Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1927 május 31~én, kedden. 9 nek — ha önök szabadságot akarnak, akkor vagdalják le díszruhájukról az arany- és ezüstgombokat s a drágaköves csattokat és ne rézkongóval fizessék katonáikat; Hollandia ólomgombos katonákkal vivta ki szabadságát.« Amikor tehát a pénzügyminister ur itt a luxuskiadásokról tárgyal, elsősorban nézzen körül a saját kormányzatán, nézze meg azokat a diszf elvonulások at, amelyeket itt rendeznek, azokat a nagy fogadóestélyeket, amelyeket a ministerelnök, a szakministerek és az ideiglenes államfő rendeznek, nézze meg azokat a luxusépületeket, amelyeket emelnek és azokat a kiadásokat, amelyeket ezekre forclitanak, nézze^ meg a külföldi képviseletekre fordított milliárdos improduktiv kiadásokat és akkor megállapíthatja, hogyha ezt az országot talpra akarják állitani, ha szociális helyzetén javitani akarnak, ha kultúráját fejleszteni akarják, ha még egyszer vissza akarják állitani az integer Magyarországot, akkor ehhez szükséges az, hogy vágják le a magyar urak az ezüstgombokat a kabátjukról és ólomgombokat tegyenek helyébe, mert jól fizetett tisztviselőkkel és munkásokkal lehet csak az ország gazdasági életének helyreállítását előmozdítani. (Halász Móric: Nagyobb értéket adtunk már ezeknél a gomboknál! — Propper Sándor: Még mindig arany tányérból ettek Szombathelyen! — Zaj.) Sok szó esett a költségvetési és az appropriációs vita során a lakáskérdésről. A lakáskérdés, mint a magyar közgazdasági problémák egyik legégetőbb kérdése, került a közérdeklődés középpontjába. Égető ez a kérdés a városi lakosság szempontjából azért, mert a városba tömörült lakosság ugy érzi, hogy a lakásck felszabadításával, a lakbérek szabaddá tételével valóságos katasztrófa zúdul a fixfizetéses alkalmazottakra épugy, mint a munkások jelentékeny tömegére. (Propper Sándor: És a kispolgárokra!) Lehetelen les« nagyobb gazdasági rázkódtatások nélkül megúszni azt, amit a lakásfelszabaditás, a lakbérek szabaddá tétele jelenteni fog az országra nézve. Amikor a kormány rászánja magát a lakások felszabadítására és a lakások szabaddá tételére, mindenkor arra hivatkozik, hegy azért szükséges a lakások forgalmának szabaddá tétele, mert ezt az utolsó gazdasági megkötöttséget is meg kell szüntetni. Arra is szoktak hivatkozni a minister urak nyilatkozataikban, hogy nem származott súlyos baj ebben az országban abból, hogy felszabadították a lisztet, a gabonát, az elsőrendű élelmiszerszükségleteket, a ruházati és egyéb közszükségleti cikkeket. Amikor azonban a ministerek és egyes képviselőtársaink részéről ezek a nyilatkozatok hangzanak el, elfelejtik, hogy nem lehet párhnzamot vonni és egy napon emliteni a lakásfelszab aditás kérdését a gabona vagy a liszt . felszabadításának kérdésével. Ha Magyarországon gabonahiány áll he, ha rossz termés következtében az itt termelt mennyiség nem elégséges a lakosság ellátására, akkor behozatali engedélyekkel lehetővé lehet tenni, hogy a külföldről kellő mennyiségű gabonát hozzunk be az itteni lakosság szükségleteinek kielégítésére; mindaddig azonban, míg lakásokat külföldről nem lehet importálni, ne méltóztassanak a gazdasági életnek ezt a terét a közszükségleti cikkek egyéb vonatkozásaival egy kalap alá vonni és ne méltóztassanak azt mondani, hogy az ezen a téren is beálló gazdasági felszabadítás ugyanolyan jó eredménnyel fog járni, mint amilyennel járt esetleg az egyéb közszükségleti cikkek felszabadítása. