Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

Az országgyűlés képviselőházának 5 képviselőház tagjainak számát. (Haller István: Ezt is!) Én azt hiszem, hogy ez magába vévé nem használna sokat, mert én tudnék a költségvetésből egy csomó olyan kiadást mutatni, amelyek messze fölülmúlják azokat a kiadásokat, amelyek itt vannak. (Haller István: Én is utaltam rá!) Ha beszélünk az appropriációs vita folyamán erről, eszembe jut, hogy Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam valósággal megrázó tragédiákat olvasott fel azoknak életéből, akik hadikölcsönt jegyeztek és ma teljesen elszegényedtek. A hadikölcsön-valorizációra tehát nincs pénzünk. A hadiözvegyek, rokkantak, árvák jobb ellátására nincs pénzünk. Szociálpolitikára nincs pénzünk. A pénzügyminister ur azt mondja, nincs rá fedezet. A ministerelnök ur megtoldja ezt még azzal, hogy ez nem lukrativ befektetés. Ezzel a felfogással nem kívánok szembeszállni, csak bizonyitani akarom azt, hogy mindezekre nincs pénze a magyar államnak, ellenben külföldi szolgálat ellátására, rengeteg, nagy bizalmas alapokra, rendelkezési alapokra van pénz. Van pénz nemzetvédelmi célokra. Minden vármegyeházán és minden járásban találhatunk egy csomó urat, aki a nemzetet védi meg. Tevékenysége abban merül ki, hogy megfigyeli a munkásmozgalmakat és ezekről ministeriumának a legtöbb esetben hazug jelentéseket küld ba Egyébként elmegy vadászni, kártyázni és vidáman felveszi az államtól a fizetését. Ezek a nemzetvédelmi gentleman-ek. Vannak azután a leven te vezetők és hasonló gentleman-ek. Minden vármegyében találunk egy sereg ilyen embert, akinek az a foglalkozása, hogy az államot, a hazát, a nemzetet védi meg. Ha a magyar államnak van pénze arra, hogy külföldi sajtótudósitásokat sok ezer pengővel lásson el, ha van pénze arra, hogy minden obskúrus, bolyhos fiatalembert, aki külföldről idejön egy nagy fene csontkeretes pápaszemmel és ide bevágja magát, hamis külföldi tudósításokért jól ellásson, ha van pénze a magyar államnak arra, hogy nemzetvédelmi őröket rendeljen ki az alsóbb néposztályok mozgalmainak megfigyelésére, é§ ezenfelül tartson egy rakás csendőrt, rendőrt és detektívet meg egyebet, akkor kell pénznek lenni arra is, hogy az állam legelemibb szociálpolitikai feladatainak eleget tegyen. De itt megint Marx igazságaihoz kell viszszamennem. Érthető, hogy a politikai hatalom birtokában lévő osztály védi érdekeit, mert a politikai hatalom birtoka egyúttal gazdasági hatalmat jelent, jelent nagyobbarányu kizsákmányolást, jelenti a földjáradék emelkedését, jelenti a profitráta emelkedését. Azért kell a sok csendőr, hogy ez sikerüljön. Hogy azután ennek a politikának mik a következményei, azt egy kis példával fogom igazolni. Méltóztatnak tudni, hogy a tüdővésznek szörnyű pusztításai vannak Magyarországon. Nem múlik el hét, hogy valamelyik alföldi városból vészhirek ne jönnének Budapestre, hogy a tüdővész ott milyen nagy arányban pusztít. Legutóbb Debrecen városából kaptunk egy ilyen vészhírt, hogy mennyi ember szenved ott tüdővészben és hogy nem gyerekjáték az, ami ezen a téren történik. Legyen szabad felemlítenem, hogy az 1926. év első negyedében 5568 lélek esett áldozatul Magyarországon a tuberkulózis pusztításának, 1927 első három hónapjában 6092. A múlt év első negyedével szemben az idei év első negyedében Ï. ülése 1927 május 31-én, kedden. 