Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. 27 hűltek az állapotok. De hogy ez akkor sem használt, ennek bizcnyitéka az, hogy már 1448-ban Hunyadi János kormányzó uj statútumot adott ki, amelyben egyezséggel 25 dénárnyi bért állapitanak meg. Nagyon valószínű, hogy ez a tilalom nem használt semmit, a vérig kizsákmányolt munkások megszerveződtek és néhány évvel később, ugylátszik, a kormányzónak akarva, nem akarva, engednie kellett és adnia kellett munkabért. Méltóztatnak látni, hogy akkor is meg volt az osztályharc. Hogy azt akkor is idegen, a nemzet testéből különálló izgatók csinálták, ez természetes, mert hiszen mindenütt a világon igy veit, igy csinálták s méltóztatnak tudni, hogy 1848-ban a nádorispán, amikor hirül vitték neki azt, hogy Budapesten holmi lázadás tört ki, szórói-szóra ezt mondta: Ei, einige Judenbuben randalieren, — tehát Jókai Mór, Vasvári Pál, Petőfi Sándor, ennek a nádorispánnak egypár zsidógyerek volt. (Krüger Aladár: Azt István nádor nem mondhatta soha!) Amint tehát méltóztatnak tudni, 1435-ben idegen izgatók bujtogatták fel a máramarosi sóbány ászokat. Később a Dózsa György-féle lázadás alkalmával ugyancsak idegenek bujtogattak, majd Martinovics és társai összeesküvésénél ugyancsak idegenek voltak a bujtogatok. (Krüger Aladár: Ott igen!) És igy a történelmen végig lehet vezetni, hogy idegenek bujtogattak. Egy azonban kétségtelen: hogy osztályharc volt s hogy mennyire volt, errenézve még egy idézetet hozok fel a közelmúltból. 1868-ban vagy 1870-ben a pozsonyi munkások elhatározták, hogy csinálnak maguknak egy betegsegélyzőpénztárt. A betegsegélyzőpénztárhoz pénz is kell, hogy tehát valami pénzt sikerüljön szerezniök, egy mulatság rendezését határozták el. Ezt annak rendje és módja szerint be is jelentették a rendőrségen, a rendőrség azonban elutasította ezt a kivánságot, azt mondván, hogy a munkásoknak nem kell mulatság. Fellebbezés folytán a dolog a belügyministerig jött fel s ezek a munkások, hogy nagyobb nyomatékot adjanak fellebbezésüknek, feljöttek Pestre és személyesen adták át kérvényüket Wenckheim Béla akkori belügyministernek. Az akkori belügyminister ur szivarral a szájában fogadta a küldöttséget és megkérdezte, mit akarnak. Erre elmondották, hogy ők egy munkásbetegsegély zőpénztárt akarnak felállítani. Ezt mondta erre a minister: munkások vagytok"? Dolgozzatok szorgalmasan; egyébbel ne törődjetek; egyletre nincs szükségtek és ha politizálni akartok, majd teszek ellene. — Erre arcukba fújta a szivarfüstöt és kegyelemben elbocsájtotta a deputáeiót. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Méltóztatnak látni, hogy az egész magyar történelemmel — és ha részletekbe mennék, még inkább — bizonyíthatnám, hogy igenis van osztályharc s azt nem mi találtuk fel, hanem Marxnak csak annyi érdeme van ebben, hogy megállapította, hogy a társadalomban, igenis, osztályharc van. megállapította, hogy nzok a társadalmi osztályok, amelyek a politikai hatalmat a kezükben tartják, a politikai hatalom birtokában a maguk gazdasási erejét akarják alátámasztani. Az uralkodóosztály nál a hatalom birtoka több profitszerzési lehetőséget jelent; jelenti a földjáradék és a profit-ráta növekvő emelkedését. Amit önök csinálnak, t. Képviselőház, és azok a törvények, amelyeket önök hoznak, mind élénk