Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Az országgyűlés képviselőházának ez az irány tovább nem, folytatható, mert ha folytatni méltóztatnak, nagyon félek attól . a hangulattól, amelyet a falvakban kint mái­volt alkalmára tapasztalni. Nagyon félek attól a hangulattól, amely kritikus idők ellenére a kormánnyal szembeállította a magyar gazda­közönség színét-javát. (Ellenmondások a jobb­oldalon.) Két választáson vettem részt az utolsó időkben, az egyik az enyingi, a másik a zalaegerszegi és azt láttam, az egyik oldalon ott álltak egy krajcár nélkül, befolyás nélkül, hatósági terror ellenére a független magyar kisgazdák színe-java, a másik oldalon a cseléd­ség, aratók, kereskedők, iparosok, tisztviselők, szóval olyan elemek, amelyek a kormány vagy munkaadóik kezében vannak. Hogy ez kívá­natos fejlődés, azt nem merném állitani, sőt a magam részéről vagyok bátor hangoz­tatni és igazán tiszta jóindulatból óvni a kor­mányt, ne méltóztassanak a kormányzásukat olyan elemekre alapítani, amelyek egyszer már letették a '-"«gát a megbizhatóság tekinteté­* ben, méltóztassék inkább olyan politikát foly­tatni, hogy a magyar nemzet törzsét és gerin­cét képező kis- és középbirtokos gazdaosztály állhasson önzetlenül a kormány mellé. (Kun Béla: Mégis mindenütt díszpolgárokká választ­ják a ministereket!) A városokban és kik'? A hivatalos apparátus. (Kun Béla: A falvak egész serege! — Malasits Géza közbeszól.) Ha a képviselő ur hajlandó egy kicsit áldozni, én megvál'asztatom a képviselő urat sok-sok köz­ségben díszpolgárrá. Az nem jelent semmit, csak egy kicsit áldoani kell rá. (Egy hang a jobboldalon: Merész kijelentés!) Pláne, ha a képviselő ur kormányon: minister volna, hogy hullana a; dísizpolgárság! Volt egy ország, amelynek fővárosa egykoron Haynaut is meg­választotta díszpolgárrá. Ez az összeállítás ai»ról szól (Györki Imre; Az összehíasonlitás nagyon jó! — Zaj a szélső­baloldalon.) — — Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek meghallgatni, önöket is érdekli, — hány ministerelnök, hány minister, hány ál­. lamtitkár, helyettes államtitkár, ministeri ta­nácsos és hány osztálytanácsos volt a minis­teriumokban a forradalmat közvetlenül követő időkben és mennyi van ma. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy ez a tárgy nincs olyan összekötte­tésben a napirenden szereplő javaslattal, hogy ne kellene észrevételeznem a tárgytól való el­térést. Szíveskedjék a szőnyegen lévő javaslat­hoz közelebb jönni! Gaal Gaston: Mélyen t. elnök ur! Anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben vitatkozni ki­vánnék, csak azt akarom megjegyezni, hogy itt bizonyítani kívánom azt, hogy az amúgy is túltengő bürokratizmus mellett, ez, a javaslat, amelyet most készülünk megalkotni, milyen mértékben növeli ezt a bürokratizmust. Itt ösz­szehasonlitást kell tennem, amely nincs ellen­tétben, sőt határozott összefüggésben van azzal az érveléssel, amellyel a javaslat ellen felszó­lalni kívánok. (Halljuk! Halljuk!) Az egész ösz­SBeállitáis oly rövid, legfeljebb öt percet igénybe vevő dolog, amellyel igazán nem szándékozom a vitát haszontalanul és fölöslegesen elnyúj­tani. 1918-ban volt 1 ministerelnök, 11 minister 27 államtitkár, 7 helyettes államtitkár, 204 mi­nisteri tanácsos és 341 osztálytanácsos az ösz­szes ministeriumokban és az állami számvevő­széknél és az országgyűlésnél. 1921-ben, vagyis három évvel később, tehát már az uj éra alatt volt 1 ministerelnök, 10 minister, 25 államtitkár, 30 helyettes államtitkár, 222 ministeri tanácsos 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. 