Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
380 Az országgyűlés képviselőházának t szociáldemokrata vagyok és hive, meggyőződéses hive az osztályharc elméletének, még akkor mindig maradék nélkül a nemzeti alapra helyezkedném, még pedig azért, mert, ha tényleg osztályharc és osztálygyülölet nyomná el itt, az én hazámban, az úgynevezett dolgozó osztályokat, még az ilyen módon, az én elméletem szerint kifogásolható haza is drágább volna nekem, mint akármelyik más ország, amelyben ezek a nehézségek nincsenek meg. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobbés a baloldalon. —- Propper Sándor: Ezért csinálták a trianoni jelvényt Németországban!) Az a politikai erő, amely az államban szociálpolitikai célok érdekében olyan sok tiszteletreméltó áldozattal és munkával érvényesülni akar, nem fog tudni érvényesülni, egyrészt mentalitása és ideológiája miatt, másrészt azért, mert végeredményben nevelő hatásával szemközt fordítja a, polgári társadalommal a nemzet fogalmával és a nemzeti alapon álló polgári társadalommal azokat a munkástömegeket, akik nekünk, t. képviselő urak, épen ugy testvéreink^ mint önöknek. (Ugy van! Ugy van! — Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Azok a munkások nekünk testvéreink. (Propper Sándor: Ezer év alatt nem mutattak rá példát, hogy testvéreik, pedig ezer év alatt bőven volt erre idő!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék . a közbeszólásoktól tartózkodni. (Zaj.) Csendet kérek minden oldalon. (Gaal Gaston közbeszól.) Gaal Gaston képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Farkas István közbeszól.) Farkas István képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Farkas István: Máskép mutatták meg a történelem folyamán a birtokosok!) Farkas István képviselő urat ismételt közbeszólásáért rendreutasítom. (Halljuk! Halljuk! á jobboldalon. — Viczián István: Három párttitkár és olyan lármát csinál! — Derültség. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ha a képviselő urak közbeszólásaikat intelmeim ellenére is folytatják, kénytelen leszek erélyes rendszabályokhoz nyúlni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A történelem filozófiáját talán most épen a biztosítási javaslat záróvitájában nem hozzuk ide a Ház asztalára. Volna azonban egy kontra-megjegyzésem. Itt elröpittetett az a megjegyzés, hogy ezer éven keresztül mit csinált ez a polgári társadalom. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy van! Mit csinált? — Propper Sándor: Mohácsot és Trianont csinált! — Zaj.) Nagyon szerény megjegyzésem az, hogy ahhoz nagyon fiatalok még az urak, (Derültség a jobb- és baloldalon. — Ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Halljuk a parlamenti stílust! — Ivády Béla: Magától tanulja majd meg! — Zaj.) hetven vagy kilencven esztendősek az urak ahhoz, hogy bírálatot mondjanak ilyen értelemben arról az ezer esztendőről, amelyei azok az osztályok éltek végig ebben az országban, amelyeket méltóztatnak támadni. Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. •— Propper Sándor: Grünwald csak idősebb volt, ő mondta, meg Acsády! — Viczián István: Nem volt zsidó, kérem! — Derültség. — Farkas István: Egy millió analfabéta az ezer év eredménye! — Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget) Meg vagyok fóla győződve, t. Ház, hogyha bármennyire mérgelődnek is (Propper Sándor: Nem mérgelődöm én!) ott.a '. ülése 1927 június 17-én, pénteken, bzociáldemokrata padokon vagy itt, ezeken a padokon, egyetlen eggyel sem lesz kevesebb a méreg okául szolgáló egymillió analfabéta. Egészen felesleges tehát ezt egymás fejéhez verni. (Gaal Gaston: Hát minek mutatják be magukat? —- Nagy derültség a jobb- és a baloldalon.) Legyen szabad mármost t. Ház, az idő előrehaladottságára való tekintettel (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk!) összefognom szerény fejtegetésem szálait és rámutatnom arra, hogy ime, ha méltóztattak megajándékozni fejtegetéseimet nagybecsű figyelmükkel, akkor méltóztattak kizendülni hallani talán azt az alapgondolatot, amely indokolását adja annak, hogy miért olyan ez a törvényjavaslat, mint amilyen. A magyar nemzet egyetemességéből kell kiindulnunk. A szociálpolitikai feladatok felmagasodtak az állam magasságára és az állami feladatok között is legelső helyen állanak, koordinálva sok más szintén rendkívül fontos feladattal. Tehát az egység, az egész nemzetnek, az egész államnak egysége volt az a vezetőgondolat, amely minket ennek a javaslatnak megalkotásánál vezetett, egyrészt, amikor törvénybe kivánjuk iktatni azokat a csak rendeletek utján megjavított juttatásokat, amelyeket a biztosítottak részére már eddig is életbeléptettünk, másrészt a munkásbiztositást fokozottabb állami felügyelet alá próbáljuk helyezni azért, hogy abból a politikának mindenféle faját, amennyire csak lehet, kiküszöböljük. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Propper Sándor: Hogy önök oda bevigyék! — Malasits Géza: Most már benne lesz!) T. Ház! Egy politikát kétségkívül be fogunk oda vinni, nem pártpolitikát, hanem a magyar államhoz való feltétlen hűséget, (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) másodiknak a magyar nemzeti gondolat alapján való tántoríthatatlan kitartást. (Éljenzés és taps a jobb -és baloldalon.) Nem hiszem, bogy ebben a Házban egyetlen egy képviselő legyen — még a szélsőbal oldalon is — aki ezt a törekvésünket kifogásolni tudná vagy merné. (Ugy van! Ugy van!) Közelebb érve most már a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslathoz, megjegyzéseimet legyen szabad három részre felosztanom. Nagyon röviden fogok mindegyikkel végezni. (Halljuk! Halljuk!) Az első felöleli tulajdonképen ^a^ törvényjavaslatnak legjelentékenyebb részét, talán egyharmadát, t. i. ez a juttatások dolga. A másik rész az alkotmány ügyével függ össze. Megjegyzéseim harmadik része azután a különböző itt elhangzott felszólalásokkal kapcsolatos. Ami a juttatások dolgát illeti, itt nagyon furcsa helyzetben vagyok. T. i. volt olyan szónok ur, aki azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat a juttatások szempontjából rendkívül nagy előrehaladást jelent. Ha abból a szempontból nézem, hogy ma, tehát 1927 június 17-én már érvényes juttatásokhoz viszonyítva jelent-e ez a törvényjavaslat haladást, azt kell mondanom, hogy nem jelent. Volt olyan felszólaló is, aki azt mondotta, hogy hiszen ez a javaslat nem hoz semmit. Ez semmi egyebet nem hoz, mint ami már megvan és azonkívül elrontja egyik-másik ponton az alkotmánynak azokat az alapelveit, amelyeket az 1907. évi XIX. te. sokkal jobban megcsinált. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogyan áll itt az igazság és miért vágyóik én futrcsa helyzetben 1 ? Azért,
