Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Az országgyűlés képviselőházának ez az irány tovább nem, folytatható, mert ha folytatni méltóztatnak, nagyon félek attól . a hangulattól, amelyet a falvakban kint máivolt alkalmára tapasztalni. Nagyon félek attól a hangulattól, amely kritikus idők ellenére a kormánnyal szembeállította a magyar gazdaközönség színét-javát. (Ellenmondások a jobboldalon.) Két választáson vettem részt az utolsó időkben, az egyik az enyingi, a másik a zalaegerszegi és azt láttam, az egyik oldalon ott álltak egy krajcár nélkül, befolyás nélkül, hatósági terror ellenére a független magyar kisgazdák színe-java, a másik oldalon a cselédség, aratók, kereskedők, iparosok, tisztviselők, szóval olyan elemek, amelyek a kormány vagy munkaadóik kezében vannak. Hogy ez kívánatos fejlődés, azt nem merném állitani, sőt a magam részéről vagyok bátor hangoztatni és igazán tiszta jóindulatból óvni a kormányt, ne méltóztassanak a kormányzásukat olyan elemekre alapítani, amelyek egyszer már letették a '-"«gát a megbizhatóság tekinteté* ben, méltóztassék inkább olyan politikát folytatni, hogy a magyar nemzet törzsét és gerincét képező kis- és középbirtokos gazdaosztály állhasson önzetlenül a kormány mellé. (Kun Béla: Mégis mindenütt díszpolgárokká választják a ministereket!) A városokban és kik'? A hivatalos apparátus. (Kun Béla: A falvak egész serege! — Malasits Géza közbeszól.) Ha a képviselő ur hajlandó egy kicsit áldozni, én megvál'asztatom a képviselő urat sok-sok községben díszpolgárrá. Az nem jelent semmit, csak egy kicsit áldoani kell rá. (Egy hang a jobboldalon: Merész kijelentés!) Pláne, ha a képviselő ur kormányon: minister volna, hogy hullana a; dísizpolgárság! Volt egy ország, amelynek fővárosa egykoron Haynaut is megválasztotta díszpolgárrá. Ez az összeállítás ai»ról szól (Györki Imre; Az összehíasonlitás nagyon jó! — Zaj a szélsőbaloldalon.) — — Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek meghallgatni, önöket is érdekli, — hány ministerelnök, hány minister, hány ál. lamtitkár, helyettes államtitkár, ministeri tanácsos és hány osztálytanácsos volt a ministeriumokban a forradalmat közvetlenül követő időkben és mennyi van ma. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy ez a tárgy nincs olyan összeköttetésben a napirenden szereplő javaslattal, hogy ne kellene észrevételeznem a tárgytól való eltérést. Szíveskedjék a szőnyegen lévő javaslathoz közelebb jönni! Gaal Gaston: Mélyen t. elnök ur! Anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben vitatkozni kivánnék, csak azt akarom megjegyezni, hogy itt bizonyítani kívánom azt, hogy az amúgy is túltengő bürokratizmus mellett, ez, a javaslat, amelyet most készülünk megalkotni, milyen mértékben növeli ezt a bürokratizmust. Itt öszszehasonlitást kell tennem, amely nincs ellentétben, sőt határozott összefüggésben van azzal az érveléssel, amellyel a javaslat ellen felszólalni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Az egész öszSBeállitáis oly rövid, legfeljebb öt percet igénybe vevő dolog, amellyel igazán nem szándékozom a vitát haszontalanul és fölöslegesen elnyújtani. 1918-ban volt 1 ministerelnök, 11 minister 27 államtitkár, 7 helyettes államtitkár, 204 ministeri tanácsos és 341 osztálytanácsos az öszszes ministeriumokban és az állami számvevőszéknél és az országgyűlésnél. 1921-ben, vagyis három évvel később, tehát már az uj éra alatt volt 1 ministerelnök, 10 minister, 25 államtitkár, 30 helyettes államtitkár, 222 ministeri tanácsos 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. 