Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-67

Az országgyűlés képviselőházának 67, ülése 1927 június 14-én, kedden. 281 von, hogy segítsék a javaslat által létesített intézmény anyagi erejét megalapozni, jó gazdasági helyzetben legyenek.^ Ha a munkásosztályt nézzük, az;t látjuk, — hiszen mindig panaszkodunk és az egész vonalon harcolunk és küzdünk ennek megváltoztatásáért — hogy a kereseti-, munkabér-, lakás- és egyéb viszonyok nagyon rosszak, nagyon nehezek. Egy ilyen szociálpolitikai (törvényjavaslat pedig a munkás meglevő béréből vesz el a tőkés profitjából vagy keresetéből vesz el, s ha tovább akarjuk építeni a többi szociálpolitikai törvényjavaslatot, az mind azt jelenti, hogy ezeknek terhét kisebb-nagyobb mértékben ugyancsak ezeknek vállára rakjuk. Amikor tehát nem teljesülnek ezek a kívánságok, én ennek okát abban látom, hogy most rendkivül nehéz gazdasági viszonyok közt élünk. E percben meg kell elégednünk azzá, amit ez a javaslat nyújt, s azzal, hogyha a gazdasági helyzet majd javulni fog, akkor az igen t. ministeri urnák és magának a kormánynak is azon kell lennie, hogy azok a kívánságok, amelyeket most viszszafojtunk, vagy ^amelyeket óhajtásként kívánságként a javaslattal szemben felhozunk, teljesüljenek. ^Hiszen ez a törvényjavaslat tulajdonjképen épen olyan kerettörvény, mint a múlt év végén benyújtott, a bányatárspénztárakat államosító törvény. (Rothenstein Mór: Nagy különbség van a ikettő között!) Ez is számtalan módot nyújt a minister, urnák arra, hogT később bővítse az intézményt, vagy — amint a szükség kívánja — szervezeti és egyéb változtatásokat eszközöljön rajta. Módja lesz tehát a minister urnák, akinek szociális érzékéről mi meg vagyunk győződve, hogy mindezeket a kívánságokat a gazdasági élet haladásával, fejlődésével, erősbödésével teljesítse. Én tehát a főokot abban látom, hogy a mai nehéz körülmények közt ez az ország — hogy íugy mondjam — az aranyközéputon halad előre és igyekszik a munkásság kivánságait részben teljesíteni. Ha e törvényjavaslat tárgyalásának előzményeit figyelemmel kisértük, azt láttuk, hogy ez a törvényjavaslat a különböző érdekeltségek pergőtüzébe került. Az itt szereplő harmadik érdekeltségnek kívánságai azonban jóformán alig nyilvánultak meg, csak kis részben. E törvényjavaslattal szemben a munkaadó érdekeltségek — imint ahogy képviselőtársaim meggyőződhettek erről, hiszen nyomtatott füzetekkel árasztották el a képviselőket —• felvonultatnak egész sereg olyan kardinális és lényeges kívánságot, amelyekkel Szemben a minister, urnák meg kellett tartania ezt az álláspontot. Az idő rövidségére való tekintettel csak érinteni fogom mindazt, amit mi kivánu;ik a törvényjavaslat keretében megvalósítani a közeljövőben, s amit a minister ur e percben nem tudna teljesíteni. Az előttem szólott t. képviselő ut is említést tett arról, hogy ebben a törvényjavaslatban immár másodszor ismétlődik meg a nagy kívánság, hogy a mezőgazdasági munkások is biztosíttassanak. Az egyforma elbánás elve tényleg azt kívánja, hogy ebben az országban ne csak egyoldalú gondoskodás történjék, hanem menjünk nem egy lépéssel, hanem nagyon sok lépéssel tovább és a magyar nemzet tényleg legősibb rétegének, legmagárahagyottabb rétegének, amelynek még kereseti viszonyai sem mondhatók ki egy napon az ipari munkásságnak mindennapi keresetével, ennek a nagy, produktiv rétegnek, amely minden tekintetben ősalapja