Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-67

280 Az országgyűlés képviselőházának nagyon értékes gazdasági értéktöbbletet teremtetteik, az a legnagyobb elismerést érdemli. A tüdővész ellen folytatott eredményes küzdelem, — amely betegség ma már nem olyan mértékben proletárbetegség, mint amilyen azelőtt volt — az Országos biztosító intézetek erélyes, sokszor vezető tevékenysége nélkül nem vált volna lehetségessé.« Kiemeli a továbbiakban, hogy a halandósági arányszám mennyire megváltozott; kiemeli, hogy az intézmény a lakáskérdést is mennyire előrevitte. Szóval megmondja e biztosító-intézet elnökének megemlékezése, hogy a szervezés valóságos művészete rejlik ezekben az alkotásokban, amelyeket a német biztoisitó-intézinények revelálnak. 1916-ban, a háború elején már 25 éves volt az aggkori és rokkantbiztositás Németországban. Azt hiszem, hogy Magyarország is elérkezhetik végre ahhoz az időponthoz, amikor az aggkori és rokkantbiztositást bevezetjük. Végre elérkezett annak az ideje, hogy ezekkel a szociális intézményekkel törődjünk és ezeket a szociális alkotásokat ültessük át ide. Természetesen mindezt a hazai szempontok szerint kell tennünk. De e hazában sem lehetnek más szempontok, mint az, hogy a beteg ember gyógyítást kapjon; itt nem lehet más szempont, mint az, hogy a dolgozó ember, amikor lefekszik a betegágyba, érezze az államnak simogató és melengető kezét (Élénk helyeslés a .jobb- és baloldalon.) nem lehet más szempont, mint az, hogy az a szeretet, amelyről annyit beszélnek, valóvá váljék a betegágy mellett s hogy a betegágy mellől ki kell küszöbölni és el kell űzni minden politikát, mert ott nincs helye politikának. Ott mindenki csak az embert, az esendő embert lássa, aki talán tévedésekben leledzik, talán botorkál, de nekem nem lehet filozifálnom, amikor egy emberinielk testileg baja van. Amikor nem vehetem elő annak a curriculum vitae-jét, nem kérdezhetem meg vallását, nekem csak egy feladatom és kötelességem van: emberszerető slzivvel meggyógyítani és életképessé tenni azt a szerencsétlen, megbetegedett embert. (Helyeslés.) Mert a munkásbiztcisitásnak ez a feladata és a célja s ezenkivül a profilaxis, a megelőzés. Nemcsak a meglevő bajok gyógyitására kell törekedni, hanem meg kell előzni a bajokat, mes; kell javitani a csecsemőhalandóságnak, az emberi halandóságnak az arányszámát, meg kell javitani az emberi élet és munka felvételeit. (Frühwirth Mátyás: Erre nagyon sok helyes intézkedés van a javaslatban.) ' Mindazt, ami helyes a javaslatban, örömmel fogadom el. De én nem intézhetem ezt el egy tószttal, nem lehet szép bankettbeszédeket mondani egy ilyen szociális kérdés tárgyalásakor. (Helyeslés.) Nem lehet ezt ilyen kényelmesen és könnyen elintézni. Itt nagy kérdésekről van szó. Szerintem a jövő nemzedéknek egészségben való felnevelése nemcsak a, humanizmusnak, nemcsak a szeretetnek kérdése, hanem gazdasági kérdés is. (Baracs Marcell: Nemzetvédelem is!) És nagyon helyesen méltóztatik mondani, nemzetvédelmet is jellent. Minden megmentett egészséges ember egy nemzetgazdasági alany, nemzetgazdasági érték. Amikor a viszonyok borzasztó dulását és pusztítását látjuk, én mindig azt mondom: a politikában lehetnek eltérők a véleményeink, lehetnek közöttünk nézetkülönbségek, lehetnek közöttünl világnézeti különbségek, de a betegágy előtt szűnjünk meg politikusok lenni, a