Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-66

Az országgyűlés képviselőházának talatai alapján állithatom, hogy a háborús betegségek például nem mindjárt ütköztek ki közvetlenül a háború befejezése után, hanem, aki figyelte a statisztikai adatokat, az azt látja, hogy az 1920—1921—1922. években és egészen mostanáig még mindig emelkedő tendenciát mutat a hadviseltek halálozási arányszáma s talán még inkább a megbetegedési arányszám. Azok a betegségek, amelyek nemcsak a fizikai, hanem valahogy a lelki életen keresztül is éreztetik hatásukat az emberi idegzet keverékében, utólagos hatásokban jelentkeznek. Ezek a betegségek még ma is éreztetik hatásukat. Merem állítani, hogy az ipari munkásság jórészét, talán 80—90%-át alapos orvosi vizsgálat mellett a napnak minden órájában nyugodtan nyilváníthatná egy lelkiismeretes orvos betegnek. A munkás azonban apró betegséggel, amelyet az orvos betegségnek nyilvánít, meg Tmm marad odahaza és nem igényel táppénzt. Táppénzt tulajdonképen csak akkor igényel, amikor tényleg komolyan beteg. Hogy itt is vannak kivételek, vannak bajok és vannak hibák, azt tudjuk, de ennek abban a sajátságos életben van magyarázata, amelyet a magyar munkás évtizedeken keresztül élt. Különösen a tuberkulózis, a tüdővész gyógyításának kérdése még ma sincs rendezve. Tudjuk azonban, hogy különösen a tüdővész és ahhoz hasonló betegségek általában azok, amelyek egyes munkásokat, sok-sok munkást, ezerszámra levő munkást kényszerítenek arra, hogy bizonyos kis ideig, ha bir, dolgozzék, de mennél tovább maradjon betegállományban. Bizonyos, hogy ezek a tagok a betegpénztárt súlyos mértékben veszik igénybe. Sokát küzdöttünk mi ezzel annakidején, hogy ezek ne legyenek benn a Munkásbiztosító Pénztárban és vissza kellett térnünk arra az eredeti álláspontra, hogy sajnos, akárhogy szeretnénk is szabadulni tőlük, miután nincsen módunkban szabadulni ezektől a betegektől, kénytelen-kelletlen, mint munkásokat, mint hozzánk tartozókat vállalnunk kellett őket, amennyire csak lehetséges volt, oda kellett adnunk nekik mindent, hogy ezeket a munkástársainkat betegségükben igényeiknek megfelelően elláthassuk. Hiszen ezek voltak azok az indokok, amelyek arra kényszeritettek bennünket, hogy a magyar fürdők légióival igyekezzünk szerződéses viszonyba lépni, hogy magunk is gyógyintézeteket állithassunk fel, amelyekben ezeket a szerencsétleneket visszaadhassuk az életnek. Ezek voltak azok az indokok, amelyek sok-sok áldozatra kényszeritettek bennünket. Azt mondom azonban, hogy a kormányzatnak is vannak bizonyos mértékben feladatai ebben a kérdésben. Nem vagyok azon az állásponton, hogy minden bajért okvetlenül a kormány felelős és minden bajra okvetlenül ta kormánytól kell segítséget kapni, én ugyanis vallom azt, hogy minden társadalmi Oisztály, sőt minden foglalkozási ág maga is megtalálja a maga részéne a segítő utat. csak egy a fontos: hogy az önsegítéshez adják meg a lehetőséget, a szabad levegőt, ne igyekezzenek azt elfojtani és ne igyekezzenek minden önsegítési törekvésbe idegen tényezőket belemagyarázni. Az a fontos, hogy az emberek Önsegítési törekvését a kormányzat, ha már nem, tudja elősegiteni, legalább ne hátráltassa. Én azt látom, hogy társadalmi utón annyira, amennyire különösen a tüdővész megelőzésének és gyógyításának kérdésében igen sok történik, a legutóbbi költségvetésben látjuk, hogy a kormányzat rénzé- ől is van erre valami kis törekvés, de ugy látszik, ez nem elég. Viszont, amikor az utcán járunk 66. ülése 19%7 június 13-án, hétfőn. 