315 és 203 osztálytanácsos. Határozott nagy csökkenés állott tehát be. Ezzel szemben 1926-ban, a mostani költségvetés kimutatása szerint 1 ministerelnök, 11 minister, 25 államtitkár, 68 helyettes államtitkár, 512 ministeri r tanácsos és 1298 osztálytanácsos, (Zaj a szélsőbaloldalon.) vagyis a ministeri tisztviselők felsőbb kategóriáiban a VI. fizetési osztálytól az l-ig cca 1200 főnyi többlet állott be öt év leforgása alatt. (Östör József: Egy esztendő hiányzik belőle! A huszonnegyedik! ! Ez is összehasonlitási év!) A folyó évi is hiányzik belőle, de én csak azt terjeszthetem elő, ami rendelkezésemre áll. Ha a képviselő ur ki fogja egészíteni, nagyon fogok örülni. (Östör József: Meg fogom tenni!) Én csak azt látom, hogy m ig a tisztviselők alsóbb kategóriáiban tényleg volt bizonyos fogyatkozás, amely azonban ellenértéket kapott a nyugdíjasok számának óriási megszaporodásában, acídig különösen a.^ felsőbb kategóriákban olyan mérték u emelkedés állott elő, amelyet én minden körülmények között aggályosnak, sőt végzetesnek tartok. _ Ha mármost ezzel hasonlitom össze ennek a javaslatnak rendelkezéseit, amelyek a tisztviselői kérdéssel foglalkoznak, — a javaslat 115. §-ára gondolok itt — méltóztassanak figyelembe venni, hegy az indokolás szerint is körülbelül 2,000.000-ra fog rúgni azoknak a pénztáiri tagoknak száma, akik ezzel a javaslattal részben betegség, részben pedig baleset ellen biizitositva lesznek, márpedig ezt a 2,000.000 embert legalább is egyszer be kell jegyezni és ez 2,000.000 bejegyzést jelent. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Jóval kevesebb lesz!) Ugy méltóztatott mondani, hogy az öszszes lakosság egy negyedrésze. Miután nyolcmilliós lakossága van az országnak, annak negyedrésze — amennyire én számítani tudok — 2,000.000 körül jár. De hiszen nem ez a fontos, akármennyi lesz is, az kétségtelen, hogy már maga a javaslat az első pillanatban is már körülbelül 1000 tisztviselőre számit, akiket ennek a dolognak adminisztrálására be kell állitani. (Dréhr Imre: Ma is megvan!) Mármost én azt kérdezem, hogy szükséges-e ahhoz 1000 tisztviselő? {Felkiáltások a jobboldadon: Bizony kell! — Homonnay Tivadar: Adott helyzet! — Zaj.) Mindig beleszólnak a képviselő urak, anélkül, hogy megvárnák az én konklúziómat. (Esztergályos János: Régi szekás ez! — Derültség!) Ezer magántisztviselő és nem ezer állami tisztviselő. Ma a pénztár akkor bocsátja el rendes felmondással a maga alkalmazottját, amikor neki jól esik. Ha egy alkalmazott nem válik be, a törvény értelmében a rendes felmondási idővel fel lehet neki mondani és meg lehet szabadulni a hasznavehetetlen tisztviselőktől. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nyugdíjuk van!) E szerint a törvényjavaslat szerint pedig megszabadulni többé senkitől nem lehet, — csak fegyelmi utón — mert ennek a törvényjavaslatnak 115. Í-& világosan és határozottan kimendja a következőket: »Az Országos Munkásbiztcsitó Intézet alkalmazottai közhivatalnokok«. Hogy pedig félre ne lehessen érteni ezt a rendelkezést, még a következőkkel kiegészíti (olvassa): »Képesítésükre, jogaikra, kedvezményeikre és kötelességeikre, illetményeikre és szolgálati viszonyukra, úgyszintén az alkalmazottaknak valamint özvegyeiknek és árváiknak ellátására, ideértve stb., stb az állami rendszerű^ fizetési osztályokba tartozó állami tisztviselőkre és egyéb állami alkalmazottakra vonatkozó szabályokat kell megfelelően al-