Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Az otszâggyûlês képviselőházának 68. jobb ."jövendőt, akkor ebben a kérdésben, amit interpellációmban előterjesztettem, mást a kereskedelemügyi minister ur sem tehet, mint feláll és a legteljesebb mértékben elítéli azt a magatartást, amelyet a Társadalmi Egyesületek ennek a jelvénynek elkészítésével tanusitottak és elitéli azt a magatartást, amelyet egyik legnagyobb könyvnyonidavállalatunk, a Franklin Társulat a könyveknek külföldön való bekötésével a magyar dolgozó munkások sérelmére tanusit. Azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nines köztünk nézeteltérés, itt, ebben a Házban (Ugy van!), legalább ugy érzem, hogy nem szabad hogy nézeteltérés legyen közöttünk. Amikor van Magyarországon egy hazafias egyesület, amely legalább annak hirdeti magát (Felkiáltások jobbfelől: Az is!) és amely programjába vette; hogy az ország területe helyreállításának mozgalmát állandóan napirenden tartatja, amikor ez a társadalmi egyesület a trianoni békekötésnek gyászos emlékét az ország és a főváros lakosságának emlékezetébe akarja idéztetni, akkor jelvényt készíttet, ellenben annyi becsület, annyi tisztesség nincsen benne, hogy ha ezt a jelvényt el akarja készíttetni, azt magyar munkással, a. magyar ipar foglalkoztatásával készitesse el. (Br. Podmaniczky Endre: Ez már igaz!) Akik ezekre a jelvényekre vonatkozó nccai falragaszokat olvasták, tudják, hogy a falragasz felhívást tartalmaz arra, hogy mindenki jelenjék meg június 4-én tartandó évfordulón és felhívást tartalmaz arra vonatkozólag is, hogy a jelvényt viselje a közönség élő tiltakozásként a trianoni békeszerződés ellen Az én magyar érzésem az, hogy azt a jelvényt nemhogy viselni kellene a békeszerződés emlékére, hanem mindenkinek, aki tudja, hogy azt külföldön készítették, le kell tennie ezt a jelvényt, mert szégyenszemre szolgál az ilyen jelvény viselése. (Br. Podmaniczky Endre: Ebben igaza van. — Szabó Imre: Szebbet tudtunk volna csinálni — Olcsóbbat, százszor szebbet! — Ugy van! Ugy van! — Felkiáltások jobbfelől: Hol készült? Szászországban, Mitweidaben!) Az az érzésem t. Ház, hogy bűnüknek csak kisebbítésére szolgál az, hogy nem a velünk ellenséges lábon álló Csehországban. vagy más, fejlettebb iparral rendelkező államban készíttették el ezt a jelvényt, hanem Szászországban, Mitweida-ban. Azt is olvashatjuk a Társadalmi Egyesületek falragaszán, hogy jöjjenek el .jtiiiius 4-ére, a békeszerződés évfordulójára a jóvátétel szörnyű terhei alatt nyögő iparosok és kereskedők és jöjjenek el a munkaalkalom nélküli munkások. Kérdem t. Képviselőház: van-e ennek az egyesületnek erkölcsi alapja ahhoz, hogy felhívást bocsásson ki a trianoni békeszerződés alatt nyögő iparosokhoz és munkanélküli munkásokhoz, hogy menjenek el az irredenta szobrokhoz emlékezésül a békeszerződésre, amikor ez az egyesület előljár abban, hogy a politikai Trianonhoz előkészítse a gazdasági Trianont, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudok mást tenni, mint a legteljesebb mértékben elitélő szavakat hangoztatni az egyesület működésével szemben. Azt kell megállapítanom, t. Képviselőház, hogy az egyesületnek ez a működése azt bizonyítja, hogy, sajnos, ebben az országban szónokolni ugyan tudnak a hazáért, cselekedni azonban nem tudnak és cselekedetüket nem a. hazafias érdek, hanem a profitszempontok irányítják. (Br. Podmaniczky Endre: Baluiése 1927 juntas í5-en, szerdán. 