Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-68
Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. burgban, Szerbiában; a kisipar részére pedig fakultativ volt Komániában. A munkanélküliség esetére való biztosítás Angliában már jóval a háború előtt kötelező volt, mig fakultativ volt Norvégiában és Dániában, de törvény alapján rendezve, azonkivül a genti rendszer szerint, ami abból áll, hogy az állam a munkanélküli segélyeket ugy adja, hogy a szakszervezeteknek a kifizetett segélyek arányában megfelelő támogatást ad. Ez megvolt már akkor Luxemburgban, Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Olaszországban és Németország néhány tartományában. Ezeknek az adatoknak ismeretében nagyzási hóbort arról beszélni, hogy mi a szociális biztositás terén az élen haladunk vagy, hogy mi a mértéket megütjük. Nem ütjük meg a mértéket, mert ezek a sivár számok még inkább eltolódtak, hiszen a háborút követő esztendőkben a külföldi államok igen nagy lépésekkel igen szapora ütemben törekedtek a szociális intézményeket kiépiteni. Egyes országokban hallatlan nagy erőfeszítéseket és nagy haladást látunk ebben a tekintetben. Például a munkanélküliség ellen való biztositás a háború előtt csak Angliában volt kötelező, néhány államban volt fakultativ és a többi államban, amely bevezette, a genti rendszer alapján állott. A háború után már 22 állam vezette be törvényesen és kötelezően. És erről a biztositási ágról nálunk hallani sem akarnak, holott enélkül a biztositási ág nélkül tökéletes szociális biztosítást elképzelni sem lehet. Tető alá hozták igen számos államban az aggkori és rokkantbiztositást, az özvegy- és árvaellátást, fejlesztették a betegségi és balesetbiztosítást. Németország, mint ia szociális biztositás terén vezető állam, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalhoz beterjesztett legutóbbi jelentésében azt mondja, hogy Németországban ma 20 millió ember van a kötelező biztositás keretein belül, ami a 65 milliós Németországhoz viszony it va, körülbelül valamivel többnek felel meg, mint 30%-nak. Ezzel szemben ez a biztositási javaslat indokolásában 13 usque 14%-ra teszi ezt a kört. tehát felénél kisebbre, mint^ Németország. Tehát ugyebár nem haladásról és nem fejlődésről, hanem elmaradásról kell beszélnünk és azt kell konstatálnunk, hogy a mi törvényhozásunk rendkívül lassan mozog, a háború óta semmit sem végzett a szociálpolitika terén. Nem tehetek róla, ha kénytelenek vagyunk itt érinteni és megbántani a népjóléti minister ur érzékenységét, ámbár nekem az a nézetem, hogy a minister és különösen a népjóléti minister ne legyen érzékeny akkor, amikor bírálatot hall. A ministernek viselnie kell a felelősséget, amely bírálat alakjában jelentkezik és nem szabad megharagudnia, ha az ember jóhiszeműen megmondja a jó ügy érdekében az igazságot ÍDréhr Imre Na! Na!) és én bizony megmondom. Nincs igazuk azoknak, akik a szociális ministerium munkáját kirakatba állitják, mert az nem kirakatba való vagy csak kirakatba való, — ahogy vesszük — mert gyakorlati célokat nem szolgál. Ez az előttünk fekvő és most tárgyalás alatt lévő javaslat az első érdemi szociálpolitikai javaslat. (Erdőhegyi Lajos: Vésrre elismerik!) Ha ezt talán nekem nem méltóztatik elhinni, (Dréhr Imre: Hogyne!) akkor méltóztassék talán meghallgatni dr. Chorin Ferenc urat. aki a Gyáriparosok Országos Szövetségének legutóbbi jelentésében összegezi azokat a szociálpolitikai alkotásokat, amelyek az utóbbi esztendőkben Magyarországon létrehozattak és a következőkben számol be. (Olvassa): »Más szociálpolitikai javaslatra is sor került az elmúlt 25 év alatt.