Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
Az országgyűlés képviselőházának (Lóliéj-liajónkat, nekünk tehát ezt kell néznünk, a Biddern- ember indigenciáját, nyomorát, de prqfundisát, siralmát, kacagását, nevetését, hivatását, est kell nekünk néznünk. (Tetszés és taps a jobb- és a baloldalon és a középen.) Miért szükséges tehát egy ilyen nagyra hivatott törekvésnek és mozgalomnak, mint amilyen a szociáldemokrata mozgalom, miért kell épen ő neki elavult és lomtárba került ideológiákból tömegeit olyan mentalitásra . . . (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Azért, amit mondani méltóztatott, mert más nem törődik az élettel!), olyan ideológiára ránevelni, amely nem felel meg többé a modern társadalom exigeneiáinak, a kulturális és gazdasági értelemben vett exigenciáknak, tehát a szociálpolitikai fejlődésnek és törekvésnek? (Farkas István: Nagyon furcsa retorika!) T. Ház! Példának okáért nagyon sok kifogás érte Magyarország ministerelnökét ászért a kijelentéséért, — arról nem ^is beszélek, mennyi támadást kaptam én magám is ugyanolyan gondolat kifejtéséért —, amelyben szinte meghirdette nálunk Magyarországon a szociálpolitikai törvényalkotásokkal kapcsolatban a társadalmi szoridarizmusnak és a társadalmi osztályok szolidaritásának, egymásrautaltságának szükségét. (Zaj a szélsőbaloldalon. ~~ Farkas István: Láttuk a választásoknál! Ez a társadalmi szolidar izmus! — Dréhr Imre: Menjen ki, ha nem tud hallgatni okos beszédet! — Farkas István: Menjen ki az államtitkár ur! Annyi jogom van, mint önnek! Miért menjek ki? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni! (Strausz István: Örüljünk, hogy itt van!) Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T, Ház! Kétségtelen, hogy a modern állam a tökéletes egység alapján kell, hogy álljon, magába foglalja a nemzetet, a modern állam tulajdonképen csak: közjogi kifejezése magának a nemzetnek, a nemzet kebelében folyik le az. élet tulaj donképen, a nemzet a maga politikai, életét éli ki egyrészt a parlamentarizmusban,-másrészt pedig az államban, mint közjogi testületben. Lehetelenség szem elöl téveszteni, hogy az egység mennyire a fundamentuma minden prosperitásnak, minden lehetőségnek az előhaladás szempontjából. De ha én nem is magát az.'államot és a társadalmat nézem csak, hanem megnézem azt a két előbb emlitêtt törvényt, t. i. a társadalom diszparitásának és a társadalom kapillaritásának kétségkivül szociálpolitikai törvényét, akkor meg kell állapitanom, hogy mind a két törvény csak abban az esetben tudja kiváltani száz percentig szociálpolitikai értelemben a maga hatását, ha szubjektuma, tehát a nemzet, az állam, a társadalom, amelyben érvényesülnie kell ennek a két törvénynek, tökéletesen egységes.'Ha széttépem a társadalmat, akár osztályokra, akár felekezetekre, tehát kulturális vagy gazdasági szempontból egymással ellentétes érdekeltségekre bontom fel, abban az esetben megszakitottam a hajcsövesség folytonosságát, abban a diszparitás törvényének kiegyenlítő ereje nem tud többé érvényesülni. Méltóztatik tehát iátni, rneninyire igaza van Magyarország miniszterelnökének, amikor a társadalmi sziolidarizimuisnak szociálpolitikai elvként^ való hirdetésével az egységet hangsúlyozza és a társadalmi, a gazdasági és kulturális értelemben vett társadalmi osztályok szolidarizmusának, szolidáris egymásrautaltságának meghirdetésével a szociálpolitikai -feladatokat az egész, nemzet és az ». ülése 1927 június ti-én, pénteken. 379 egész állam egyetemes feladatává tette. (Ugy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Éui azt hiszem, hogy Magyarország ministerielnöke ezért köszönetet érdemel épen a szociáldemokraták részéről, mert hiszen ama követelések, amelyek jogosak és méltányosak, amelyek a gyengébbek felkarolását, tisztessé* ges emberi, megélhetéshez jutását célozzák, az állam és a társadalom egyetemes erejének védelme alá helyeztetnek, tehát tulaj donképen közelebb vitetnek a megvalósuláshoz, mint azon az utón, amelyen haladva a t. képviselő urak a maguk töredék, vagy törmelék erejével céljukat elérhetnék. De arra is rá kell mutatnom a nevelő hatás és az elavult ideológia szempontjából, hogy osztályharcot hirdetni szociálpolitikai értékek elérése céljából: a mai korszakban, a gazdasági élet nagy egyetemessége idejében, az állam és a nemzet tökéletes egységre való törekvése idejében mennyire szintén, majdnem azt mondanám, a politikus, a szociálpolitikus törekvés; mert hiszen lehetetlenség, hogy a t. képviselő « urak által inaugurált irányzat el tudja érni azt a célt, amelyet pedig el kell érnie, mert ez az irányzat — bár az urak nem kivannak ilyen térre tévedni, de elveik kihatása kétségtelenül ez —- gyűlöletet, széthúzást és a társadalom széttépését eredményezi. (Propper Sándor: Az önök osztályharcának következménye! — jGaal Gaston: És Oroszországban 1 ? És 1919-ben Magyarországon 1 ? -— Farkas István: Különb magyar vagyok, mint ön! — Propper Sándor: Kemény, kíméletlen osztályuralmat gyakorolnak! — Zaj.) Elnök; Csendet kérek képviselő urak! (Homonnay Tivadar: Szolidaritásról beszélünk és nem osztályharcról! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Azt hiszem, iparkodtam fejtegetéseimben annyira elvi magaslaton maradni, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.), hosv nem itt van az ellenmondásnak a helye. Ha valamiben tévednék következtetéseimben, vagy ha kiindulásom nem volna helyes a más nézetet és más szociálpolitikai felekezetet valló és követő képviselő urak szempontjából, rendelkezésükre áll az irodalom, a Népszava egészen biztosan el is fog velem bánni holnap reggel és a vesémre és # májamra fog menni. (Derültség és taps a jobb- és a baloldalon. — Propper Sándor: Érdeme szerint, minister ur! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A szociáldemokrata politikai erő szerepét a különböző államok életében — mindig csak szociálpolitikai szempontokról beszélek — nagyon értékélem,'és épen azért sajnálom azokat a jelenségeket, amelyekről voltam bátor említést tenni, nevezetesen sajnálom az ideológiát, különösen, mint emiitettem, az osztályharc ideológiáját, és sajnálom azonkívül azt, hegy a szociáldemokrácia, különösen nálunk, Magyarországon, a szociáldemokrata erő, eme hibás ideológiának krédószerü vallása révén szembe került a nemzeti gondolattal. Pedig — és itt kijelentem, hogy az igen t. itt lévő képviselő uraknak a magyar nemzet iránt való hűségükben és hazafiságukban, egy pillanatig sincs okom kételkedni — hamis ideológiájuk szembeállítja őket a nemzeti gondolattal. (Farkas István: Nagy tévedés! — Csilléry András: Érzékeny pont!) Bocsássanak meg, t. képviselőtársaim, ha egy pillanatra belehelyezem magamat az ő mentalitásukba. Ugy vélem, hogy ha -én 55*
