Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-67

272 Az Országgyűlés képviselőházának rője volt... (Gaal Gaston: A vásárpénztár igazgatósági tagja volt!) Soha az életben nem volt. Bocsánatot kérek, nem volt, mert a vásárpónztárban nem is lehet törvényhatósági bizottsági tag igazgatósági tag; ki van mondva az alapszabályokban. (Gaal Gaston: Ügyésze volt! — Zaj.) Sem ügyésze, sem igazgatósági tagja. Tiltakozom a tiszta emléke szempontjából ez ellen; soha nem volt semmiféle összeférhetlen állásban. Mondom, boldog emlékű Pető Sándor t. barátom csak feltételekkel fogadta el ezt a javaslatot; akkor én fel állottam ebben a képviselőházban és kijelentettem, hogy feltétel nélkül fogadom el azért, mert örültem, hogy végre a magyar közélet rátér a reális szociálpolitika utjára. Üdvözöltem ezelőtt húsz évvel a szociálpolitika történetében ezt a fontos javaslatot, amely a szociálpolitikában végre Magyarországon is uj irányt kezdett és uj utat jelzett. De ha egyáltalában visszatekintek a betegsegélyző pénztárak eredetére, lehetetlen, hogy eszembe ne jusson Bismarck eljárása. Bismarck a szociáldemokrata párt ellen kivételes törvényeket léptetett életbe az 1870^es évek végén. Akkor észrevette, hogy ezek a kivételes törvények ellenkező hatást váltan'aik ki: a szociáldemokrata párt az üldözések folytán megerősödött és az üldözések folytán indult el útjára. Akkor Bismlarak észnevette tévedését és hibáját s ez a tévedését és hibáját azzal akarta korrigálni és ^ tényleg korrigálta is, hogy a betegsegélyfcw ési balesietbiztositási pénztári intézményt életbaléptefjte 'és bizonyos tekintetben az állami szocializmus útját megjelölte. Amikor ezt tette, 1882-iki hires beszédében azt mondotta: Végre az államnak és kormánynak árra az utrá kell lépnie, amikor a dolgozó osztályoktól nemcsak újoncot és adót kér, hanem mint védőhatalom meg is óvja őket. Ez a védelem nem alamizsna, hanem a védelem jogigény. Tehát senki, aki ezekről a kérdésekről beszél, ne legyen nagylelkű s égi rohamoktól elkapatva, mert a Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztositó Pénztár nem alamizsna és jótékonykodás, hanem törvényes igény, amelyre mindenkinek joga van, aki dolgozik, amelyre mindenki rátermett és megszerezte annak előnyeit, amikor beletartozik ennek keretébe. És mi az államnak szerepe ennek az egész intézménynek felállitásánál? Az állani szerepe tulajdonkénen csak erkölcsi szerep, amely kifejezésre jut & biztosítás voltában. Nagyon sokáig vita kérdése volt, hogy milyennek kell lenni a biztositásnak, vájjon kötelezőnek-e, vagy önkéntes biztosításnak? A leghíresebb olasz államférfiak egyike, Luzzatti határoizta meg, hogy a kötelező biztosítás a minimumot szolgáltatja,, viszont a minimumtól a maximumig vezető ut az önkéntes biztositásnak feladata. De kérdem: az állam mit csinál ebben a kérdésben? Talán az állami magára veszi a biztosítás terheit? Nem is érdemes beszélni arról a bagatell összegről, amellyel az állam ennek az intézménynek fentartásához hozzájárult. Ez szóra sem érdemes, (Felkiáltások a középen: Na! Na!) nem komoly Összeg. Vagy ha komoly, akkor méltóztatik képzelni, hogy abból az összegből, amelyet a kormány beállít ennek az intézménynek kötségvetésébe, kitelik az adminisztráció? Szó sem lehet róla! (Zaj.) Nekem tehát azt az álláspontot kell elfoglalnom, hogy az államnak itt tulaj dónk épen csak erkölcsi szerepe van, de semmiesietre sincs jogosultsága