Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-58
28 'Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. ha vidékre mennek. Nem önök, hanem mi; az önök testi épségére nem vigyáznak annyira, reánk azonban nagyon vigyáznak. Alig teszszük be a lábunkat valahova, már ott vannak a nyomunkban. Az adminisztráció egyes ágazatainál a magyar állam alig tart tisztviselőket, ennek következtében évekig torlódnak az ügyek, hogy többet ne emlitsek, a honositási ügyek — hiszen a minister ur bevallása szerint 40.000 honositási ügy várja még az elintézést^ a ministeriumban — egy beköltözési engedély elintézése másfél-két évig is elhúzódik, (Strausz István: Háromig is!) tehát az adminisztráció r ezen ágazatánál nagyon is leszorították a létszámot, — talán ott a takarékossági bizottság befolyása nagyon erősen működött. Amikor azonban a közrendészetről van szó, akkor az egyébként szűkmarkú állam, az a pénzügyminister, akinek minden ujját külön-külön kell harapófogóval kifeszegetni, hogy kipottyantson valamit, itt mélyen belenyúl a zsebébe és itt van pénz. Van pénz arra, hogy minden szocialista képviselőre megérkezésének pillanatától kezdve elutazása pillanatáig őrizzenek és feljegyezzék, hogy mit csinál, kivel társalog, egyáltalán, hogy mennyi lélekzetet vett, A bolzevizmus elleni küzdelemre is rengeteg sok pénzt költ a magyar állam, hiszen tudjuk, hogy a hadácsok, a besúgók egész raja kap fizetési Kérdem azonban a t. Házat, használ-e ez valamit 1 ! Nem használ semmit. Németország, amely épen usry háborút vesztett ország, mint mi, egyáltalán nem törődik azzal, hogy ott kommunista mozgalom van. Vasárnaponként rajszámra mennek szét a Kommunistische Bundesschaf tok agitálni. (Zaj. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ők még nem próbálták meg! Mi már megpróbáltuk és tudjuk, hogy ki ellen kell vigyázni!) Németországban* a spartacus-mozgalom nem volt tryerek játék; ahhozképest a magyar bolsevizmus, amit önök tévesen proletárdiktatúrának neveznék, gyerekjáték volt. Ott egy szocialista ácslegény — Noske-nek hivják az illetőt — kemény kézzel elfojtotta a mozgalmat. Ott is megtörtént az, ami itt, hogy a polgári társadalomnak egyetlenegy tagja sem mert odaállani a rend védelmére, hanem odaállt három becsületes szocialista és megmentette a német köztársaságot. (Farkasfalvi Farkas Géza: Miért nem csinálták meg itt is a szocialisták 1 ?) Majd megmondom rögtön, hogy miért nem csinálták. (Templé Rezső: Azoknak segítettek!) A német állam abból indult ki, hogy a bolsevizmus elleni küzdelem csak ott lehetséges, ahol tisztességes szociálpolitika, rendes megélhetés és magas kulturi'ok van. Ahol a politikai jogok birtoka megvan, ott ez nem történhetik meg. Azt kérdi a képviselő ur, hogy miért nem álltak ellent: itt a szocialisták annak a nyomásnak, amely 1919 elején reájuk nehezedett. Megmondom. Németországban Bismarck az 1870-es porosz-francia háború után, amikor megteremtette a német egységet, egyidejűleg behozta az áltálários, egyenlő és titkos választójogot. Már a nyolcvanas években szociáldemokraták ültek benn a német birodalmigyülésben, s a német munkásságot 1871-től egészen a világháború befejezéséig szocialisták nevelték politikai érettségre. Ott tehát a szociáldemokrata párt mögött egy politikailag érett tömeg állott, amely a vezetők intésének engedve ellenállott annak a moszkvai nyomásnak, amelynek mi nem tudtunk ellenállni, mert mi harminc évig hiába kértük az általános, titkos választójogot, • hiába kértük a magyar munkásság politikai képviseletét, süket fülekre találtunk. Csak akkor mozdult meg egy kissé a magyar hatalmon levők lelkiismerete, amikor 1917-ben érezhető volt Bécsből a nyomás. