáról. Teljesen egy biztosítási ágat kell eben a kérdésben csinálni. Ez az egységes biztosítás teljesen megfelelne Gaal Gaston képviselőtársamnak is, mert hiszen a bürokráciát nem növelné és nem ugyanarra a tárgykörre vonatkozólag parallel működnék egy intézmény, és nem lenne külön intézmény az ipari munkások és a külön intézmény a mezőgazdasági munkások és cselédek biztosítására vonatkozólag. Ebből a felfogásból kiindulva beterjesztem a következő határozati javaslatot (olvassa): »Javaslom a 2. § törlését és helyette a következő uj 3zöveg beiktatását: E törvény rendelkezései kiterjednek a mezőgazdaságra, az erdei termelésre, az állattenyésztésre, a halászatra, a kert- és szőlőművelésre, a selymészere és méhészetre, valamint a gazdasági pépmunkásokra, Az 1913 : XX. te. hatályát veszti. A- ministerium felhatalmazást kap, hogy a biztosítást rendelettel szabályozza. A rendelet és annak minden módosítása a törvényhozásnak előzetesen bemutatandó.« Azért is szükségesnek tartom ennek a javaslatnak elfogadását, mert ha megnézzük, hogy a bennünket környező államokban a biztosítás köre milyen kategóriákra terjed ki, akkor meg kel állapitanunk, hogy ott a mezőgazdasági munkások és cselédek a kötelező biztositásba már bevonattak. Ha tehát egyik oldalon azt hangoztatjuk, hogy a magyar munkások is a megmaradt csonka országban legalább is olyan mértékben biztosíttassanak, mint a környező államokban s ha igaz az a szempont és cél, amelyet a túlsó oldalon ülő képviselő urak és a kormány részéről állandóan hallunk hangoztatni, hogy olyan állapotokat akarunk teremteni, hogy az azokban az országrészekben élőre, amely országrészek Magyarország testéről leszakittattak, ide viszszakivánkozzanak, akkor nekünk versenyre kell kelnünk azokkal az államokkal, amelyek a szociálpolitikában minket megelőztek és a szociális biztosítást itt is ki kell terjeszteni azokra a kategóriákra, amelyekre kiterjesztették a cseh-szlovákok, a jugoszlávok és a románok. Ezeknek az államoknak alkalmazottaival szemben mi semmi tekintetben hátrányban nem lehetünk. De ha szigorúan megnézzük a törvényjavaslat 2. §-ának szövegezését, akkor azt látjuk, hogy még mindig megszorításokat tartalmaz a benne foglalt rendelkezés az 1907. évi törvényes rendelkezésekkel szemben. Azl907-es törvény rendelkezései alapján ugyanis a mezőgazdaságban alkalmazott vizsgázott gépész biztosítási kötelezettség alá tartozott, mig e javaslat rendelkezései szerint ez teljesen homályos és inkább azt kell mondanom, hogy nem tartozik biztosítási kötelezettség alá. Itt van azután a 2. §-nak a) pontjában foglalt az a kitétel, hogy »házilag végzett kisebb építkezésekre«. Teljesen érthetetlen, hogy ezek a biztosítási kötelezettség alól kivonatnak. Nem látom értelmét annak, hogy ez a kivonás miért történik, miután a kisebb építkezéseknél, ha ipari munkást és szakmunkást foglalkoztatnak, ennek a szakmunkásnak biztositása — ipari munkáról van szó, — épugy a biztosítás hatálya alá kell hogy essék, mint ahogy az alá esik, ha nem házilag végzett építkezésről, hanem valamely vállakozó által vezetett építkezésről van szó. Miután ezt a rendelkezést

1 a javaslatban