az országnak és a termelésnek^ — és ez toártszempontból is nagyon lényeges és fontos— legalább azt a minimális védelmet nyújtsuk, hogy a betegsegélyezésbe és balesetbiztosításba a továbbépülő szociális törvényalkotásokban 'bevonjuk. Ez általános kívánság és ezt nem szabad tovább meghagyni határozati javaslatban, hanem át kell vinni az életbe is. Ha a statisztikát vesszük és azt, amit itt argumentumként többen felemli tettek, ha nézzük a falu népének életét, élethosszát, életének viszonyait, halálozási statisztikáját, ezek a legfényesebb bizonyítékok arra, hogy a falu népe milyen szörnyen magára vain hagyatva. Ha tehát a szociális ministerium gondoskodását ezen a vonalon továbbviszi és a múlttal szemben azokat a rendeleteket» amelyek bővítették, tökéletesbitették az 1907: XIX. tcikket, most paragrafusokba foglalva megrögzíti, e ímellett magának a kormánynak, az országgyűlésnek mindent el kell követnie, hogy valamilyen mórtékben tényleg megkezdődjék a munka és a magárahagyatott, drága (magyar nép bekerüljön ebbe a biztosításba. Itt mi hatáskört nem ismerünk és kívánjuk, hogy a hatáskörök lerombolásával kerüljön minden abba a resszortba, amelybe tartozik és tessék ezeket a kérdéseket megoldani. A mezőgazdasági munkások biztosítása mellett kívánjuk, hogy mindazok az exisztenciák, amelyek gazdaságilag nagyon gyengék és amelyek gazdasági nyomorúságuk miatt amúgy sem igen veszik igénybe az orvostársadalom (segítségét, szintén bevonassanak a biztosításba, legyenek azok kisiparosok, kisgazdák vagy más tisztviselők, akik ma — és ha tovább tart ez a rossz gazdasági helyzetük, akkor még továbbra is — vagyontalanságuk miatt sokszor képtelenek egészségük védelmére orvost igénybevenni. Nekem az az óhajom, hogy minél nagyobb rétegekre kell kiterjeszteni ezt a munkásbiztositási törvényjavaslatot. Jöjjenek be oda mindazok, akik ennek szükségét érzik. Nem beszélek a gazdagokról, mert hiszen a gazdagokban — hogy ugy fejezzem ki magamat — kelletne olyan neveltségnek lenni* hogy ne vegyék el a szegények filléreiből összeállitott intézményt a maguk számára. Meg vagyok győződve arról, hogy a lelkileg finom intelligencia nem is megy ilyen védőintézményekbe, hanem ha gazdasági és vagyoni helyzete megengedi, igénybeveszi a híresebb professzorokat, a kórházakat és szanatóriumokat és igy igyekszik egészségének helyreállítását biztosítani. Kívánom ezenkívül, hogy a különböző törvényesen elismert felekezetek hivatalainál működőket ugyancsak vegyék be a biztosításba és segélyezésbe. Ez ellen különböző helyeken nehézségeket emeltek, de ezeket a nehézségeket meg kell szüntetni. Arra, hogy kinek ki a munkaadója, nem kell tekintettel lenni, hanem az a fontos, hogy a rászoruló ember az intézmény áldásait, bármilyen munkaviszonyban legyen is, boldogan élvezhesse. Csak nagyon röviden, pár szóval adok kifejezést azoknak a kívánságoknak, amelyeket a törvényjavaslattal szemben hangoztatunk és kérjük a minister urat, hogy azokat tegye megfontolás tárgyává és tegyen meg ezen a téren mindent azok teljesítésére. Az egyik oldalon hangoztatják a javaslattal szemben a munkástársadalom érdekeltségének 100%-os kívánságát; a Házon kívül pedig ugy a sajtóban, mint a szociálpolitikai irodalomban a másik oldalon, amely kétségtelenül erősebb a maga érdekeinek védelmében, felvonultatták mindazokat az argumentumokat, amelyeket a javaslattal szemben a maguk álláspontja védelmére fej-