29 tehát az emelkedés 524. (Strausz István: De a hivatalos statisztika nem ezt mondjál) Ez nem a konszolidációt bizonyítja, ez nem azt bizonyítja, hogy egészségügyi és szociális téren előrehaladunk, mert ez azt bizonyítja, hogy ez a legszörnyűbb népbetegség terjed, nem pedig csökken, holott ez a szörnyű népbetegség elsősorban az ínség betegsége, a rossz lakásviszonyok nyavalyája. Amikor erről beszélünk, halljuk a szokásos frázisokat: az alföldi por, futóhomok, ez volna az oka ennek. De, t. Képviselőház, Szászországban is van por, Poroszország keleti részén is van por, több, mint Magyarországban, sivóbb homok van, mint Magyarországon és silányabb a föld, még sincs annyi tüdővészes, mint itt Magyarországon. Vagy talán azt méltóztatik hinni, hogy a felettünk levő Úristen különösen minket, magyarokat büntet ezzel a szörnyű betegséggel? Nem, t. Képviselőház! Igen helyesen állapította meg egy francia tudós, Calmette, hogy ez a betegség a tudatlanság betegsége. De ez a tudatlanság nem mindig irható fel a szegény néposztályok rovására, hanem ezzel a betegséggel szemben a tudatlanság sokszor található a hatalmon levő osztályoknál is. A tuberkulózis elsősorban a szegénység betegsége, a siralmas, a rossz lakásviszonyok betegsége. Erdélyi Aladár t. képviselőtársam is dicsekedett itt azzal, hogy mi is építettünk falusi lakásokat. Épitettünk tenyérnyi ablakokkal, félméter vastag vertsár-falakkal, mázolt .padozattal. És az egész família összezsúfolódik abban a sötét, szűk lakásban, penetráns levegőben, silány táplálkozás és még silányabb ruházkodás mellett. Az nem lehet érv, amit egyik-másik t. képviselőtársam hangoztatott, hogy a falu népének jóléte emelkedett, mert ime, milyen tiszta ruhában járnak. Senki nem gondol arra, hogy annak a szegény kis parasztleánykának a szoknyája és annak a szegény parasztlegénynek korcos gatyája mennyi koplalás eredménye, milyen silány táplálkozásnak az eredménye. A tuberkulózis elleni küzdelem tehát ott kezdődik el, hogy jobb lakást, megfelelőbb táplálkozást kell adni a népnek és lehetővé kell tenni a népnek, hogy tisztességesebb ruhát vegyen magára, amellyel védekezhetik az időjárás viszontagságai ellen. A tuberkulózis szociális betegség. Abban az országban, ahol a tuberkulózis terjed, a szociális gondoskodás terén mindig nagy hiányok vannak. Nálunk terjed, tehát nagy a hiányosság ezen a téren. Beszéljünk a konszolidációról is. Hát, a Fővárosi Statisztikai Hivatal kimutatta, hogy a gazdasági élet jelenségeiről szóló statisztikából az látszik, hogy a válság még nem múlt el. Az üzletbeszüntetések tempója most is olyan, mint tavaly ilyenkor volt. Ez év első hónapjában 1437 üzletet csuktak be, körülbelül ugyanannnyit, mint a múlt év három hónapjában. A statisztika 194 uj fizetésképtelenségi esetről számol be, amelyeknél az aktívák 5-6 millió pengőt, a passzívák elllenben 11-7 millió pengőt tettek. Nagyon érdekes, hogy egyedül március hónapban 37 volt a fizetésképtelenségek száma és ezeknél 3-8 millió pengőt tettek ki az aktívák, a passzívák ellenben 8 millió pengőre rúgtak. Hol van akkor az a sokat dicsért és mindenki által tündöklőnek bemutatott gazdasági emelkedés? Az egész konjunktúrát, amely itt látszik, hitelre való konjunktúrának lehet nevezni. Amig az amerikai és angol hitelezők jónak látják a helyzetet, amig ugy látják, hogy a köpülőt ránk lehet helyezni, addig van pénz Ma-