ahhoz, hogy azt az intézményt teljesen a maga képére formálja; semmiesetre sincs erkölcsi jogosultsága ahhoz, hogy a munkások 67. ülése 1927 junms lá-én, kedden. és munkaadók filléreiből fentartott intézményt egyedül ő adminisztrálja,. Ez nemcsak a munkások, hanem a munkaadók álláspontja is, (Peidl Gyula: Természetes!) Tulajdonképen nem is tudom, ki kívánja, hogy itt megint az állami omnipotenciának egy uj gyüjtőmedencéje legyen. Nem tudom, milyen érdekeltség kívánja, mert hiszen nem a mindenkinek rossz javaslat jó javaslat! — (Homonnay Tivadar: Az állam érdeke! — Györki Imre: A minister ur azt mondta, hogy a mindenkinek a rossz javaslata jó javaslat! — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Sohasem mondtam! A lakásrendeletről mondtam, nem pedig törvényről! — Györki Imre: Az már oly mindegy! — Derültség és zaj a jobboldalon. — Elnök csenget. — Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem vagyunk a szakszervezetben!) Itt van kezemben a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének... (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak megengedni, hogy a szónok beszéljen! Bródy Ernő:... és a Magyar Munkaadók Központjának előterjesztése a munkásbiztositás reformja ügyében. Ebben a következőket mondják (olvassa): »A munkaadók minden tekintetben azonosítják magukat a kormány álláspontjával, hogy a munkásbiztositás intézménye nem lehet politikai viták szinhelye, hanem azt a szociális béke, a* közegészségügy s a humanizmus megszentelt intézménnyé kell avatni. Ha azonban ezen elvekben teljesen találkozik is állaspontunk a törvényjavaslat indokolásával, azt az utat, amelyen ezen elvektől vezéreltetve a törvényjavaslat az ügyvitel kérdésében halad, a magunk szempontjából mégsem tarthatjuk járhatónak és elfogadhatónak. Őszintén meg kell vallanunk, hogy véleményünk szerint a kormányzatnak egy oly módja, melynél az érdekeltségek hozhatnak ugyan határozatot, de semmiféle ingerenciájuk, befolyásuk nincs arra, hogy annak végrehajtása során az ő intenciójuk jusson érvényre, ahol nincs módjukban magunknak rendelkezni azok felett, akik az önkormányzat határozatait végrehajtják, ahol a határozat végrehajtói függetlenek attól, ki az intézményben erkölcsileg és anyagilag viseli a terheket és felelősséget, ahol nem azok válastzják ki a tisztviselőket, kik azok működését közvetlen közelről ismerik, hanem egy. az érdekeltség körén kívül álló hatalom által kinevezett, kizárólag attól függő s az érdekeltségtől független tisztviselői kar intézi az érdekltség terhére annak ügyeit, teljes biztonsággal, előreláthatólag a legsúlyosabb súrlódásokra, összeütközésekre fog ez vezetni, nem az érdekeltek, hanem rendelkezők és a végrehajtók, az érdekeltség képviselői és a tisztviselők között.« Ezt mondják tehát a munkaadók. — elég konstruktív testület — a Gyáriparosok Országos Szövetsége és a Magyar Munkaadók Központja. (Felkiáltások a balközépen: Na! Na! — Gr. Hunyady Ferenc: Egy kis destruktiv iz van azokban is! Faji iz!) Ezt nem értem. Én nem tudom, hogy tmilyen íz van

1 ott. Én nem izek szerint vizsgálom a kérdéseket. Ez komoly intézmény és én azt látom, hogy ők tiltakoznak azon forma ellen, amelyet az igein t. népjóléti minister ur választott. (Kócsán Károly: Még egyebet is kívánnak!) Igen, sok egyebet is kivannak, de méltóztassék megengedni, hogy lehetőleg csak a legnagyobb kérdésekről beszéljek. Hiszen ezekről a kérdésekről soká el