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez volt a vesztünk! Ezért bukott meg Tisza István!) Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy ameddig a gyöngyösi tűzvész nem volt, addig itt szó sem volt a választójogról. A gyöngyösi tűzvészt megelőző időkben velem történt meg*, hogjr felhívatott Teleszky akkori pénzügyminister és ezt mondta: kénem, most alkalmas pillainiat volna arrai, hogy Önök Tiszával a választójog tekintetében megegyezzenek. De már késő volt, Bécsben Tiszát elejtették. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez volt a baj!) Én magam is jó helyről hallottam, hogy Tisza megbukott, de a király nem meri neki megmondani. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez volt az ország bukása, hogy Tiszát elejtették! — Zaj. — Elrtök csenget.) Tisza elejtését illetőleg nehéz ma vitábla bocsátkozná. Vannak, akik a mágnások intrikáinak tulajdonítják ezt, (B. Podmaniczky Endre: Annak is!) vannak, akik annak tulajdonítják, hogy a király választójogot akart adni és Tisza ennek ellenállt. De nem ez a fontos ebben a percben. A kérdés az: miért nem tudtunk mi ellenállni annak a nyomásnak, amely a felelőtlen és semmiféle politikai iskolázottsággal nem biró tömegek részéről jött? Egyszerű. A németek mögött állott egy majdnem ötvenéves parlamentáris gyakorlat és tudták, hogy eszméket parlamentáris utón megvalósíthatják. A németek tehát politikailag iskolázott tömeggel állottak szemben, mi pedig egy politikailag teljesen iskolázatlan tömeggel állottunk szemben, amelyet arra neveltünk: harcoljatok az általános, titkos választójogért; ha bejutunk a képviselőházba, fokozatos fejlődés alapján javitva lesz a helyzeten. Amikor azután összeomlott minden, amikor a t. uralkodó osztálynak minden egyes tagja nézte azt az egérlyukat, hogy hová bújjon be, akkor magunkra voltunk hagyatva azzal a tömeggel, amelynek semmiféle politikai iskolázottsága nem volt. Mi vállaljuk ezért a felelősséget és szenvedünk ezért 1919 vége óta, de vállalják az urak is azt a felelősséget, amely ebből bekövetkezett és amelynek bekövetkezésében önök legalább anynyira bűnösek, mint akárki más ebben az országban. Mert a háborút nem mi idéztük elő, a politikai jogtalanságot nem mi csináltuk. Mi harcoltunk az ellen, tehát ne méltóztassanak a szociáldemokrácia számlájára irni azt, ami be következett, mert a nemzetiségekkel szemben követett politika, az a politika, amely jogfosztásban merül ki, legalább is annyira hibás, annyira bűnös Magyarország összeomlásában, mint amennyire hibás és bűnös az az olasz szerződés, amely — mint az imént idéztem — Olaszország élénk részvételével jött létre. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez már rabulisztika!) Mint mondóm, a bolsevizmus ellen nem lehet rendőri intézkedésekkel harcolni, a bolsevizmus ellen a jólét fokozásával és a népbetegségek elleni intézkedésekkel lehet harcolni. (B. Podmaniczky Endre: Az általános, egyenlő, titkos választójoggal!) De arra — mondom — sok pénz áll rendelkezésre. Igen érdekes, hogy múltkor, amikor a költségekről volt szó, Haller igen t. képviselőtársam, — örvendek, hogy ma jeleri van — mint egy arkänumot, panaoeát állitotta oda a képviselőház tagjai létszámának redukálását. (Mozgás.) Azt méltóztatott mondani, ha nincs a kormánynak pénze erre, akkor redukálja a
