Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-66

264 Az országgyűlés képviselőházának 66. ülése 1927 június 13-án, hétfőn. Annak is egy részét emeltem ki, ennek is egy részét emeltem ki. Az embervédelemre a népjóléti tárcában felvett nagyobb összegek hovafordítását is — legyen meggyőződve a minister ur — ugyancsak figyelemmel kisértem, tudom, hova mennek és vagyok anynyira objektiv, hogyha ott találok olyan összeget, amely ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban kiemelhető, azt is kiemelem. S még ha az objektivitás hiányával vádolnak is, azt mondom, hogy ezt az egymilliónyi muinkásembert tartom olyan értéknek, sőt nagyobb értéknek tartom, mint az egész ország állatállományát; ha a kettőt szembeállítottam egymással, azt hiszem, nem követtem el hibát. (Zaj.) Ez a 2,200.000 pengő, amelyet az adminisztrációra előirányoznak, azt fogja jelenteni, hogy az adminisztrálás belekerül az államnak fejenként körülbelül 2-40—2-50 pengőbe. Azt hiszem, ha a munkásbiztositás címén ilyen Összeget irányoznak elő, ez semmi esetre sem olyan nagy Összeg, hogy ezzel kérkedni lehetne. Mindenesetre nagyon örülök, hogy ezt a törvényjavaslatot riválisunk, az u. n. keresztényszocialista párt vallja elsősorban magáénak; nagyon örülök ennek, mert azt hiszem, ezzel, ha törvénnyé válik, nem fognak olyan nagyon brillírozni, mint ahogy ezt a minister ur képzeli. Ezzel egyidejűleg be is igazolta a minister ur azt, hogy az a keresztényszocialista párt, amely olyan nagyon a megbékélés és a megalkuvás alapján áll,... (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A megbékélés alapja igen, de nem a megalkuvás alapján!) Ha ez a törvény nem válik be, akkor nekünk mindenesetre nagyon kényelmes álláspontunk lesz ezzel a törvénynyel a keresztényszocialista párttal szemben. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Szükség van rá? — Derültség.) Én nem akarom önöket Pilátus álláspontjára szoritani, én csak azt akarom, hogy amit csináltak, azért viseljék a felelősséget. A törvényjavaslat előadója, Homonnay képviselőtársam. Láng János képviselőtársam mind olyan emberek a keresztényszocialista mozgalomban, akiknek nem lehet letagadniok azt, hogy ezekhez közük van, (Homonnay Tivadar: Eszemágában sincs! Sőt!) mert hiszen a minister ur egészen biztosan alátámasztja azt az állításomat, hogy ezek az emberek az ő pártjának tagjai. Az egységespárt részérői nem hallottunk sem dicsérő, sem elismerő nyilatkozatot; ha voltak is onnan felszólalók, azok orvosképviselők voltak (Tóth Pál: Csak egy!) s nem nyilatkoztak más irányban. Elvi szempontból tehát ez a javaslat szerintem kizárólag a keresztényszocialista párt javaslatának minősíthető. (Frühwirth Mátyás előadó: Nyugodtan vállaljuk érte a felelősséget!) Csak majd annakidején ne méltóztassék letagadni! (Frühwirth Mátyás előadó: Ne féljen tőle!) Ennek leszögezése után még csak egyet kívánok megemlíteni. Sok hibát, illetőleg hiányt lehetne felsorolni ebből a javaslatból, de ezeket a részletes tárgyalásra hagyom. Most még csak egy hiányt szegezek le, amelyet a bizottsági javaslat végén látok. Az 1907: XIX. te. megalkotásával kapcsolatban elfogadtak pgy határozati javaslatot, amellyel a mezőgazdasági munkások biztosítását is sürgősnek mondják. Ma, húsz esztendő után azt látjuk, hogy ezt a határozati javaslatot újból megismételik. Mindenesetre, ha komolyan olvassák a magyar emberek a magyar törvényeket és ilyesmit találnak a magyar törvényekben, akkor azt hiszem, nem lehet csodálkozni azon, hogy nem a legjobb véleménnyel vannak bizonyos dolgokról; és én magam is azt mondom, hogy ilyen törvényalkotási módszer nem vezet arra, hogy az ember, akár a munkás, akár a polgár, megnyugvással fogadja a törvényhozás házában tett kijelentéseket. Ami itt akár törvényjavaslat, akár ministeri nyilatkozat formájában valaha elhangzott, àz szerintem szentírás, törvény, azt teljesíteni kellett volna. 