263 és jobbra-balra látjuk a rengeteg sok, naprólnapra való gyűjtést, ez is kérdőjelként mered az ember elé, hogy mindent társadalmi utón kell megoldani, nincs itt egy olyan erőhatalom, amely ezt a rengeteg bajt össze tudná fot>;ni és közös orvoslási, megoldási lehetőséget tudna találni? Ezek volnának azok a célok, — különösen népegészségügyi (Sízempontjból, anniák ' istápolása és megjavítása, másrészt a munkásság teherviselésének csökkentése szempontjából is — : amelíyeket a imunkásibiztíositás kérdésén kivül a népjóléti ministerium feladatának tartanánk. Sajnos, azt látjuk, hogy a népjóléti ministerium azt a kicsi összeget, amelyet a költség: vetésbe blejletsrortitlhat, rendelkezésre bocsátja és szépen eladminisiztrálja, de kezdeményező, irányító vezető szerepet nem igen tölt be ezen a téren. Azt látjuk, hogy a legutóbbi költségvetésben is a földmivelésügyi minister ur nagyszerűen verekedett a maga tárcájáért; például az állategészségügy istápolására rendes kiadásként fel tudott venni 1,470.000 pengőn felüli összeget és rendkívüli kiadás címén külön is fel tudott venni még 150.000 pengőt, ezenkívül még külön az állami lótenyésztés címén 3,492.000 pengőt és itt is rendkívüli kiadásként még 139.000 pengőt, ezenkívül még külön állattenyésztés és tejgazdaság címén 2,028.000 penr gőt. A földmivelésügyi ministerium költségvetésében tehát ilyen állattenyésztési célokra — ezek csak azok a tételek, amelyeket hirtelen ki tudtam emelni — 7,280.000 pengő szerepel, — ezzel szemben a bevétel minimális — holott tudott dolog, hogy még egy sereg hasonló, ugy• nevezett eldugott tétel is szerepel ebben a tárcában, amelyek csak az állattenyésztés, az állategészségügy stb. céljait szolgálják. Ezzel szemben a népjóléti és munkaügyi ministerium tárcájában a munkásbiztositásra fel van véve 787.500 pengő, s majd ennek a törvényjavaslatnak 198. §-a alapján a jövőben az Országos Munkásbiztositási Intézetre és a Budapesti Kereskedelmi Biztosító Intézetre együtt fel fognak venni 2,200.000 pengőt. Az állattenyésztésnek egy része tehát belekerül 7.280.000 pengőbe, az embervédelemnek egy része pedig — merem állítani, elég tekintélyes része — a munkásbiztositás a kormánynak ezidőszerint nem ért meg többet, mint 787.500 pengőt, s majd ha ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor meg fog érni 2,200.000 pengőt. Amikor itt közel egymillió ember életéről ,, testi épségéről, munkakészségéről, nyugalmáról van szó, — hangsúlyozom, hogy nyugalmáról, mert hiszen ezen keresztül az állam érdeke is szenved vagy előbbremehet — akkor az állam nem lehet ilyen szűkmarkú és nem mehet csak odáig, hogy az adminisztráció költségét vagy annak egy részét vállalja^ magára, hanem el kell mennie az áldozatkészségben legalább odáig, ameddig az állatvédelem terén megyünk, nyúljon be kasszájába és ha van feleslege vagy valami egyéb összege, akkor fordítson a munkásbiztositás fejlesztésére megfelelő összeget. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Egészségügyi célokra több mint 30,000.000 pengőt fordítunk! így kell összehasonlítani !) Koncedálom, hogy egészségügyi célokra, de itt vannak olyan terrénumok is, amely terrénumokról nem beszélhetek ennek a törvényjavaslatnak kapcsán. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az állategészségüggyel szemben méltóztatott ezt felhozni! — Homonnay Tivadar: Azzal állította szembe az embervédelmet!) ; \ 38*