Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Az országgyűlés képviselőházának ket a rendelkezéseit a magam részéről meg nem szavazhatom. Az elmondottakkal röviden keresztülmentem a javaslatnak ama, szerintem kiáltó hiányain, amelyeket laikus szemmel is azonnal meglát az ember és ha mögéje nézek e rendelkezések forrásának s hatásának, akkor kénytelen vagyok konstatálni, hogy megnyugvással ezt a törvényjavaslatot megszavazni nem lehet. Engem azonban nem ez inditott a felszólalásra, hiszen megengedem, vannak nálamnál sokkal hivatottabb emberek, akik az egész biztosítási és betegsegélyezési kérdéssel jobban tisztában vannak és ezeket a részletkérdéseket megfelelőbben tudják kidomborítani. Engem — amint előre bejelentettem — az vezetett felszólalásomban, hogy. ennek az egész törvényjavaslatnak tendenciájával, irányával szembeszáll jak, mert — bocsánatot kérek — az én szerény felfogásom szerint az ország nincs abban a helyzetben, hogy mindent, ami szép és jó, mindent, ami kívánatos, megvalósítson. Pedig méltóztassék elhinni, hogyha valaki, ugy én szeretném a, legjobban, hogy ennek az országnak minden egyes embere — a legkisebbtől a legnagyobbig — megelégedett, boldog lenne. Amikor azonban az ország koldus» amikor azt látom, hogy ipl. a magyar földbirtok — a legnagyobb kategóriától a legkisebbig — olyan mértékben adósodott el e^y év alatt, hogy ennyire a háború előtt 50 esztendő alatt sem jutott el; amikor azt látom, hogy a főúri paloták Budapesten sorba be, vannak csukva, mert gazdáik nem birják ki a fentartási költségeiket, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez nem épen ia?J van!) amikor azt látom, hogy a középbirtokos-osztály küszködik az élettel és akinek csak egy-két gyermeke van, és akit taníttatnia kell, az tisztán adósságból él, a maga jövedelméből megélni teljesien képtelen; amikor azt látom, hogy a paraszt, a kisbirtokos rongyokban jár, sőt olyan emberek is, akik még két évvel ezelőtt is tehetősebbek voltak, ma szakadozott rongyokba burkolva járnak a falun s takarékpénztárból felvett pénzzel fizetik adójukat és kétségbe vannak esve exisztenciájukért; amikor azt a panaszt halljuk ugy a vidéki kisiparosság, mint a kereskedőosztály részéről, — szóval termelők és fogyasztók részéről — hogy a súlyos és nagy terhek, a lehetetlen és erkölcstelen vámpolitika tönkreteszik őket: akikor azt kívánni, hogy minden, ami szép és jó, egyszerre megvalósittassék és hogy ennek terhe a teherbiróképességét teljesen elveszett fermelőreifegekí vállaira hárittassék, akkor ehhez hozzájárulni a magáim részéről nem tudok. Mert nemcsak ez volna kivánatos. A falu népe érdekében sokkal kívánatosabb dolog volna, ha országutjaink ugy volnának megcsinálva, hogy a mostani irtózatos autóforgalom mellett nem kellene reggeltől késő estig olyan porfelhőben élni' a falunak, amely majdnem kibirihatatlan. Hiszen nem a falu csinálja a port, hanem csaknem teljesen a messze földről jött autók, amelyek végigszáguldanak rajta, A Balaton partján voltam a tanúja^ annak, hogy milyen elviselhetetlen ez a falu népének, hiszen a falusi embereknek nincs pénzük az utca öntözésére, ami szükséges volna a mostani intenziv autóforgalom mellett. Az öntözés is az egészségügy kérdése, mert a por a tuberkulózis melegágya. Tessék az utakat, amelyek ilyen nagy autóforgalomnak vannak kitéve, állami költségelken Öntöztetni s igy a porképződést lehetetlenné tenni,. De tovább megyek. Itt van például az