1907-től 1927-ig, még a háborús idők beszámításával is, elég ideje lett volna a kormányzatnak foglalkoizni a mezőgazdasága munkások biztosításának kérdésével. Ne méltóztassanak nekem most azt mon* dani, hogy mi köze az ipari munkásságnak a mezőgazdasági munkássághoz; ne méltóztassék ismét azt mondani, hogy önök képviselik 'a munkásaikat, de a mezőgazdasági munkás máshol találja meg képviseletét. Közülünk én magam is és még jónéhányan onnan szakadtunk ki a mezőgazdasági munkásság saraiból; mi érezzük és tudjuk azt, mii jelent mezőgazdasági munkásnak lenni. — talán a saját bőrünkön keresztül is éreztük — s mi igenis tudjuk, hogy mit jelent az, hogy hiányzik a törvényalkotás, komoly szociálpolitikai alkotás a mezőgazdasági munkásság szempontjából. Nem tudom elképzelni, hogy azt, ami ma van, ennek a Háznak minden tagja elfogadhatná. A nagybirtokos, a nagy agrárius talán elfogadhatja, vagy talán a kicsi is, ha nem tudja, hogy mi az, ami van; de emberek, akik foglalkoznak szociálpolitikával, azt a törvényalkotást, ami ma van a mezőgazdasági munkásság szempontjából, komoly célravezető, kiadós, produktiv alkotásnak nem találhatják. Ahhoz tehát, hogy a hiányos, szűk és inkább csak az adminisztráció kielégítését szolgáló törvénynek egy megfelelő utódját tudjuk ebben látni, ahhoz az kellene, hogy a törvényhozásban a kormányzat részéről kezdeményezés történjék és a mezőgazdasági munkásbiztositás minél hamarább kerüljön ide a Ház napirendjére. Ez azonban nem az, amit én kezdeményezésnek nevezhetek, mert ugyanezt megtalálom az 1907 ; XIX. tcikkben is, ez tehát szerintem nem jelent semmit. Ha legalább annyi volna benne, hogy határidőhöz kötné a bizottság a javaslatát. (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Nem lehet!) Engedelmet kérek, minister ur, dehogy nem lehet, hát miért lehet most büntető novellát csinálni vagy módositani minden átmenet nélkül? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A bizottság nem kötheti meg a parlament kezét!) Köszönöm a felvilágosítást. Most nem vitatkozom, lehet, hogy nem lehet, de a kormány vegye magára nézve ezt az utasitást vagy ezt a határozatot olyannak, mint egy kötelező valamit. Ne tegyék azt, hogy hoznak határozatot és húsz esztendő múlva még mindig ott áll az, mint egy kérdőjel, és ha egyszer az ember kezébe kerül, akkor egyszerűen nevetség tárgyává lesz. Azt mondom, hogy erről a törvényjavaslatról részleteiben még valószínűleg sokat fogunk beszélni. Általánosságban csak azt kell mondanom, hogy nem látom benne a munkásérdekek megfelelő biztosítását. Hiányzik belőle az autonómia, illetőleg az autonómia csak csökevényeiben hagyatik meg benne; az adminisztrációt nem tartom olyannak, mint amely beleélje magát a munkásbiztositás kérdésébe^ a szolgáltatmányokban is megszorítást Játok és miután sehol sem látom, hogy^ az egészséges fejlődés útja megnyittatnék, épen ezért a törvényjavaslatot általánosságban a magam részéről elfogadni nem tudom. ;