Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

20 Az országgyűlés Mpviselöházának 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. volna azok a magasabb organizációk, amelyek ennek a nagystilü világüzleti életnek lebonyolításához szükségesek. Nemhogy eltűntek volna a nemzetgazdasági individualitások, sőt a nemzetgazdaságok individualitása épen olyan mértékben domborodik ki és erősödik, amilyen mértékben fejlődik, él és erősödik a világgazdaság. Ugyanezt látjuk a szellemi élet minden terén, a művészet terén. Ha valaki egy szép dalt ir, máról-holnapra bejárja az egész világot. Ha egy tudós megállapít egy tudományos tételt, «az egész, világ el fogja fogadni. És könnyen megeshetik, hogy a reggeli lapból hamarabb értesül egy budapesti lakos egy Rio de Janeiróban történt nagy eseményről, mint arról az eseményről, amely ugyanaz éjszaka az ő házában, a vele egy födél alatt lakó emberek valamelyikével történt. Az emberiség világélete kétségtelenül a legnagyobbfoku fejlődést érte el. Ez a világélet a számos nemzetközi reláció ellenére, amelyekkel az egyes egyén épen ennél az oknál fogva bir, nem tüntette el az egyes egyén nemzeti jellegét és valóság az, hogy a kultúrának gyökere egy nemzet lelkében, egy államban fekszik, abból él és abból táplálkozik. Ez, Mussolini fasizmusának alapigazsága, ez az, amiért a fasizmus megdönthetetlen, amiért a fasizmusnak az egész világot meg fog kelleni hóditania. T. Ház! Én az Olaszországhoz való közeledésben épen belpolitikai okoknál fogva is nagy támaszt, nagy segítséget látok. KözépEurópában egyedül a magyar nép az, amely nemzeti szempontból az inteligeuciának azon a fokán áll, hogy par excellence államalkotónak legyen mondható. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a mi szomszédaink nemzeti szempontból szubintelligensnek bizonyultak, bennük nincs meg az a nemzeti érzés, amely a magyarságban van. Tisztában kell lennünk azzal, hogy Közép-Európa rekonstuálása csak az életerők felkarolása, tehát a magyar erő, a magyar államalkotási képesség felkarolása utján lehetséges és ez az államalkotási képesség erős táplálékot, erős segítséget a magyarolasz barátsági szerződés utján nyer, Mussolini fasizmusból, nyer Olaszországból. Igen t. Ház;! Ugy kül-, mint belpolitikai, ugy diplomáciai, mint általános emberi eszmei okoknál fogva is minden jót várok ettől a barátsági szerződéstől; ettől remélem az ország felvirágoztatását. Megmondom nyiltan és bátran, mint magyar: ebbe a szerencsétlenségbe, ebbe az igazságtalanságba, hazug jelszavakkal taszították bele [Magyarországot, amely igazságtalanság ez ország szétdarabolását eredményezte és vezetett arra, hogy millió és millió magyar ma rabszolgaságban él nemzeti szempontból (Ugy van! Ugy van!) s amely vezetett arra, hogy érzésükben magyarok, de nyelvükben talán más testvéreink ugyancsak elszakittattak tőlünk. Remélem, hogy ezen diplomáciai közeledés révén a mi nagy álmunk meg fog valósulni és közelebb jutunk ahhoz, amiért minden magyar mindenkor imádkozik, de amit minden magyar mindenkór akar is: közelebb jutunk az integer NagyMagyarországhoz. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) . :: Ezen okoknál fogva viseltetem bizalommal ä kormány iránt s a törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen, — Szónokot számosan üdvözlik.) -••? Elnök: Az ülést 10 perére felfüggesztem. (Szünet után,) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Rendkivöl örülök annak, hogy Bogya igen t. képviselőtársam alkalmat adott nekem arra, hogy beszédére válaszolva kifejtsem azokat az okokat, amelyek miatt mi, szociáldemokraták, a kormány külpolitikai orientációja ellen foglalunk állást. Azt hiszem, hogyha ne mis vagyunk ezidőszerint nagy párt, mégis fontos az ország szempontjából, hogy végre egyszer tárgyilagosan, minden személyes éltől mentesen tisztázódjék az a kérdés, hogy miért nem vagyunk mi hivei az olasz orientációnak. Bogya igen t. képviselőtársam ugy állitotta be a kérdést, hogy mi a szomszédállamokkal való barátságos megegyezést azért keressük, mert ezzel tudat alatt vagy tudatosan a francia politika szekérhuzóivá akarunk válni. Ugy állitotta be a kérdést, hogy mi érzelmi politikát csinálunk akkor, amikor az érzelmileg hozzánk közelebbálló kisententtel igyekszünk egyezsé- get létesiteni. Erre nekem csak az a válaszom lehet, hogy érzelmileg bennünket semmi sem köt a kisentente-hoz, hiszen sem Csehszlovákiában, sem Jugoszláviában, sem Romániáiban nincsenek a szocialisták kormányon, sőt ha e három államnak a munkásmozgalommal szemben valói állásfoglalását nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy Csehszlovákiától eltekintve, Jugoszláviában, — de különösen Romániában —t nagyon élesen üldözik a munkásmozgalmakat és legalább is annyira kell küzdeni az élet fentartásáért, mint amennyire idehaza kell küzdeni. Semmiféle érzelmi kapcsolat közöttünk és az utódállamok között nincs tehát és a legkevésbé vezet bennünket az az elgondolás, hogy mi azzal, hogy a szomszédállamok felé orientálódunk, akarva vagy akaratlanul a francia politikának akarnánk szivességet tenni. A mi elgondolásunk, igen t. Bogya képviselőtársam, az, hogy az adott helyzetben mi és az utódállamok gazdaságilag egymásra vagyunk utalva; bármekkora területet is hasítottak le Magyarország testéből, bármennyire is fáj ez nekünk is, gazdaságilag mégis egymásra vagyunk utalva. Ha boldogulni akarunk, akkor elsősorban azt kell néznünk, hogy akikkel gazdaságilag egymásra vagyunk utalva, azokkal teremtsünk jó szomszédi viszonyt és igyekezzünk valamikép gazdaságilag az árucsere révén iparunkat felemelni, gazdaságunkat kifejleszteni, szóval igyekezzünk valamikép a Duna medencéjébe elhelyezkedni. Tehát semmiféle érzelmi politika nem vezet bennünket. (Bogya János: Szóval az olasz orientáció helyett jugoszláv orientáció, a jugoszláv orientáció azonban francia orientáció!) A legkevésbé vezet bennünket az a körülmény, hogy Franciaországnak szövetségesei ezek az utódállamok, hiszen Franciaországtól mi magyar szociáldemokraták eddig sem tapasztaltunk semmi jót, semmi különleges támogatást, a jövőben sem várhatunk tőle ilyet, ennélfogva semmiféle érzelmi kapcsolat közöttünk és a Franciaországban jelenleg hatalmon lévő párt között nincsen. Mi tehát nem azért kívánjuk elsősorban a Jugoszláviával való megegyezést, mintha bennünket Jugoszláviához érzelmi kapcsolatok fűznének, hanem tisztán praktikus okokból. (Bogya János: Jugoszlávia maga is francia orientációt követ!)