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. Ha t. képviselőtársaim figyelembe veszik azt, hogy vájjon melyik az a szempont, amely szükségessé teszi a lakások felszabadítását és a lakbérek szabaddá tételét, akkor méltóztatnak észrevenni, hogy mindenkor hivatkozni szoktak arra, hogy egy nagy érdekeltség, a háztulajdonosok érdekeltsége az, amely állandóan ott van a kormányzat sarkában és állandóan sürgeti ennek a kérdésnek megbolygatását. Ha figyelembe vesszük és megnézzük, hogy tul aj donképen kikből áll az a nagy érdekeltség, amely állandóan sürgeti és napirenden tartja a lakások felszabadítását, akkor megállapíthatjuk, hogy működik Budapesten egy egyesület, a Háztulajdonosok Országos Szövetsége. Ha azonban megnézzük a Háztulajdonosok Országos Szövetségének összetételét, akkor megállapíthatjuk, hogy a Háztulajdonosok Országos Szövetsége a Budapesten levő tizenötezer háztulajdonosnak csak egy egészen jelentéktelen kis töredékét foglalja magába, alig néhány száz háztulajdonos tömörül ebben, és ezek a háztulajdonosok nem is annyira számarányuknál fogva képviselik a háztulajdonosok érdekeit, mint inkább azzal, hogy a Háztulajdonosok Országos Szövetségének egy-egy képviselője nem egy háznak, hanem 50—60 háznak vagy házérdekeltségnek a képviselője. Ha t. képviselőtársaim figyelembe veszik azokat a mozgalmakat, amelyeket a háztulajdonosok a lakások felszabadítása végett indítanak, megállapíthatják, hogy ezeknek a mozgalmaknak egyik nagy mozgatója az Ingatlanbank, amelynek^ Budaüesten körülbelül 60—80 háza van; a másik nagy érdekeltség a Nova részvénytársaság, amely részvénytársaság házainak száma körülbelül ugyanennyi; ezeken kívül van még néhány nagy érdekeltség, (Halász Móric: Az egész ország!) — neveket nem akarok emliteni — (Peidl Gyula: Az egész oi*szág háztulajdonosokból áll, illetőleg a háztulajdonosok képezik az egész országot? — Propper Sándor: A háztulajdonosoké az ország! Hiszen Petőfi megmondta, hogy akié a föld, azé a haza!) amelyek ugyancsak a lakások felszabadítása és a háztulajdion szabaddá tétele mellett foglalnak állást. De láthatjuk, hogy milyen jól megszervezve működik a Háztulajdonosok Országos Szövetsége, amely szövetségnek megvannak a maga megbizottai. Megvan a maga megbízottja itt a képviselőtársaink között, megvolt a maga megbízottja bent a ministeriumban, a ministertanácson és elnyúlik a csápja mindenhová ennek a háztulajdonosi érdekszövetkezetnek. Itt van a kezeim között a levelezés, amelyből — csak kettőt-hármat fogok, kiragadni — amelyek alkalmasak arra, hogy nem a háztulajdonosok nagy érdeke követelte és követeli, hogy szabaddá tegyék a lakások forgalmát és a lakbéremelést, hanem egy egészen kis érdektársaság, amely a maga érdekeinek védelmére mindenhová elnyúlt és csápjait mindenhová kinyújtotta. Kezeim között van az a levél, amelyet a Háztulajdonosok Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója intézett báró Radvánszky Albert úrhoz, melyben a következők foglaltatnak (olvassa): »Van szerencsém arra kérni méltóságodat, hogy a belügyminister ur őexcellenciájánál interveniálni méltóztassék az iránt- hogy a pénteki íninistertanácson állást foglaljon a havi bérfizetés ellen, továbbá hogy a városi üzemek zavartalan bevételének érdekében a közüzemi pótlék megfelelő felemelését sürgesse, végül hogy a házak tatarozása érdekében a kormány a kincstári részesedés áten2