Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-68
298 Az országgyűlés képviselőházának teriumot, amely tulaj donképen semmire nézve nem jelent kötelezettséget, csak azt jelenti, hogy mint tagállam ott vagyunk a többi között a legelső sorban és a legminimálisabb an az anyagszolgáltatás terén. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal súlyt helyezett arra, hogy megkapja az anyagot s ezért idevonatkozó jelentése ezt mondja (olvassa): »Nach dem 24. Februar hat das Internationale Arbeitsamt eine Reihe weiterer Antworten erhalten; diese Antworten werden, um eine neuerliche Verzögerung zu vermeiden, Aufnahme in einem Ergänzungsbericht finden, der vor Eröffnung der Konferenz erscheinen wird.« Ezeknek az adatoknak beküldését tehát több állam is elmulasztotta, közöttük Magyarország is, ami nagyon fájdalmas azért, mert Magyarország meglehetősen elmaradt a szociálpolitika terén és bizony rászorult arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal és a nemzetközi munkaügyi konferenciák útmutatásait figyelmére méltassa, ha azokat nem is fogadja el százszázalékig. Azt mondja tehát: reméli, hogy később majd meg fogja kapni az idevonatkozó adatokat a mulasztó államoktól és ezeket az. adatokat majd egy pótkötetben fogja nyilvánosságra hozni. Mondom, ez mindenesetre hiba, hiba abból a szempontból is, — s itt rá kell mutatnom erre — hogy ez a javaslat, noha meglehetősen elkésett, mégis egy kicsit elhamarkodott. Elkésett tudniillik ab ból a szempontból, hogy túlságosan későn jött és túlságosan keveset ölel fel, mert hiszen az esedékes problémákat már régen meg kellett volna oldania vagy legalább is meg kellett volna ezt kísérelni. Most azonban, amikor a^. nemzetközi munkaügyi konferencia ülésezik és amikor a napirend első és legfontosabb tárgya a munkásbiztositás, amikor onnan útmutatást, anyaghalmazt és a világ valamennyi tagállamának érdekeit felölelő és összeegyeztető kész egyezménytervezetet lehetett volna kapni, akkor szerintem elsietett a javaslatnak tárgyalása. Meg is mondja a jelentés (olvassa): »es fällt auch ins Gewicht, dass eine Anzahl von Staaten gerade jetzt dazu schreitet, die Krankenversicherung einzuführen oder bestehende Systeme zu ändern und auszugestalten. Für diese Staaten werden die Erörterungen und Beschlüsse der Konferenz besonders wertvoll sein.« Nagyon értékes lett volna nekünk az az anyag, amelyet a világ szolgáltatott a nemzetközi munkaügyi konferenciának; a javaslat megszövegezésénél és a javaslat alapelveinek kidolgozásánál mi még nélkülöztük ezt az anyagot, ezt még nem vehettük figyelembe. Ezért tartom én elhamarkodottnak a javaslat tárgyalását és még most sem tartanám lehetetlennek azt, hogy a tárgyalást félbeszakítsunk annyi időre, amennyi idő alatt ezek a jelentések és határozatok befutnak, hogy össze tudjuk ezeket egyeztetni s ne legyünk kénytelenek esetleg esztendőre vagy kettőre a revízió kisegitő eszközéhez folyamodni?^ Méltóztassanak megengedni, hogy a mezőgazdasági munkásioik biztosítására vonatkozólag módosító indítványt nyújtsak be a javaslat szövegéhez, mégpedig csak egy mondatban. Az én javaslatom teljesen azonos a hivatalos szöveggel, csak egy mondat van beleszúrva (olvassa): »A képviselőház felhívja a magyar kir. kormányt, hogy a mezőgazdasági munkásioknaik és cselédeknek betegségi és baleseti kötelező biztosításáról törvényjavaslatot készítsen és azt lehetőleg a közel jövőben« — eddig tehát minden stimmel, — »legkésőbb egy éven helül terjessze a képviselőház elé.