Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Az országgyűlés képviselőházának 6*. van-e olyan többség a kormány háta mögött, mely az ő rendelkezésének esetleg megadja a politikai fedezetet, kiterjeszthesse. Kifogásolnom kell a törvényjavaslat 61. Vának azt az intézkedését, amely szerint a kormány a balesetbiztosítás költségeit utólagosan állapithatja meg a biztosítottak terhére. Ha ezeknél az intézkedéseknél bele méltóztatnak menni a részletekbe, azt méltóztatnak látni, hogy azokon a "javadalmazásokon kivül, amelyeket a baleset ellen biztositott kap, ha bajba kerül, a javaslat rendelkezései szerint költségek megállapításánál első sorban a felmerült adminisztratív költségekre kell figyelemmel lenni. Vagyis ez annyit jelent magyarul, hogy a biztosítási díj tekintetében teljes puvoárt kap a kormány; az adminisztratív költségeket ugyanis ugy állapithatja meg, amint az neki jól esik, mert a tisztviselői kart ő állitja be és az adminisztratív költségeket plusz balesetbiztosítási, ellátási segélyek, mindezt együtt összegezve, utólag terhelheti meg velük azokat az alanyokat, akik a baleset elleni biztosításra anyagilag kötelezvék. Ez abszolút bizonytalanságot jelent a fizetendő összeg tekintetében és abszolút önkényt is jelent a végrehajtó hatóság javára, mert hiszen abszolúte semmi korlátja sincs annak, hogy ezeket a bizonyos kritériumokat és előfeltételeket csoportosítva ugy állítsa össze, ahogy az a maga tetszésének megfelel. Kifogást kell emelnem a 62. § 3. bekezdése ellen is, amely megint abszolút puvoárt biztosit a mindenkori kormány számára, amikor a következően rendelkezik (olvassa): »A balesetbiztosítási díj összegét a ministerium rendelettel állapítja meg.« Tovább és bővebben magyarázni ezt az intézkedést abszolút szükségtelen, mert hiszen mindenki, aki olvasni tud, megállapíthatja ebből, hogy a díj megállapítása kizárólag a kormányra van bizva, anélkül, hogy ebbe törvényhozás vagy intézmény a legkisebb ingerenciát gyakorolhatná. Kifogásolnom kell a 92. és 99. §-ok intézkedéseit, melyek ugy a helyi szervek számát, felállítását, elhelyezését stb. illetőleg, mint a választási eljárást, a tagok számát stb-t illetőleg megint teljes pouvoirt adnak a kormánynak, amely tetszése szerint állapítja meg mindezeknek számát, helyét s az eljárásoknak szabályait. Egy törvényben, amely 228 szakaszt Ölel fel, egy kis gondossággul nagyon szépen meg lehetett volna szerkeszteni — mégpedig közmegnyugvásra — az eljárási szabályokat is. Kifogásolnom kell a törvénynek olyan intézkedéseit, amelyek tulaj donképen csak látszatintézkedések. Különösen a 110. § rendelkezéseire utalok. Ez a szakasz ugyanis kimondja azt, hogy mindazok, — akár biztosítók, akár biztosítottak — akiket a biztosítók vagy biztosítottak bizalma a bizottságokba vagy ennek a Betegsegélyző Pénztárnak akármelyik autonóm szervébe beválaszt, ingyen kötelesek vállalni azokat a munkákat, amelyek a megválasztás folytán állásukkal járnak. A 110. § kimondja azt, hogy amely gazda valamely alkalmazottját megakadályozza abban, hogy ennek a kötelezettségnek eleget tegyen és ebből kifolyólag elbocsátja az állásától, kihágást követ el, stb. Mélyen t. Ház, méltóztatnak gondolni,. hogy az a munkáltató ezt ilyen naivul fogja csinálni? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Húsz év óta akadályozza!) Minister ur, méltóztatik elképzelni olyan ostoba gazdát, aki azon a címen fog felmondani annak az alkalmazottnak, mert ülésekre jár? (Rothenstein Mór: Már megtörtént!) Hiszen ezer más jogKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. V. í ülése 1927 június15-én, szerdán. 