építkezés kérdése. Nagyon jól tudja mindenki, 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán, 313 hogy az egészségügy szempontjából feltétlenül kivánatos volna, hogy a lakások jó és száraz anyagból, megfelelő helyen épitessenek. Az volna kivánatos, hogy az épitkezési anyagokat mindenekfelett olcsóvá tegyük s ne engedjük meg, hogy itt téglakartell és mészkartell képződhessék, hogy a kartellmeszet az államvasutak olcsóbban szállítják, mint a kartellen kivül álló gyárak meszét, hogy az építkezéshez szükséges anyag — ha kell — külföldről vám nélkül bejöhessen. Ez is egészségügyi-kérdés, t. képviselő urak és ehhez nem szükséges egy nagy bürokrácia, amint ezt beszédem további folyamán bátor leszek kifejteni. Ez mind nagyon szükséges volna és a betegségek megelőzését szolgálná, de nem követeljük, mert szegények vagyunk s ugy sem tudjuk megcsinálni. És amikor ilyen megelőző rendszabályokat nem tudunk megcsinálni, akkor csináljunk ilyen törvényt, amely a kitűzött célt csak látszólagosan szolgálja, egyébként pedig — de amit most mondok, az nem a minister ur személyére vonatkozik, mert őt nálam jobban senki nem tiszteli és nagyobbra nem becsüli —• ennek a törvénynek az olvasásánál tudniillik az az érzésem támad, hogy »man merkt die Absicht und wird verstimmt« amire még később leszek bátor rámutatni. De tovább megyek. Ha a betegsegélyezés az állam érdeke, ha az állampolgárok egészségének megóvása államérdek, aminthogy én is azt tartom, hegy ez államérdek, akjíor nem lehet kiragadni itt az érdekeltek egy kategóriáját, akár ipari érdekeltség az, akár mezőgazdasági és azokat kötelezni olyan javadalmazások nyújtására, amelyet őt maguk senkitől nem élveznek. Mert engedelmet kérek, ennek a törvénynek alapján, de még a cselédtörvény alapján is, az a 15 holdas parasztgazda, aki tart egy béresgyereket vagy egy szolgálólányt, kényszerítve van arra, hogy alkalmazottját ingyen gyógyíttassa, de a 15 holdas gazdának sem a saját (Személyéről, sem a feleségéről, sem családjáról senki nem gondoskodik. Ha államérdek az, hogy közegészségügyi intézkedések hozassanak ebben az országban, akkor ez állami feladat is kell, hogy legyen, amelyet csak közadókból lehet megcsinálni. Tessék erre a célra megadóztatni a magyar adóképes társadalom minden rétegét és azután állami feladatkópen megfelelő módon, törvényhozásilag gondoskodni az igényekről. (Haller István közbeszól.) Én csak annyit mondok a t. képviselő urnák, hogy a betegsegélyezés és a balesetbiztosítás tökéletesebben egyetlenegy branschban sincs megoldva, mint épen a földmivelési szakmában, ahol maga a minister ur' által mutatott statisztika mutatja azt, hogy a mezőgazdasági cselédek között a legkisebb Magyarországon a halandóság, sokkal kisebb, mint a biztosított munkások halandósága. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez igy van!) Azután ezentúl a balesetbiztosítás tekintetében is fennáll egy olyan biztosítási mód, amely minden, még a legkisebb veszéllyel dolgozó mezőgazdasági cselédet és időszaki munkást is baleset ellen abszolút módon biztosit, ez t, i. a gépek mellett dolgozó munkások biztosítása. A vetőgép és eke mellett szolgálatot teljesítő, egyébként is biztositott cselédnek abszolút balesetbiztosítása van, amelyet én pausáléban évről-évre fizetek be. Harminc év óta gazdálkodom és harminc év alatt egyetlenegy baleset történt a gazdaságomban, hála legyen az Istennek! Tökéletesebben megoldva sem ä balesetbiz46*