Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-70
391 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1927 június 18-án, szombaton, tyázva azzal a lehetőséggel, hogy a ministerium felhatalmazást kap a biztositási kör kitérj esztésére. A ministerium ugyanis tudvalevőleg — ezt nem speciálisan a népjóléti ministeriumra mondom, hameui a ministeriumokra és a hivatalokra általában — nem olyan gyorsan dolgozik, mint afmilyen gyorsan a technika fejlődik és uj iparcsoportok Vagy foglnl 1 ^ r ~4si ágak keletkeznek, S ha a ministerium késik, lehet, hogy tekintélyes munfkásesoportok maradnak jó ideig biztosítás nélkül. Ezért teszem magamévá inkább a másik megoldást, amelyet Györki igen t. képviselőtársam javasolt: a gyűjtőfogalom bevételét a törvényjavaslatba. Ez mindenesetre nagyobb biztositékot képez a későbbiekre nézve a tekintetben, hogy senki sem fog kimaradni a biztosításból olyan, akit a biztosítás keretébe különben is fel. akartak venni. Az általános vita folyamán utaltam már arra, hogy a kör szűk, kicsiny. Adatokkal bizonyitottam, hogy más országok biztositási köre jóval tágabb és szélesebb. Hogy egyebet ne mondjak, pl. hiányzik ebből a taxativ felsorolásból az egész mezőgazdaság. Igaz, hogy a törvényjavaslatot erre nem kontemplálták, de miutád most már az a halvány remény is elesett, hogy egy házhatáírozaít kötelezi a miinisteriumot arra, hogy erre a másik nagy mulnkáskategóriára belátható időn belül kiterjessze a biztosítást, most már talán helyénvaló és időszerű volna, ha a mezőgazdasági munkásokat ebbe a törvényjavaislaítba belefoglalnék. Tegnap valóságos himnuszt hallottunk a társadalmi szolidarizmusról: még" nem múlt el huszonnégy óra s a társadalmi szolidarizmus gyakorlati feivihetősége máris elesett! , Hajszálcsőnél sokkal finomabb disztinkciót találtak arra vonatkozólag, hogy ez a házhatározat se vigasztalja és nyugtassa meg azt a munkáskategóriát, amelyet most eninejk ia törvényjavaslatnak a szövegezésénél kihagytak és csupán csak egy javaslatot fogadott el a bizottság, amely kötelezné a ministeriumot arra, hogy határidőhöz nem kötött időben a javaslatot beterjessze. Engem nagyon érdekelne az, hogy ennek a javaslatnak elesése után és a többi javaslatok leszavazása után, i — értem az aggkori r rokkantbiztositásra, a munkanélküliség es étére szóló biztosításra vonatkozó javaslatok leszavazása után, ami nagy dicsőségére szolgál mindenesetre a, társadalmi szolidarizmus himnuszának, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Majd ha megcsináljuk, akkor lesz dicsőség!) — mi történik majd a mezőgazdasági munkásokkal. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez is előkészítés alatt van!) A mezőgazdasági munkásoknak jobban mondva, nem is a mezőgazdasági munkásoknak, hanem a mezőgazdasági munkásokkal kapcsolatos mellékiparoknak egyes kis kategóriái vannak csak felvéve a 15. pontba és ezt is kifogásolja a mezőgazdaság egyik igen t. exponense. Itt kívánok rámutatni arra, hogy azon az alapon, amelyen Gaal Gaston t. képviselő ür elindult, az egy segéddel dolgozó ipari és kereskedelmi vállalatokat is ki lehetne selejtezni ebből a biztos Hasból. Azt hiszem tehát, hogy az az okfejtés, amellyel a 15. §-szal szemben találkoztunk Gaal Gaston t. képviselő ur részéről, egyáltalában nem helytálló és remélem, hogy a mélyen t. Ház az idevonatkozó javaslatot nem is fogja elfogadni. Marad azonban még mindig az az aggály, amelyet én