Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

378 Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927 június 17-én, pénteken.: szociálpolitikai funkciója magának a társadalomnak. Öntudatlanul végzi a társadalom ezt a funkciót, de öntudatára kell eme funkciónak, eme feladatának emelkednie, hogy azután annál hatékonyabban tudja az egész társadalom végezni azt a munkát, amelynek végzése elől ugy sem; szabad neki elzárkóznia. A harmadik tényező az állam. Ha nézem, hogy az államban tulajdonképen szociálpolitikai értelemben egyes törekvések irányában milyen erők próbálnak érvényesülni, — a társadalomról beszélteim

1 már — akkor azt kell mondanom, hogy nagy átlagban van radikális politikai erő, szociáldemokrata politikai erő és van könzervativ politikai erő. Talán ezzel a három főcsoporttal lehetne nagyjában a modern parlamentekben, a szociálpolitikai feladatok szempontjából tevékeny politikai erőket jellemezni. A radikális és szociáldemokrata politikai erő nem ugyanaz. A radikális politikai erő nem hirdet osztályharcot. A radikális politikai erő a polgári társadalom és a nemzet egyetemességének alapján áll, ellenben szemközt áll a könzervativ felfogással azért, mert mint a nevében rejlő értelem is mutatja, sokkal gyorsabb tempót akar a haladásban diktálni, mint aminőt a; józan könzervativ politika helyesnek talál; néha gyökereket is.akar eltépni olyan helyen, ahol a gyökerek-épségben tartása még a nemzet egyetemességének érdeke, ennek következtében a könzervativ politikának védelme alatt áll. A szociáldemokrata politikai erő kétségkívül abban az irányban akar érvényesülni, amely irányt az ő elméletéből eredeztet és vezet le, pedig nagy tévedésben van, mert hiszen a szociáldemokráciának jelentősége már régen nem az elméletben van. Elmélete nagyrészben az ideológiák lomtárába el is helyeztetett már. (Farkas István: Talán mégsem egészen! — Malasits Géza: Van még egy pár emiber, aki esküszik Marxra!) Én nem akarok semmiképen sem vitát provokálni ezekben a kérdésekben, most a javaslat vitájának berekesztésekor, de én magam végighallgattam a legtarkább felfogásokból eredő megállapításokat, méltóztassanak tehát megengedni, hogy most, mint bevezető mondat&im<ban mondottam, ama felfogásomnak illusztrálására, amelyből ez a törvényjavaslat kisarjadzott, elmondjam én is a magam

1 nézeteit, (Halljuk! Halljuk!), amelyek, azt hiszem, nincsenek teljesen izolálvía sem a Házban, sem pedig a nemzet köztudatában. ÍGaal Gaston; És nem agresszívek!) Nem. (Gaal Gaston: Nem kell érte haragudni!) Azok az elméletek, amelyekből a szociáldemokrata politikai erőnek tartalmJa, lenditő ereje és fő irányzata kisarjadzik, most már nemi sokat érnek. Értek valamikor annyit, amennyit akkor értek. Kétségkivül termékenyitőleg hatott Marxnak az ő kiáltványa, továbbá standard munkája, a Das Kapital, korának meglehetősen ködlő szociálpolitikai felfogására; kétségkivül termékenyitőleg hatott a reakció értelmében is, mert hiszen az ő akciója, amely hatalmas elméleti lendülettel szárnyalt előre, rég elfeledt és könyvtárak pókhálós sarkaiba félretett régi nemzetgazdászok után végre megint friss hangot és lendületet, uj gondolatot vetett fel a szociálpolitika térén, és elsősorban a társadalom életének megmagyarázása terén, kihivta a maga ' reakcióját, és ez is áldásos hatás volt, mert olyan erők talán nyugodtan aludtak volna tovább,— quieta nom movere — a békének boldog tudatában. Én tehát, mint méltóztatik látni, mint történetfilozófiával foglalkozó egyén is igazságos akarok lenini ezzel az elmélettel szemben. Viszont meg kell állapi tanom, hogy maga az elmélet, mint minden elmélet, amely nem Isten örök igazságából fakad, vagy amely nem a materiának meg nem változtatható törvényeit tárja elénk, elélte a maga világát ugy, hogy most már csak tömegmozgalmi hatásában értékes valami, olyan tünet, amellyel érdemes foglalkoizni. A szociáldemokrata politikai erőnek tehát az elmélete immár jelentéktelen, az ő általa tiszteletben tartott múltnak az arzenáljához tartozik. Jelene azonban a tömegerőnek az összefogása (Gaal Gaston: A jelene Lenin.) Ez az, t. Ház, amiben a szociálpolitikai gondolatnak látnunk kell egyik fő jellemvonását. Most azonban kérdezem, milyen eszközökkel iparkodik tömeghatást elérni ez a politikai erő, és ha erre egészen őszintén és nyiltan megfelelek, — anélkül, hogy bántani akarnék, objektiv kívánok lenni, — akkor arra kell rámutatnom, hogy a szociáldemokrata politikai erő, — akár mint politikai pártmozgalmat, akár mint szociáldemokrata szakszervezeti mozgalmat, akár mint szociáldemokrata társadalmi jellegű mioagalj mat nézem, mert ilyen is van, — óriási nevelő hatást iparkodik kifejteni : mint ahogyan a nagy evangéliumi gondolat birtokában lévő egyház és egyházak nevelő hatást iparkodnak ki fejteni a tömegekre, mint ahogyan a társadalom maga nevelő hatást Van hivatva kifejteni a társadalmi egység szempontjából összes tagjaira, épen ugy a szociáldemokrata politikai gondolat is nevelő hatást iparkodik kifejteni és nem. sikertelenül, mert hiszen más országokban milliók meg milliók, minálunk pedig, különösen az ipari munkásság körében, csak férfiakat, felnőtteket számítva, százezrek tartoznak a hatásába. Mármost, t, Ház, ha én nem kifogásolhatom azt a tényt, hogy nevelő hatást iparkodik kigyakorolni, meg kell néznem, hogy minő forrásokból ered ez a nevelő hatás, minő célokat tüz ki maga elé ez a nevelő hatás,, minő eszközöket használ fel e nevelő hatás elérésére

1

? Ha pedig ezeket vizsgálom, akkor rájövök sok mindennek a magyarázatára, ami itt elhangzott a vita során, kétségbe vonatott és állíttatott. Példának okáért először is meg kell állapitanom, hogy nagy hibája a szociáldemokrata politikai erőnek a saját nevelő hatása kifejtésében az, hegy egy elavult ideológiából indul ki, egy elavult ideológiát próbál nevelési hatás alakjában beleplántálni a tömegmilliók lelkébe. Van erre szükség, t. Ház! Erre nincs szükség! Hiszen én mint katholikuis pap, amikor á népet ta ni torn, nem vonulok ki második, harmadik századbeli haeretikus formáknak dörgedelmes elitélésével; elavult életformák, elraktározzuk azokat a történelem jégkamrájába, nincs rájuk többé a modern életnek szükséget. Prohászka Ottokár, aki valamikor tagja volt ennek a Háznak és itt ült ezeken a padokon, a legjobban megmutatta saját példájával, hogy nem régmúltak életformáiból kell a nevelő hatást gyakorolni próbálni jelenvaló tömegek részére; az Örök igazságiok, igen, azok! változatlanok, de ime, azélet itt zug előttünk, alattunk, mögöttünk és felettünk, visz bennünket, viszi a mi