315 és 203 osztálytanácsos. Határozott nagy csök­kenés állott tehát be. Ezzel szemben 1926-ban, a mostani költségvetés kimutatása szerint 1 ministerelnök, 11 minister, 25 államtitkár, 68 helyettes államtitkár, 512 ministeri r ta­nácsos és 1298 osztálytanácsos, (Zaj a szélső­baloldalon.) vagyis a ministeri tisztvise­lők felsőbb kategóriáiban a VI. fizetési osztálytól az l-ig cca 1200 főnyi többlet állott be öt év leforgása alatt. (Östör József: Egy esztendő hiányzik belőle! A huszonnegye­dik! ! Ez is összehasonlitási év!) A folyó évi is hiányzik belőle, de én csak azt terjeszthetem elő, ami rendelkezésemre áll. Ha a képviselő ur ki fogja egészíteni, nagyon fogok örülni. (Ös­tör József: Meg fogom tenni!) Én csak azt lá­tom, hogy m ig a tisztviselők alsóbb kategóriái­ban tényleg volt bizonyos fogyatkozás, amely azonban ellenértéket kapott a nyugdíjasok szá­mának óriási megszaporodásában, acídig külö­nösen a.^ felsőbb kategóriákban olyan mérték u emelkedés állott elő, amelyet én minden körül­mények között aggályosnak, sőt végzetesnek tartok. _ Ha mármost ezzel hasonlitom össze ennek a javaslatnak rendelkezéseit, amelyek a tiszt­viselői kérdéssel foglalkoznak, — a javaslat 115. §-ára gondolok itt — méltóztassanak figye­lembe venni, hegy az indokolás szerint is kö­rülbelül 2,000.000-ra fog rúgni azoknak a pénz­táiri tagoknak száma, akik ezzel a javaslattal részben betegség, részben pedig baleset ellen biizitositva lesznek, márpedig ezt a 2,000.000 em­bert legalább is egyszer be kell jegyezni és ez 2,000.000 bejegyzést jelent. (Vass József népjó­léti és munkaügyi minister: Jóval kevesebb lesz!) Ugy méltóztatott mondani, hogy az ösz­szes lakosság egy negyedrésze. Miután nyolc­milliós lakossága van az országnak, annak ne­gyedrésze — amennyire én számítani tudok — 2,000.000 körül jár. De hiszen nem ez a fontos, akármennyi lesz is, az kétségtelen, hogy már maga a javaslat az első pillanatban is már kö­rülbelül 1000 tisztviselőre számit, akiket ennek a dolognak adminisztrálására be kell állitani. (Dréhr Imre: Ma is megvan!) Mármost én azt kérdezem, hogy szükséges-e ahhoz 1000 tiszt­viselő? {Felkiáltások a jobboldadon: Bizony kell! — Homonnay Tivadar: Adott helyzet! — Zaj.) Mindig beleszólnak a képviselő urak, anélkül, hogy megvárnák az én konklúziómat. (Esztergályos János: Régi szekás ez! — De­rültség!) Ezer magántisztviselő és nem ezer állami tisztviselő. Ma a pénztár akkor bocsátja el rendes felmondással a maga alkalmazottját, amikor neki jól esik. Ha egy alkalmazott nem válik be, a törvény értelmében a rendes fel­mondási idővel fel lehet neki mondani és meg lehet szabadulni a hasznavehetetlen tisztvise­lőktől. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nyugdíjuk van!) E szerint a törvény­javaslat szerint pedig megszabadulni többé senkitől nem lehet, — csak fegyelmi utón — mert ennek a törvényjavaslatnak 115. Í-& vilá­gosan és határozottan kimendja a következő­ket: »Az Országos Munkásbiztcsitó Intézet al­kalmazottai közhivatalnokok«. Hogy pedig félre ne lehessen érteni ezt a rendelkezést, még a következőkkel kiegészíti (olvassa): »Képesíté­sükre, jogaikra, kedvezményeikre és kötelessé­geikre, illetményeikre és szolgálati viszo­nyukra, úgyszintén az alkalmazottaknak va­lamint özvegyeiknek és árváiknak ellátá­sára, ideértve stb., stb az állami rend­szerű^ fizetési osztályokba tartozó állami tiszt­viselőkre és egyéb állami alkalmazottakra vo­natkozó szabályokat kell megfelelően al-

Next

/
Thumbnails
Contents