Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

8 Az országgyűlés képviselőházának jobbfelől: Hála Istennek! Szükség van rá nagyon!) hanem törvényhozó lett és azonkívül àz általa teljesen tönkretett' és zsákutcába vitt Kogsz beolvasztása után jól dotált állást kapott mint a Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének igazgatója. Ott találjuk ugyanebben a társaságban a »nyugodtan alvó« embert, gróf Teleki Pált, Magyarország volt ministerelnökét, aki lebeszélő szerepét vitte a frankhamisitási perben. Nála is azt látjuk, hogy nem tűnt el a közéletből. Eltűnt a képviselőházból, de mint felsőházi tag továbbra is tagja maradt a magyar törvényhozásnak (Helyeslés a jobboldalon.) és a magyar közéleti tisztesség nagyobb dicsőségére ma ennek az országnak egyik törvényhozója. Amikor azt látjuk, hogy István gazda igy fizet és igy szolgálja meg azoknak szolgálatait, akik neki a frankügyben segitségére voltak, akkor szomorúan kell megállapítanunk . azt, hogy itt nem a magyar középosztály a hibás, nem a trianoni békeszerződés a bűnös, hogy felburjánzik a panama, a visszaélés és a koorupció, hanem az a kormányzati politika a hibás, amely valósággal kitenyésztette ezt a korrupciót és amely nem elég erős és nem érez elég bátorságot arra, hogy ezeket a panamákat kiirtsa, a közéletet gyökeresen megjávitsa és a mai fenékig bűzlött állapotokat megszüntesse. (Propper Sándor: Ápolja és eltűri! — Bogya János: Nézze meg, hogy a bolsevizmustól a mai napig hova fejlődtünk!) Ide, a panamákig fejlődtünk. (Halász Móric: Solon idejétől kezdve mindig voltak! — Rothenstein Mór: Akkor kezet foghatnak, ha azonos! — Bogya János: Kivel? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A bolsevistákkal! — Bogya János: Onnan idáig fejlődtünk!) A pénzügyminister ur a költségvetési vita során, de az appropriációs javaslat bizottsági tárgyalása során is ismételten kifogás tárgyává tette azt, hogy nálunk az emberek túlságos luxust fejtenek ki és — mint ő mondotta — ami nálunk a luxus terén történik, az egyenesen nemzetellenes cselékedet. Ezt a kijelentést tette a pénzügyminister ur a pénzügyi bízottságban. Amikor azonban a pénzügyminister ur ezt a nyilatkozatot megtette, teljesen megfeledkezett arról, hogy neki módjában lenne, sőt hivatása és kötelessége is lenne a luxust ebben az országban tőle telhetőleg megakadályozni és a takarékosságot minden szemponton keresztül érvényesíteni. Amikor azonban azt látjuk, hogy a luxus a lakosságnak csak egy egészen kis körére szorítkozik, amikor azt látjuk, hogy a kormány helytelen, rossz gazdasági politikája folytán az ország tekintélyes része teljesen tönkrement, teljesen elpusztult, teljesen proletár sorsban sinylődik, amikor azt látjuk, hogy a proletároknak már ingre sem telik, hanem kabátjukat meztelen testükre veszik fel, amikor azt látjuk, hogy a város külső részein vagy a falvakban megjelenő munkások olyanok, hogy öltözékük után Ítélve, nyugodtan lehetne őket a mezőire vinni madárijesztőknek (Bogya János: Akkor látjuk, mit rombolt a forradalom és a bolsevizmus) akkor meg kell állapitanunk, hogy ezt a kormány politikája idézte elő, amely az egyik oldalon lehetővé tette a korlátlan kizsákmányolást, (Rothenstein Mór (Bogya János felé): Akkor soha sem lenne mondanivalója! — Bogya János: Akkor integritás lenne! — Fáy István: Szeretnék valamit hallani a szakszervezeti elnökök