Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

310 Az országgyűlés Jcépviselőházának 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. ezzel a törvény.iavaslattal ma még túlságos mértékben érintve, amely körök képviselője gyanánt elsősorban érezhetem kötelességemnél*: felszólalni, t. i. a magyar mezőgazdasági körök, — amelyeknek érdekében mindig szót szoktam emelni a Házban, valahányszor jogos érdekeik védelméről van szó — ez a törvényjavaslat azonban» amenyire én, már a hozzáfűzött határozati javaslatokból is látom, maga után vonja ennek a. biztositásnak olyan nagymértékű kiterjesztését, amilyen nagymérvű kiterjesztéshez én a magyar f öldmivelő nép érdekében semmi körülmények között hozzájárulni nem tudok. Magának a törvényjavaslatnak különféle intézkedéseire nem kivan ok részletesen kitérni; nem kivánok azért sem, mert hiszen az előttem szólott képviselő urak nagyrészt megbeszélték és megkritizálták ennek a törvényjavaslatnak majdnem minden részletét, ezért ón csak nagy vonásokban akarok rámutatni egy pár olyan részletre, amelyet még abban az esetben is helytelennek tartanék, ha ezt a törvényjavaslatot egyébként elfogadhatnám. Helytelennek tartom elsősorban a törvényjavaslat 1. §-a 15. pontjának intézkedését, amely a mezőgazdasági mellékiparokat is a törvényjavaslat hatáskörébe vonja, mégpedig olyan, tulaj donképen bizonytalan megállapításokkal, amely bizonytalan megállapítások mellett a legegyszerűbb vajköpülést vagy mezőgazdasági tejfeldolgozó üzemet is, amilyen még parasztgazdaságban is található, bele lehet vonni ennek a törvényjavaslat hatálya, rendelkezése alá. Helytelenitem azonkivül a törvényjavaslat 1. §-a 18. pontjának intézkedését, amely felhatalmazza a kormányt arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak hatályát azokon a foglalkozási körökön túl is, amelyeket a szakasz 1—18. pontja megáll apit, minden tételes korlát nélkül kiterjesztheti. Az 1. §. 18. pontja igy szól tudniillik (olvassa): »A ministerium felhatalmazást kap, hogy a betegségi biztositási kötelezettséget az első bekezdés 1—18. pontjaiban felsoroltakon kivül egyéb vállalatokra, üzemekre, hivatalokra és foglalkozásokra rendelettel kiterjeszthesse.« Ez olyan generális s kellőkép körül nem irt rendelkezés, amilyen felhatalmazást én senkinek a földtekén nem adnék meg, mert ezzel az egyetlenesry szakasszal a mindenkori minister bármely foglalkozási ágra, tartozzék az akár az ipar, akár a hivatalos élet vagy a mezőgazdaság keretébe^egyszerü rendelettel kiterjesztheti ennek a törvényjavaslatnak a hatályát. Semmiféle megszorító intézkedés ebben a 18 pontban nincs, általánosságban, generaliter annyit mond, amennyit felolvastam, amit a magam részéről megnyugvással semmiféle kormánynak meg nem adhatok. (Dréhr Imre: De a 2. § kizárja!) Kizárja, ez a szakasz pedig lehetővé teszi. Ez teljesen disztinkció dolga, hatalom kérdése, hogy^ a kormány a mindenkori engedelmes többséggel a háta mögött hogyan akarja magyarázni azt a korlátlan diszkrecionális jogot, amelyet ebben a pontban megkap. Azonkivül kifogásolnom kell a 16. §-nak azt a rendelkezését, amely a biztosított alkalmazottnak javadalmazásába beszámitani kivallja a borravalókat is. Eltekintve attól, hogy a borravaló tudvalévően abszolút megmérhetetlen valami, mert hiszen teljesen a borravalót adónak önkényétől függ az, hogy borravalót ad-e egyáltalában és mennyit ad, én törvénybe bevenni