« Ez a 68. ülése 1927 június 13-én, szerdán. legkevesebb biztosíték és én alzt hiszem, hogy hátvéd a ministerium számára is az ellenkező mezőgazdasági kapitalizmussal szemben, házhatárözat, amely a ministeriumot kötelezi, amelynek tehát minden idevonatkozó ellenvélemény megihallgatása nélkül köteles eleget tenni s ezzel visszaver sok olyan támadást, amelyben különben része volna és feltétlenül része is lesz akkor, ha ezt a kötött határidőt nem fogja betartani. T. Képviselőház! Másrészt hiányzik a magyar szociális biztosításban — és ez sürgős teendő, amit már sokszor szóvátettem és ami amellett most sokáig időzni nem kivánok — a munkanélküliség esetére való biztosítás. Egyetlen szóval (sem indokolom. Közöttem és a minister ur között volt már vita ebben a tekintetben és én voltam bátor rámutatni azokra a forrásokra, amelyek ezt a kérdést megvilágítják. Ezt most mellőzöm és csupán benyújtom a jia.viaislatot, hogy ezáltal módot adjak a minister urnák arra, hogy a házhatározatra támaszkodva verhesse vissza azokat az ellenvetéseket és támadásokat, amelyeket ezen a téren intéznek a kérdés ellen (olvassa): »Határozati javaslat. A képviselőház felhívja a kormányt, hogy az ipari, kereskedelmi és irodai munkások és alkalmazottak munkanélküliség esetére vonatkozó kötelező biztosításáról szóló törvényjavaslatot mielőbbidé legkésőbb .- 1928 január 1-éig terjessze a képviselőház elé « Tekintettel arrai, hogy a javaslat készen van és legfeljebb csak valami kis anyaggyűjtés, vagy talán még es:y szaikértekezlet megtartása vagy az érdekeltek meghallgatása szükséges, — ami technikailag is könnyen áthidalható akadály — ulgy látom, hogy semmi akadálya nem volna annak, hogy a nyári szünet alatt azt előkészítsék és az ősszel összeülő képviselőháznak benyujtsáik. Sürgős teendő — amit a minister ur is magáévá tette — az aggkori és rokkantbiztositás, a minister ur megállapítása szerint az öregkori biztositás; ez szintén elodázhatatlan s mint az előbbi anyaggyüjteményből voltam bátor rámutatni, már majdnem valamennyi államban meg van valósítva, vagy a megvalósítás stádiumában van, úgyhogy attól mi sem maradhatunk el. Itt hivatkoznom kell azokkal szemben, akik a munkásbiztositás terheit sokalják, arra, hogy a magyar munkásbiztositás terhei azért magasak, vagy azért magasabbak az elgondoltnál, mert hiányzik egy csomó biztosítási ág, nedig ez mintegy kisegitő eszköze, valami csekély kis pótlója lenne ennek a hiányzó biztosítási ágazatnak. A munkásbiztositó rendkívül sok olyan terhet viselt a múltban és fog viselni valószínűleg a jövőben is, amelyek még a legszigorúbb kezelés mellett sem illetnék meg; ilyenek azok a terhek, amelyek az aggkori és rokkantbiztositás keretébe tartoznak. A munkanélküli munkás — tekintettel arra, hogy az egészségügyi viszony OK rosszak és majdnem minden munkás hord magában valamiféle betegséget — ha gazdaságilag megszorult, igényeit igen könnyen érvényesitheti. Konstatáltatja az orvossal a betegségét, kiállíttatja az orvos által a bizonyítványt, mely szerint láza 37—38, a szervi elváltozás kimutatható és így a biztosító kénytelen betegállományba venni az illetőt. Ezek az esetek nem állnának fenn, ha a többi biztosítási ágazatok is meg lennének, ki lennének éüitve. Ma pedig ezt a plusz-terhet a biztositónak kell viselnie. Igaz, hosry ez nem egészen függ össze a munkásbiztositással, igaz, hogy egy kis pia fraus vegyül bele a dologba,