311 címet talál, ha ezen intézkedés alól ki akár bújni. Ez papirosintézkedés, amely az életben nem fog semmit sem elérni, mert ha én fel akarok mondani egy alkalmazottnak, nem szüksége« jogcímet keresnem, hanem akár hetenként, akár hónaponként, akár három hónauonként, amint a felmondási időt a törvény szabályozza, minden indokolás nélkül felmondhatok neki. Ez az intézkedés tehát teljesen céltalan s csak arra való, hceyha valaki elolvassa, gyönyörködjék benne, de végrehajtható egyáltalán nem lesz. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Panasz esetén indokolni kell a felmondást! — Rothenstein Mór: Ez véletlenül jó pont! — Derültség jobb felől.) Kifogásolnom kell azután a 121. § rendelkezéseit, mert semmit sem szeretek kevésbé, mint ha a törvényekben labilis, körülirhatatlan, abszolút meghatározhatatlan rendelkezések vannak. A 121. § a következő intézkedéseket tartalmazza: »Ha valamely ipartelepen vagy építkezési munkálatnál »jelentékeny« számú biztositott dolgozik, és a telepen vagy a munkálat közelében orvos nem lakik, a munkaügyi és népjóléti minister a munkaadót kötelezheti, hogy a biztosítottak gyógykezelésére orvost alkalmazzon.« (Homonnay Tivadar: Nagyon helyes!) T. képviselő ur, én is nagyon helyesnek tartom r

az intenciót, de magát, a szakaszt abszurdnak tartom. Először mondja meg a t. képviselő ur, mennyi az a jelentékeny számú biztositott. (Homonnay T.?bor: A vállalati péniz tárnak megfelelő ?zám!) Ha ez igy van, akkor ezt mondlja ki a törvény és akkor nincs semmi okoskodás. De azt mondani egy törvényben, hogy: »jelentékeny számú biztositott« — nem lehet, mert engedelmet kérek, én ötvenre is ráfoghatom, hogy jelentékeny, húszra is, más esetben pedig ötsizázat sem találok jelentékenynek. Ilyen labilis intézkedésekt törvénybe felvenni semmi körülmények között sem tartom helyesnek és a törvény végrehajtása szempontjából kívánatosnak, (östör József: A törvényben nem lehet mindent megállapítani.) Én sem mondom, hogy mindent, de mégis megszabhatnák az alsó és felső határt a törvény végrehajtása szempontjából. Ismétlem aaonban, a törvényalkotás szempontjából nem tartom helyesnek azt a labilis kifejezést, hogy: »jelentékeny száimu.« Kifogásolnom kell még a 148. §-nak azt az intézkedésiéit, hogy a balesetbiztosítási költségeket utólag osztják fel, —• amire már előbb is alludáltam — mert ez megint teljes pouvoirt nyújt a kormánynak arranézve, hogy a költségekt ugy állapítsa meg, ahogy épen akarja. (Vass József munkaügyi és népióléti minister: Az autonómia költségvetése állapítja meg!) Igen, de a minister jóváhagyásától függőleg. Ami azonban it történik, az a legfurcsább autonómiák egyike, mert a tisztviselőit az autonómia fizeti, kinevezni azonban a kormány nevezi ki őket. Az autonómia határoz, de egyetlenegy határozata sem érvényesülhet mindaddig, míg a minister ur, sőt néha még kombinálva más ministeriummal isi jóvá nem hagyja. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Épen fordítva van!) Ennél csodálatosabb autonómiát még soha sem láttam. Épen ez ellen emeltem fel a magam szerény szavát. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: A kivétel az, amikor a minister beleszól. Nem ez a rendszer.) Én azt látom, hogy ennek a törvénynek minden egyes intézkedésnél igy van, rá is tudnék mutatni a szakaszokra. Ezt azonban nem tartom fontosnak 46