olyan disztinkciót, amely a borravalót is besorozza a törvény végrehajtásának alapjai közé, a magam részéről semmi körülmények között helyesnek tartani és elfogadni nem tudok. Kifogásolnom kell azután a 20. §-nak azt az intézkedését, amely kimondja, hogy mindazok, akik betegségi biztositási vagy balesetbiztosítási járulékokkal hátralékban vannak, a hátralék minden megkezdett hónapjára 2%-os késedelmi kamatot fizetnek. Ez, ha nem is számítom a kamatok kamatját, 24%-os késedelmi kamat, szemben a bankkamatláb 7%-os rata^i val. Azt hiszem, nem kell bővebben magyaráznom, hogy ez olyanfoku uzsorát jelent, hogy ezt az állam részéről nem tudom helyesnek elismerni. (Homonnay Tivadar: Angliában a büntetés 10 font! )A büntetésről ezután kivánok beszélni. Ez nem •büntetés, hanem késedelmi kamat. A büntetést tárgyalja a 205— 214. §-ok és épen arra akartam rámutatni, hogy vagy késedelmi kamat, vagy büntetés, de itt együtt van késedelmi kamat is, büntetés is. (Homonnay Tivadar: Pótlék!) Van még külön pótlék is. Ugy látszik, jobban ismerem a javaslatot, mint a t. képviselő ur, (Derültség.) Van késedelmi kamat, van egyes meghatározott esetekben pótlék és van ezen kivül büntetés is. amelynek maximumaként, ha nem csalódom, három hónapi fogház és ezrekre menő pengőbüntetés szerepel a 205—214. §-ok rendelkezéseiben. Azután, ha elfogadom is azt az elvet, hogy ez a törvényjavaslat a biztosítottak érdekében készült, — amit részemről nem vagyok hajlandó elfogadni — nem tudom megmagyarázni a48. §-nak azt az intézkedését, hogy egy beteg; s ég ellen biztosított családtagjának kórházi ápolását az intézet csak négy hétre vállalja. Ha ezt összehasonlitom a gazdasági cselédekről szóló betegsegélyző törvénnyel, amely tudvalévően a gazdát arra kötelezi, hogy cselédjét ugy saját személyében, mint feleségét és 14. éves életkorig minden gyermekét hat héten át köteles ingyen gyógykezeltetni, — pedig az a gazda ezért járulékot a cselédtől nem szed, sem az államtól pótlékot, adóelengedés vagy m ás címen nem kap — sehogy sem tudom megérteni az egyenlő elbánás elve alapján, hogy az a pénztár, amely 7%-os járulékot szedhet és szed is ezekért a biztosításokért, miért legyen csak négyheti kórházi ápolásra köteles. Mi történik azzal a beteggel, amikor a négy hét eltelt? Kiteszik az utcára? A szülők, a biztosítottak esetleg nem tudnak fizetni érte. Ki fog hát érte fizetni? ' . Ezek és az ilyen rendelkezések ebben a törvényjavaslatban nézetem szerint nem bizonyítják azt, hogy akik ezt szerkesztették, megfelelően átgondolták a javaslat összes rendelkezéseinek minden konzekvenciáját. Kifogást kell emelnem az 51. $ 2. bekezdésének rendelkezései ellen, amelyek ismét olyan fokú felhatalmazást adnak a ministeriumnak, amelyet a magam részéről helyesnek el nem ismerek. Itt már a balesetbiztosításról van szó és a következő rendelkezés van a törvényjavaslatban (olvassa): »A ministerium felhatalmazást kap, hosry a balesetbiztosítási kötelezettséget az előbbi bekezdésben említetteken felül egyéb vállalatokra, üzemekre, hivatalokra és foglalkozási körökre rendelettel kiterjeszthesse.« Ugyanaz az eset, mint amelyet az előbb a betegsegélyezésnél felhoztam. Minden korlát nélkül adjuk meg a ministeriumnak azt a jogot, hogy ezt a törvényt, amelyet mi csak bizonyos korlátolt foglalkozási körre kivánunk szorítani, azon túlmenően, saját tetszésétől és I elhatározásától, illetve attól függően, hogy