Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927. évi június hó 17-én, pénteken, Zsitvay Tibor, Puky Endre és Huszár Károly elnöklete alatt. IYirrjyai : Elnöki előterjesztések. — A betegségi és baleseti kötelező biztositásról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Felszólaltak : Griger Miklós, Csilléry András, xMalasits Góza, Szilágyi Lajos, Vass József népjóléti és munkaügyi minister. — A népjóléti ós munkaügyi minister Írásbeli válasza Bodó Jánosnak az Országos Munkás biztosító Pénztár ügyviteli rendszerének megváltoztatása tárgyában előterjesztett interpellációjára. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és interpeüációs-könyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Bethlen István, Vass József, Herrmann Miksa. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 20 perckor.) (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Esztergályos János jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Szabó Zoltán jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Petrovics György jegyző ur. Napirend szerint következik a baleseti és betegségi biztositásról szóló törvényjavaslat (írom 28, 157.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik'? Szabó Zoltán jegyző: Griger Miklós! Griger Miklós: T. Képviselőház! Ha felelni akarok ama kérdésre, hogy a kommunizmus után mi vetette felszinre a keresztény gondolatot, mint politikai és kormányzati tényezőt, azt kell felelnem, hogy három meggondolás. Az egyik az, hogy a múlt szerencsétlenségének egyik legnagyobb forrása az erkölcsök sülyedése és romlása volt és hogy ezért piedesztálra kell emelni a keresztény erkölcsöt, amelynek úgyszólván mindent köszönhetünk, ami szép és jó. A másik meggondolás, amelyből a keresztény jelszó kivirágzott, az volt, hogy a keresztény társadalmat önérzetre kell ébreszteni és buzdítani, hogy törekedjék elhelyezkedni a közéletnek ama ágaiban is, amelyeken eddig háttérbe szorult, törekedjék vezérszerepre necsak az állami és politikai, hanem a gazdasági életben is. A harmadik elgondolás pedig, amely a keresztény jelszót pajzsra emelte, az volt, — és megvallom, engem elsősorban és főleg ez[ kapott meg, — hogy a szociális egyensúlyra — szociális, tehát keresztény, keresztény, tehát szociális politikára — van szüksége ennek az agyongyötört nemzetnek, mivel a kommunizmus tűzcsóvája egy kemény és zord igazságot világított meg, azt, hogy a magyar közéletnek egyik legnagyobb mulasztása, a magyar politikának KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. egyik legnagyobb szégyenfoltja az volt, hogy a szociális kérdések megoldásával nem törődött, hogy a kitagadottak és elnyomottak sorsa nem érdekelte, hogy a szociálpolitika iránt teljesen érzéketlen volt. Szociáldemokrata képviselőtársaim ugyanazt állit ják, hogy a népjóléti törvényhozás most is soká váratott magára, — igazuk van — de a nemzetgyűlés ideje korlátozott volt és a nagyobb időáldozattal járó javaslatok közül mindenekelőtt azokat kellett letárgyalnia, amelyek állami pénzügyeink rendbeszedése és állami életünk újjászervezése szempontjából halaszthatatlanok voltak és előfeltételét alkották a szociálpolitikai törvényhozásnak. Ami pedig a népjóléti minister ur felelősségét illeti, kétségtelen tény az, hogy tisztségének elfoglalása után nyomban hozzálátott e törvényjavaslat előkészítéséhez, hónapokon át tárgyalt az elméleti és gyakorlati szakemberekkel ás érdekeltségekkel, aminek köszönhető volt, hogy a törvényjavaslat már 1923 április havában a nemzetgyűlésen beterjeszthető volt. Hegy. a javaslatot a nemzetgyűlés nem tárgyalta le, azért a felelősség az emiitett okoknál fogva sem a népjóléti minister urat, sem a kormányt nem terheli. A fődolog az, hogy á törvényjavaslat végrehajtása végrevalahára idekerült a Ház asztalára és alkalmunk van felette bírálatot mondani. A törvényjavaslat címe: törvényjavaslat a baleseti és betegségi biztositásról, de^ mivel elsősorban az ipari munkásság létérdekeit szolgálja és a közvéleményben is, mint munkásbiztositási törvényjavaslat él, felszólalásomban főleg az ipari munkásság szempontja

1ból kívánok vele foglalkozni, annál is inkább, mert egyrészt meg akarom győzni az ipari munkásságot arról, hogy az érdekeivel való törődés nem szabadalma a szociáldemokrata pártnak, másrészt, mert azt hiszem, hogy a t. Ház legtöbb tagja származásánál, életkörülményeinél, társadalmi állásánál és foglalkozásánál fogva ritkán kerül abba a helyzetbe^ hogy az igazi munkást, az ipari munkást, annak lelkületét és helyzetét közelről és közvetlenül megismerje. 50