Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1927 június 13-án, szombaton.. 393 féle védelmet kaptunk volna. Azóta is a zöldség, a főzelék, a hus árának emelkedése olyan probléma elé állította a fix fizetésből, a munkabérből éiőket, hogy el sem képzelhető, hogy biztosítási kötelezettség nélkül ezek a családok, ezek a dolgozók orvoshoz, mehetnének. Sőt én azt mondom, hogyha lehetséges lenne, hogyha ezt meg lehetne csinálni, nálunk valósággal gyógyitási kötelezettséget, gyógyítási kényszert kellene bevezetni, hiszen nincs is egy olyan közvéleményünk, amely az orvosnak igénybevételét szükségesnek tartaná. Akik végigjárják a, kórházakat, a klinikákat, azok látják, hogy ezrével vannak elhanyagolt betegségek, amelyeket akkor, ha az illetők annakidején biztosítási kötelezettség alá estek volna, kezdeti stádiumukban az orvos felismerhetett volna és igen egyszerű gyógyítással, vagy egészen egyszerű operációval elejét vehette volna elfajulásuknak. Az orvos urak megmondhatják, hogy különösen a női klinikákon százával meg százával történnek halálesetek azért, mert csak a legutolsó pillanatban megy az a szegény asszony az orvoshoz vagy a klinikára a maga bajával, míg ha biztosítási kötelezettség alá esett volna, akkor nem lett volna kénytelen falun a kuruzslókhoz járni vagy pedig házi orvosságokkal a betegségét rosszabbítani. Leginkább az orvosok nyilatkoznak a biztosítási kötelezettség ellen és attól félnek, hogy ennek az ő mesterségük látná kárát. Én azt látom, hogy azok, akik jelenleg nem esnek biztosítási kötelezettség alá, nem szaporítják az orvosok pacienturáját, azok egyáltalán nem mennek az orvosokhoz, az orvosoknak tehát abból semmiféle anyagi vagy más káruk nem származik, hogyha a biztosítási kötelezettség ezekre a széles körökre is kiterjed. Györki Imre képviselőtársamnak azt a benyújtott javaslatát, amely a taxatió ellen yan, én magamévá teszem; jöhetnek, alakulhatnak olyan vállalkozások, olyan foglalkozások, amelyeket a tör vény jaavslat nem lát előre és ezekre nézve is biztosítani kell már jóelőre, hogy a törvény ezekre is kiterjeszthető legyen. Mivel azonban abból a hangulatból, amely ennek a javaslatnak beterjesztését kisérte, arra következtetek, hegy ezt a javaslatot a népjóléti minister nem fogja magáévá tenni, én a törvényjavaslat 1. §-ára vonatkozólag két javaslatot terjesztek elő, kérve azok elfogadását. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az első javaslatom a következő (olvassa): »Az 1. § 16. pontjának ötödik sorában a »vallásfelekezetek« szó után »hivatalai és az általuk« szavak iktatandók be és a »vallásfelekezetek« szó után az »által« szó törlendő.« Azt mondja a bizottsági jelentés, hogy (olvassa): »... a bizottság a törvényesen hevett és törvényesen elismert vallásfelekezetek hivatalait minden feltétel mellőzésével kizárta a biztosítás köréből, figyelemmel arra, hogy a törvényjavaslat első benyújtása óta eltelet idő alatt az egyes vallásfelekezetek hivatott képviselői részéről nem nyilvánult meg a kellő készség arra, hogy a kötelező biztositásnak hivatalaikra való kiterjesztését szívesen fogadják.