bizonyítékai annak, hogy Marxnak igaza volt, és a pézügyminister ur ahelyett, hogy harcos kedvében Marx ellen mennydörög, jobban tenné, ha magába szállana és belátná, hogy minden cselekedete, pénzügyi politikája, adópolitikája Marx örök igazságait bizony it ja, azt bizonyítja, hogy az uralkodóosztály politikai hatalmát saját gazdasági érdekeinek alátámasztására használja föl. (Haller István: Bud János mint marxista!) Igen, szavaiban ellene beszél, de cselekedeteivel igazolja Marx igazságait. Ha a költségvetésnek az adókról szóló fejezetét olvassuk, akkor igazolva látom azt, amit az imént mondottam. Nevezetesen az 1927/28. zárszámadási évre az egyenesadk 160,225.600 pengővel vannak előrányozva, a forgalmiadók és az illetékek 181,844.000 pengővel, a fogyasztásiadók 64,890.000 pengővel, a vám jövedékek 102,953.500 pengővel, összesen tehát ezek a bevételek 348,987.500 pengővel vannak előirányozva. Mig tehát a túlnyomóan vagyonosok által fizetett adókból 160,225.600 pengő van előirányozva, addig a fogyasztási jellegű adókból az egyenesadóknak több mint kétszerese: 348,948.500 pengő van előirányozva. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy az egyenesadókból rendszerint az előirányzottnál kevesebb folyik be, a közvetett adókból, tehát a fogyasztási jellegű adókból pedig az előirányzottnál rendszeresen több folyik be, akkor előttünk van a kép, hogy a magyar állam pénzügyi politikája nem a gazdagokra, nem a fizetőképes elemekre van aLapitva, hanem arra, hogy fogyasztási jellegű adókkal tartsák fenn az államot s a kormány a nép széles rétegeinek súlyos megadóztatása árán tartsa fenn a maga pénzügyi hatalmát és az országban jelenlegi politikáját. Ha megnézzük az appropriációs javaslatot, akkor azt találjuk, hogy a politikai hatalom birtokában levő társadalmi osztályok^ kö^ül egy sincs, amely valamely jutalmazást ne kapna. A földmives társadalomnak, ~

# nem értem a kistermelőket hogy evvel az uj terminus technicussal éljek — a nagybirtokos osztálynak a tortából egy nagyon nagy darabot adnak. De hogy a kistermelők — hogy a Mészöly-féle kifejezést használjam — (Derültr sêg.) se rövidüljenek meg, ezek is kapnak egy szelet tortácskát, az iparosok is, a bankok is, szóval az összes termelő ágazatok kapnak valamit a beruházási javaslatból, csak a munkásosztály, a dolgozók nem kapnak semmit. Szociálpolitikai célra egyetlenegy fillér sincs felvéve. (Strausz István: A kisiparosok is kapnak!) A kisipar sem kap semmit, csak tanoncotthonokat, ahol a jövő kisiparos generációt fogják nevelni, ezek tehát csak közvetve kapnak valamit. (Strausz István: A ' szövetkezetek is kapnak! — Csontos Imre: Megkapják a vállalkozótól a jó éhbért! — Zaj.) Fel vagyok szerelve adatokkal; képviselő ur bizonyára bámulni fog. hogy mit kapnak a munkások a vállalkozóktól. Mint mondottam, a beruházási javaslatban egy fillér sincs munkásvédelmi célokra egy fillér sincs a magyar nemzet légr szörnyübb betegsége, a tuberkulózis elleni védelemre, egy fillér sincs a hadikölcsönök valorizálására, a hadiözvegyek, hadiárvák és hadirokkantak nagyobbarányu támogatására. Igen sok pénzébe kerül a magyar államnak a bolsevizmus elleni küzdelem s itt egy bámulatosan kiépített apparátussal r állunk szemben. Györki képviselőtársam már megmondotta, hogy a képviselők hogyan járnak, 4*