táplálok, mint hozzáértő és mint olyan, aki a biztosításban dolgoztam és tudom, hogy mennyi jogvitára adott alkalmat az 1907:XIX. tcikknek szintén taxativ felsorolása. Talán fontolná ezt meg* mégis a minister ur és tekintene el attól, hogy a javaslat erről az oldalról jött és ha azt praktikusnak találja, ennek ellenére is tenné magáévá és fogadná el azt a javaslatot, amelyet Györki Imre t. képviselőtársam nyújtott be és amelynek — ismétlem •— csak az az előnye van meg, hogy később, ha uj iparok keletkeznek, uj iparcsoportok létesülnek, uj foglalkozási ágak sarjadnak ki a gazdasági életből, ami nyilvánvalóan előrelátható, ezeknek munkásai nem maradnak majd ki, nem lesznek kénytelenek várni addig, amig a ministerium a maga lassú utján a dolgot elintézi. Ez kvázi egy villámháritó volna •— bár a fejlődés nein villámcsapás, annak csak örvendeni lehet — mindenesetre egy mentség volna, s a fejlődés nem hozna magával olyan eredményeket és következményeket, amelyeknek következtében dolgozó emberek kiesnének a biztosításból. Csak erről van szó és jogvitáknak lehető kiküszöböléséről. Mert a jogviták is hátráltatják egyes munkás- és tisztviselő-kategóriák jogainak érvényesülését a biztosításban s amennyiben lehetséges, itt a legelején kellene minden olyan zavaró momentumot kikapcsolni a munkásbiztositási törvényből, amely azután később komplikációkra ad okot és alkalmat és lehetővé teszi, — legalább is fel kell tételezni, hogy lehetővé teszi — hogy lehetnek mégis olyanok, akik nem jutnak hozzá jogaikhoz a törvény helyes intenciói, de helytelen megszerkesztése következtében. Ezek alapján bátor vagyok Györki Imre t. képviselőtársam javaslatát magamévá tenni, szemben az eredeti javaslattal. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Rothenstein Mór! , Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Mi ezeken a helyeken elvi szempontból helyeseinők azt, ha az első szakasz nem taxative sorolná fel mindazokat az iparágakat, vállalatokat, stb., amelyekre a betegsegélyezés és a balesetbiztosítás kiterjed, hanem — amint ezt Györki t. képviselőtársam inditványozta — szerintünk egy általános felhatalmazás helyesebb volna, mert attól, amitől Gaal Gaston t. képviselő ur tart, hogy inkább az általános felhatalmazásnál következnék be az, hogy a vitás esetekkel garmadával kellene küzdeni, hogy a hivatal tiszta helyzetet teremtsen, szerintem nem kell félni. Én ugy vélem, hogy ez inkább akkor áll fenn, ha az esetek így, taxative vannak felsorolva, mert hiszen Györki Imre és Kéthly Anna előttem felszólalt t. képviselőtársaim már rámutattak arra, hogy ebből a taxativ felsorolásból hiányzanak egyes olyan kategóriák, amelyeknek a törvény intenciói szerint szintén joguk volna és joguk van arra, hogy a biztositás keretébe felvétessenek. Épen az ellenkezője áll tehát annak, mint amit azok a képviselő urak mondanak, akik a taxativ felsorolást helyeslik. Akkor, amikor Gaal Gaston t. képviselőtársam ehhez az első szakaszhoz hozzászólott, a 15. pont törlését javasolta azért, mert ez a 15. pont szerény lépés a felé, hogy a mezőgazsághoz közelálló iparban alkalmazottak (Zaj a szélsőbaloldalon.) szintén e törvényjavaslat hatálya alá essenek. Ez alkalommal Gaal Gaston t. képviselőtársam, mint rendesen, a bürokrácia ellen is felszólalt, Megjegyzem, hogy mi is ellene vagvunk a bürokráciának, de ezért minden újításnál, minden uj törvényjavaslat tárgyalása alkalmával azt mondani,