331 kezesek! — Simon András: Balkezes politika!) A helyzet ugyanis az én információm szerint az, hogy ezeket a Mitweilda-ban készült trianoni jelvényeket a hazai ipar is el tudta volna készíteni, (Igaz! Ugy van!) sőt információm az, hogy sokkal tökéletesebb és sokkal jobb alakban. Szakembereknek ez a véleménye. (Egy hang jobbfelől: Az sem lett volna baj, ha nem lett volna ilyen!) Nekem is ez a véleményem, de szakembernek véleménye szerint ez utolsó gics, amelynél rosszabbat egyáltalában készíteni sem lehet. (Br. Podmaniczky Endre: Ugy van! Ebben teljesen igaza van!) Nem fogadhatom el a Társadalmi Egyesületnek bűnös mulasztásának mentségére azt, amit felhoztak, hogy a mitweidai politechnikumon, ahol ezeket a jelvényeket készítették, készítették a Vitézi Rend jelvényeit is. (Élénk ellenmondások jobbfelől. — Br. Podmaniczky Endre: Tévedés! Nem ott készítették! — Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, most akarom leszögezni azt, hogy közvetlenül interpellációm elmondása előtt néhány perccel Temesváry képviselőtársam informált arról, hogy a Vitézi Rend jelvényét itthon készítették. Ezt a magam részéről koncedálom, elismerem és ennek hangot is adok, (Egy hang jobbfelől: így történt!) Bocsánatot kérek azonban, ezt nem én állapítottam meg és nem az én megállapításom alapján került az interpellációmba, hanem ezzel védekezett a TESz igazgatója, vagy elnöke Szontagh Tamás, aki tnentő körülménynek hozta fel, amikor felelősségre vonták, (Szabó Sándor: Egyik bűn nem menti a másikat, hogy nem lehet őt olyan rossz szinben feltüntetni, mert a Vitézi Rend jelvényeit is külföldön Mitweida-ban készítették. Másik mentsége pedig a Társadalmi Egyesületek Szövetsége elnökének az, hogy azért nem kárhoztatandó ez a külföldön történt megrendelés, mert a mitweidai politechnikumon sok magyar diák is dolgozik. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Numerus clausus!) Bocsánatot kérek, azt kell mondanom: ahhoz már szemérmetlenség kell, hogy ilyen nyilatkozatot tegyenek, hogy amikor, itt a numerus clausus folytári kiüldözik az egyetemről a zsidókat, a másik oldalon azzal hivalkodjanak, hogy ezek a zsidók készítik Mitweilda-ban ezeket a jelvényeket és ők maguk viselik ezeket az ottani politechnikumon készített jelvényeket. Ezt a magam részéről másnak, mint szemérmetlenségnek deklarálni nem tudom. (Br. Podmaniczky Endre: Ebben igaza van!) I)e ha azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy a tisztán az irredenta gondolat ébrentartását maga elé tűző TESz ilyen hazafiatlan magatartást tanusit és a magyar ipar s a magyar ipari munkásság megkerülésével külföldre megy, külföldre viszi a pénzt, és igy — amint mondottam — a gazdasági Trianont készíti elő, akkor ugyebár nem lehet csodálkozni azon, hogy egy olyan kapitalista vállalat mint a Frankin-társulat ugyanezt a magatartási: tanúsítja és már ismételten megtette azt, hogy magyar könyveket, amelyeket itthon nyomnak és itthon szednek, elvisz külföldre, hogy azokat ott kössék be és a bekötési táblákkal külföldön ellátott könyveket megint visszaszállítja ebbe az országba és itt a magyar közönség nyakába varrja, mint magyar díszkiadásokat, mint a magyar nyomdatechnika termékeit. Annál szomorúbb ez, mert ex a nagyipari nyomdavállalatunk, ezt az ugyancsak hazaellenes magatartásnak minősíthető ténykedést