Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

SS2 Äz országgyűlés képviselőházánál elkövette a Jókai díszkiadásoknál is, és elköveti ujabban Rákosi Jenő összes munkáinak kiadásával. (Br. Podmaniczky Endre: Elég szomorú ez!) Meg vagyok arról győződve, hogy Rákosi Jenő, aki egész életén át nem tett mást, mint a magyarság érdekeiért harcolt, maga tiltakoznék ez ellen. Ő az egész dolgon kivül áll és a kiadásra vonatkozó szerződés megkötésénél természetszerűleg nem is gondolt arra, hogy milyen arculcsapása történhetik a ; magyar iparnak (Szabó Imre: És az ő érzéseinek!), amikor ebben az országban körülbelül öt-hatszáz munkanélküli könyvkötő-munkás van, akiket nem tudunk ellátni munkával. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy talán olcsóbban dolgozik a külföldi ipar. (B. Podmaniczky Endre: Még akkor sem volna szabad! — Szabó Imre: Azt sem lehet mondani, hogy szebben dolgozik!) Én láttam azt a számítást, amelyet ez a vállalat csinált, és láttam azt az összehasonlitó kimutatást, amelyei hozzávetőlegesen állitottak össze a külföldi bérek figyelembevételével, és azt a megállapítást hozták ki, hogy az összes megtakarítás Rákosi Jenő műveinek kiadásánál 135 pengő 20 fillért tesz ki, ami annyit jelent, hogy 12.000 könyvkötő táblát készítettek külföldön és hoztak be az országba. Amikor tehát ezt meg kell állapítani, akkor, ahogy megállapítottuk a Tesz-szel szemben azt, hogy a magyar ipar és a magyar munkások mellőzésével súlyos bűnt követett el a magyar gazdasági élet ellen (Ugy van!), ugyanúgy meg kell állapitanunk ezt a Franklin Társulattal szemben is. (Ugy van! — B. Podmaniczky Endre: Ez épen olyan bűn!) Ismétlem, tudómé hogy ez olyan kényes kérdés, hogy ehhez a kereskedelemügyi minister ur nem tud és nem mer hozzányúlni a mai adott viszonyok között, é i azonban ezt a kérdést nem hallgathattam el (Élénk helyeslés a baloldalon), és szükségesnek tartottam ezt a ténykedést ^megbélyegezni itt, az ország szine előtt. (Általános helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi minister urnák. Következik Györki Imre képviselő ur második interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urai. hogy az interpellációt felolvasni szíveskedjék i (Györki Imre: Elhalasztását szeretném kérniji A képviselő ur azt kéri, hogy interpellációja í elhalaszthassa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpelláció, napon mondhassa el. (Igen!) Ha igen, ilyen ér telemben mondom ki a határozatot és az inter pelláeió mai felolyastatását mellőzöm. Következik Szilágyi Lajos képviselő u; interpellációja* Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Esztergályos János jegyző (olvassa): „In terpelláció a pénzügyi és kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Mivel az 1926. évi XVI. te. . . . (Br. Pod maniczky Endre: Ne olyan komolyan ! Elnök: Podmaniczky Endre képviselő urat kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy a jegyzőnek kötelessége a Háznak minden aktáját komolyan olvasni! (Helyeslés.) Nagyon kérem, méltóztassanak a tanácskozás komolyságát megőrizniEsztergályos János jegyző (olvassa): „Mivel az 1926. évi XVI. te. 2. §-a végrehajtása során a D"Trqq>őzliínó7;ási Rt. nyuerdíjasar*a réz^ a nyugdíj járandóságok lényeges csökkentését 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. eredményezte, kérdezem, hogy a mélyen t. kormány minő intézkedéseket tervez ezen állapot megszüntetésére." Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Az elmúlt esztendőben, szintén igy, kapuzárás előtt, június havában kemény harcot vívtunk az igen i. pénzügyminister úrral a nyugdíjvalorizációs törvényjavaslat tárgyalása közben. Erős kritikát gyakoroltam akkor az egész törvényjavaslat fölött; azt mondottam, hogy annual elhibázottabb törvényjavaslat még nem volt a parlament előtt, mondottam, hogy ebben a tőke győzelmét látom a munka felett már amiatt a körülmény miatt is, hogy ezt tárgyalni kényszerültünk, azt állitottam, hogy ez a törvényjavaslat a vállalatot inkább védi, mint a vállalat alkalmazottait, a nyugdíjasokat, megtagadtam minden szociális érzéket azoktól, akik azt szerkesztették és azt mondottam, hogy ez a törvényjavaslat, ugy, ahogy van, mentesiti a vállalatokat bizonyos gondoktól, mert levesz a vállalatok válláról bizonyos nyugdíjterheket és öt esztendőre bizonyos biztonsági érzést fog hozni, amennyiben Öt esztendeig nem állhatnak elő ujabb követelésekkel az alkalmazottak, illetőleg a nyugdíjasok. Támadtam ezt a törvényjavaslatot már kiindulási point ja miatt is, támadtam abból kifolyólag, hogy az 1913. és 1925. évi mérlegek összehasonlításából vont le következtetést és támadtam azért, mert a nyugdíj járandóság ok nem függhetnek az üzletévektől; támadtam általában a kormányt, mert létminimumot nem engedett statuálni és nem teljesítette azt a kérelmünket, hogy a nyugdíjak automatikusan emelkedhessenek, nem engedte keresztülvinni azt, hogy a legutóbbi nyugdíjszabályzat határozmányai érvényesülhessenek, és még külön hadakoztam abban a kérdésben, amelyben most interpellálok a Dunagőzhajózási Rt. lelketlen, szivtelen igazgatóságától kiinduló eljárás miatt. (Perlaki György: Ugy van! Ez igaz!) Méltóztassék visszaemlékezni, igen t. Képviselőház, hogy ez az egyetlen kérdés, vájjon a Dunagőzhajózási Rt. nyugdíjasaira . vonatkozzék-e a törvény, legyen-e azokra hatálya, vagy nem, milyen vitás kérdés volt itt a nemzetgyűlés tárgyalásai közben. Háromizben helyezkedett a kormány arra az álláspontra, hogy ne terjesszük ki a törvény hatályát a DunagŐzhajózási Társaság nyugdíjasaira, mig végre az utolsó napokban Pikier Emil képviselőtársam indítványára,, amelyet Wolff Károly képviselőtársam támogatott, mégis csak az ment határozatba és az vált törvénnyé, hogy igenis ez a uyugdíjvalorizációs törvény a Dunagőzhajózási Társaság nyugdíjasaira is vonatkozik. Én nagyon számontartoittam az elmúlt esztendő alatt a pénzügyminister urnák akkor elhangzott nyilatkozatait és számontartottam jóformán szórói-szóra, hogy az igen t. pénzügyminister ur itt a nemzet szine előtt megígérte, hogy ha azt yenné észre, hogy valamely vállalat a nyugdíjvalorizációs törvény hatarozmányait a nyugdíjasok kárára magyarázná, vagy hajtaná végre, akkor maga az igen t- pénzügyminister ur lesz az, aki megfelelő retorziós intézkedésekkel vagy javaslattal fog idejönini. Nagy örömmel hallottam legutóbb az appropriációs törvényjavaslat tárgyalása közben, fiogy a pénzügyminister ur a Dunagőzhajózási Rt. nyugdíjasaira vonatkozólag szórói-szóra ezt mondotta (olvassa): „Vannak esetek, amelyek nem felelnek meg azoknak az intencióknak, melyeket magunk elé tűztünk. Értem itt a Duna-