betegágy előtt ne lássunk világnézetet, ne lássunk politikát, csak azt az esendő halandót lássuk, aki Istenéhez fohászkodva, élni akar ebben az em67. ülése 1927 június lé-én, kedden. béri életben s dolgozni akar magának, családjának és hazájának üdvére és boldogulására. Miután ebben a javaslatban nem találom azokat a szempontokat, amelyeknek a Munkásbiztositó Intézet működését irányitaniok kellene, a magam részéről nem fogadom el a javaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kócsán Károly! Elnök: Kócsán Károly képviselő urat illeti a szó. Kócsán Karoly: T. Ház! A minister ur bevezető beszédében arra hivta fel a képviselőházat, amit előttem szólott t 'képviselőtársam beszédének befejező részében hangoztatott: ez a törvényjavaslat, amely beteg emberekig 1 foglalkozik, legyen objektiv kritikának tárgya, e körül a javaslat körül csak az objektiv igazság szava hallatsszék és zárjunk ki minden pollute, amely vihart kelt, amely hátráltatja és nehézzé teszi ennek a javaslatnak megszületését. Magam is ezt vallom, amikor egy ilyen nagy jelentőségű és nagy fontosságú szociálpolitikai javaslatról van szó, amikor ez a Javaslat az emberi élet legdrágább kincsével, az egészséggel, az ember testi épségével foglalkozik. ü.mint az orvos a beteg ágya körül lábujjhegyen jár, minden nesz távol tar tátik a betegtől, ugy egy ilyen nagy jelentőségű javaslatnál is minden párt képviselőjének, tekintet nélkül pártállására, a legnagyobb odaadással kellene hozzájárulnia ahhoz, hogy ez a javaslat tényleg a legjobb, a legobjektivebb kritika mérlegelése alá kerüljön. Amint azonban itt szorgalmasan végighallgattuk a vita anyagát, olyan hangokat is hallottunk, amelyek ennek a javaslatnak abszolút értéktelensíégét próbálták bizonyítani, leszedvén errő a javasatról — hogy ugy mondjam — a szenteltvizet és a haladás, a tökéletesedés helyett ennek a javaslatnak rendelkezéseit a múlttal szemben visszafejlesztőknek minősitvém. Ennek a javaslatnak benyújtásában én azt látom, hogy a kormány teljesiteni akarja azt a nagy Ígéretet, amely a választások alkalmával az egész országban végighangzott s amely Ígéretnek teljesítésére a kormányt az idő kényszerítő ereje is hajtotta, hogy t. i. ennek a törvényhozásnak legfőbb feladata a szociális problémák megoldása lesz. Ennek a törvényjavaslatnak megalkotása, benyújtása és tárgyaltatása a fundamentum, amelyre, a kormányzat fel akarja épiteni a szociális intézmények házát, vagy mondjuk, palotáját. T. Ház! Az ebben a törvényjavaslatban lefektetett kívánságok nem elégi te nek ki engem, nem elégítik ki pártomat, sőt magát a minister urat sem. Ö is egy jobb, tökéletesebb, százperce ntes javaslatot szeretne idehozni és azt törvényerőre emeltetni. Azt látom azonban, hogy a vitának némelyik szónoka légüres térben vitázik a javaslattal szemben és elfelejti azt, hogy ma, amikor ez a javaslat megszületik, ez a szerencsétlen ország rettenetes gazdasági helyzetben van. Méltóztassanak megengedni, ennek a javaslatnak benyújtása, keresztülhajtása és életbeléptetése az én szerény egyéni véleményem szerint ilyen rendkívüli körülmények között nagyon nagy bátorságot tételez fel a minister ur részéről. Megmondom, miért. Minden jó munkás- és szociálpolitikai törvényjavaslat első feltétele az, hogy az ország gazdaságilag jó helyzetben legyen; kell, hogy akiket a készülő javaslat védeni akar. akiket be-