öltözködésé58. ülése 1927 május 31-én, kedden. ről! — Propper Sándor: Ahhoz maga, öcsém, nem ért !) Elnök: Propper képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani ! Fáy képviselő urat pedig kérem, méltóztassék csendben maradni! Györki Imre: ... amely korlátlan lehetőségeit nyitotta meg az árdrágításnak a kartellek és trösztök számárai, amely megnyitotta a kizsákmányolás zsilipéit, másrészt pedig az adókat és a közterheket a szegényebb dolgozó néposztályokra a kisexisztenciákra hárítván, hihetetlen pauperizmust idézett elő ebben az országban. De láthatjuk azt is, hogy a pénzügyminister urnák módja lenne arra, hogy itt a luxust megszüntesse, hiszen nem kellene egyebet tennie, csak elővennie a költségvetésnek különösen külképviseleti tételeit, s 'akkor megállapithatná, szabad-e egy nyolcmilliós megcsonkított, koldus országnak olyan diszes külképviseletről gondoskodnia, mint amilyen diszes külképviseletről gondoskodik ez a szerencsétlen ország. Vagy szabad-e megengedni és lehetővé tenni azt, hogy amíg ebben az országban a falvak egész légiója, a tanyák egész özöne áll iskola és óvoda nélkül, addig Berlinben, Bécsben, Rómában, Párizsban és Londonban hatalmas kultúrpalotákat építenek csak azért, hogy legyen hol a kultuszminister urat ünnepelni. (Fábián Béla: Gerevich Tibor hol tanár Pesten, hol pedig előkészíti a kultuszminister római fogadtatását!) Amikor azt látjuk és — amint Kéthly Anna i képviselőtársunk tegnapi beszédében mondotta — amikor azt kell tapasztalnunk, hogy Budapesten 15.000 olyan lakó van, aki fedél alá akar jutni s aki lakásra való igényét a hatóságoknál bejelentetteddé nem tud fedél alá jutni, akkor le kell szögeznünk, hogy nincs szükség arra, hogy Tihanyban halélettani intézetet állítsanak fel, valamint Lillafüreden luxusszállodát épitsenek, amely luxusszálloda a kiváltságosak vadásztársaságát van hivatva magába fogadni. Tessék a takarékosságot a pénzügyminister urnák elkezdenie a kormányzat körében, tessék azt a sok állami autót megszüntetni, tessék ezeket a luxuskiadásokat megszüntetni és az államháztartás' berendezésénél figyelembe venni, hogy egy leigázott, letiport, területileg megcsonkított, nyolcmilliós nemzet vagyunk, nem pedig egy nagy, gazdag, integer Magyarország húszmillió adófizető lakossal. Ha a pénzügyminister ur ezt figyelembe veszi, akkor nem fog idejönni és nem kell neki idejönnie, hogy panaszt tegyen azért, hogy itt felesleges luxust fejt ki ennek az országnak néhány lakosa. Amikor itt a luxuskérdést felemlítem, feltétlenül rá kell mutatnom arra, a mi az országgyűlés ünnepélyes megnyitása alkalmával végbement. Méltóztassanak visszaemlékezni a luxusnak arra a kifejtésére, amely ott történt. Amikor erre felhívom t. képviselőtársaim figyelmét és az egyéb luxuskiadásokra, emlékezetébe idézem a Képviselőháznak a magyar történelemnek egyik jelenségét, amely akkor történt, amikor a Rákóczi fejedelem megbízásából és képviseletében Bercsényi Miklós főhadvezér tárgyalt és tanácskozott Nagyszombatban a császári és királyi seregek vezérével, amely tanácskozáson az angol követ és Hollandia követe is résztvettek. A tárgyalások alkalmával az indulatos kuruc fővezér rárivallt Hollandia követére, aki a magyarokat mérsékletre és engedékenységre iparkodott rábeszélni: »Nem sajt ez hollandus uram, hanem libertás!« — »Nos, — hangzott rá a hideg és őszinte válasza a holland képviselő-