« Ha azt várjuk, hogy az egyes munkáltatók, az egyes munkaadóik a biztosítási kötelezettségnek reájuk való kiterjesztését a kellő készséggel fogadják, akkor, azt hiszem, visszamehetünk az egész javaslattal, mert igazán nem találunk, vagy legalább nagyon kevés munkaadót találunk, aki a biztosítási kötelezettségnek reája való kiterjesztést ugy, amint az. indokolás mondja, kiellő készséggel fogadja. Itt van pl. a pesti izraelita hitközségnek körülbelül 300 tisztviselője, akiknek maguknak pl. a lelkészi tjeeoidőkhözi vagy ilyesmihez semmi közük nincs. Ezek! fizetésért, bérért dolgozó tisztviselői ennek a hivatalnak. A katholikus egyháznak is vannak olyan alkalmazottai a lelkészi hivatalokban, akik nem a vallási szertartásoknál vannak alkalmazva, — sekrestyések és más egyebek — s akikre nézve a biztosítási kötelezettség alól való kimaradás, szerintem, igen súlyos sérelem és itt nem vehetjük tekintetbe azt, hogy munkáltatóik, munkaadóik a maguk részéről ezt a kellő készséget nem tanúsították a biztositásnak rájuk való kiterjesztésénél, i Második javaslatom arra. a pontra vonatkozik, amelyről már Györki t. képviselőtársam az előbb megemlékezett. Ez a pont kimondja, hogy a betegségi biztosítási kötelezettség nem terjed ki a külföldi államoknak a magyar állaim területén működő képviseleti hatóságaira. Én teljes egészében magamévá teszem azokat az aggodalmakat, amelyeket Györki t. képviselőtársam felhozott és azért azt a javaslatot terjesztem be> hogy a szakaisznak ez az utolsó bekezdése töröltessék, mivel a kérdés nagyon egyszerűen megoldható ugyanazon az alapon, amelyen a cseh törvény megoldotta. Nem hiszem, hogy ebben a kérdésben akármilyen diplomáciai nehézségek felmerülhetnének. Hiszem és bizom abban, hogy mindkét részről meglesz a kellő figyelem, a kellő viszonosság ennek a kérdésnek az elintézésére. Azt mondja az indokolás, hogy ez gyakorlatilag nehézségekbe ütközik. Én viszont, azt találom különösnek és azt találnám lehetetlennek, hogy azok a tisztviselők és tisztviselőnők, akik csak véletlenül vannak annál a külképviseleti hatóságnál alkalmazva, — hiszen ugyanilyen véletlenül lehetnének egy textilgyárban vagy egy kereskedelmi vállalatnál is alkalmazva — hogy azok azért, mert egy külképviseleti hatóságnál vannak alkalmazva, többi tisztviselőtársaikkal szemben hátrányos helyzetbe kerüljenek. T. Ház ! Maradna még az, amit Györki Imre t. képviselőtársam '' emiitett : a lapelárusitók, újságkihordók és rikkancsok ügye, akik — ha már a taxáció eltörlését nem akarják — szintén felveendők volnának a taxációba. Ha ez nem lehetséges, akkor legalább egy biztató gesztust várunk a népjóléti minister úrtól arra nézve, hogy a rendelettel való kiterjesztés őket feltétlenül érinteni fogja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik*? Szabó Zoltán jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: A javaslat első szakasza a biztosítás körét vonja meg. Itt két felfogás ütközött össze; a javaslat eredetije, a taxativ felsorolás, és Györki Imre t. képviselőtársam javaslata, amely gyűjtőfogalom alá vonná a biztosítási kört. Ha e kettő között választani kellene, nyugalmasabb időben — nem a társadalmi életre vonatkozóan, hanem a technika és termelés nyugodt és csendes menetének idejében — talán én is a taxációt választanám. Amikor belátható időn belül nagyobb változásokra és uj iparcsoportok és foglalkozási ágak keletkezésére nincs kilátás, akkor a taxációt el lehet fogadni. Ma azonban, amikor úgyszólván napról-napra csodák történnek a technika terén, amikor uj iparcsoportok, foglalkozási ágak keletkeznek máról-holuapra, olyanok, amelyekre a törvény szövegezői még nem is gondolhattak, ma a taxációt veszedelmesnek tartom még akkor is, ha ez körül van bás-