« — T. Képviselőház! 25 évről számol tehát bé Chorin Ferenc a ' közvéleménynek és közönségének, olyan 25 évről, amely az emberiség történetében a legmegrázóbb volt, amikor szociális téren a legnagyobb és legmerészebb lépéseket kellett volna megtenni, hogy a sors és az események okozta károkat csak valamiképen is át tudjuk hidalni. Erről a 25 esztendőről azt mondja Chorin Ferenc (olvassa): »Az 1911 :V. te. eltiltotta a fehér vagy sárga foszfor használatát a gyújtó gyártásnál; az 1911 :XIX. tc.-el végrehajtottuk a nők éjjeli munkájára vonatkozó genfi nemzetközi egyezményt; az 1916:X VI. te. lerakta a hatósági munkaközvetítés első alapjait; az 1923 :XV. tc.-el a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal kezdeményezésére szabályoztuk a sütőipari éjjeli munkát; az 1923:X VI. tc.-el törvénybe iktatta a magyar parlament az éjjeli munka korlátozását.« Bár a betegsegélyezés, illetve a rokkantkérdés rendezését nem emliti, Chorin Ferenc a maga közvéleményének egy komoly testületnek, egy komoly könyvbe igy számol be a magyar törvényhozás 25 esztendős szociálpolitikai tevékenységéről. Azt hiszem, ilyen körülmények között semmi oka sincs... (Dréhr Imre: Törvényhozási működésről számol be! Azonkivül is van szociálpolitikai tevékenység 1 ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A jótékonyságot nevezi annak?) Kérem, a magán jótékonyságot nem vagyok hajlandó a szociálpolitika tevékenységek közé besorozni. (Dréhr Imre: Hát a menekültügy és a rokkantügy 1 ? — Györki Imre; Mint szociálpolitikai — Dréhr Imre: Igen! Nem az talán 1 ?) Ebben a kérdésben én osztozom Anatole France véleményében, (Meskó Zoltán: De ő nem a magáéban! — Derültség. — Dréhr Imre: A gyermekvédelem terén mit tettünk? — Zaj.) aki azt mondotta, hogy az alamizsna lealázó azokra is, akik kapják és azokra is, akik adják. Tehát az alamizsnálkodást nem vagyok hajlandó legfeljebb tűrni, de nem vagyok hajlandó besorozni a komoly szociálpolitikai intézmények közé. Éín tehát szociálpolitikának csak azt ismerem el, amit törvényhozási utón, mint rendszeres intézményt létesítenek és intézményként állitanak fel. (Frühwirth Mátyás: Pedig ez a legszebb érzelmekből fakad és önként adja a társadalom \) Kérem, az embernek legszebb, legolcsóbb és leglealázóbb kötelességteljesitése ez egymással szemben. Tessék tudomásul venni, hogy erről lehet pro és kontra vitatkozni, de minthogy nincs napirenden, tehát nem bocsátkozom bele vitatásába. A helyzet azonban az, hogy a szociálpolitikát ne méltóztassék felhigitani, ne méltóztassék kiegészíteni a magánjótékonysággal és főképen ne tessék ezt jogtalanul a szociálpolitika számlája javára írni. Ezt az eredményt én megdöbbentőnek tartom és ha szabad itt rámutatnom arra. hogy a legelső és legnagyobb sérelem a mezőgazdasági munkások elhanyagolása, akkor meg kell állapitanom, hogyha. jól tudom, hetedik vagyok a törvényjavaslat tárgyalásánál, aki szóvá teszem a mezőgazdasági munkások helyzetét. m (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nyolcadik!) Nyolcadik? Akkor tévedtem, bocsánatot kérek. (Meskó Zoltán: Nem az első eset! — Vass József néüjóléti és munkaügyi minister: Máskor is tévedett már!) Nyolcadik vagyok tehát, aki, mint szociálpolitikus, kénytelen vagyok itt a
