Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-60

116 Az országgyűlés képviselőházának 6\ tizéves beruházási programmot, dolgozhassunk ki. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Nekünk, szegény országnak, az adott viszonyokhoz kell alkalmazkodni és ugy kell élnünk, ahogy tudunk. Én mindent elkövetek a gazdasági előrehaladáis és fejlődés érdekében. (Helyeslés.) Ezeket kivántam megjegyezni. Kérem, a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A 2. szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Griger Miklós jegyző (olvassa a 3. §-t): Strausz István! Strausz István: Elállók a szótól. Elnök: A szakasz meg nem támadtatván azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 4. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. * Griger Miklós jegyző (olvassa a 4. §-t): Strausz István! Strausz István: T. Képviselőház! A pénzügyminister ur imént adott felvilágositásában nem győzött meg engem arról, (Br. Podmaniczky Endre: Ugy is tudjuk!) hogy a beruházási Programm összetétele ugy, ahogy előterjesztette, minden tekintetben helyes. Az állami beruházások fogalma alá vonni csak azt lehet, ami tényleg az állami vagyon gyarapodásával jár. Ha ugy minősithetnők a vagyongyarapodást, hogy mindaz ami az állam kiadásainak utalványozásával, vagy kölcsönnyújtással gyarapitja a nemzeti vagyont, az beruházás, akkor nem lenne határa annak, hogy mi tulajdonképen az állami beruházás. Amikor itt annál a feleslegnél felszólalok, amelyet ennek a költségvetési törvényjavaslatnak a mérlege mutat, rá kell mutatnom arra, hogy nem ez a felesleg lesz majd a valóságban. Ha a pénzügyminister ur vesz magának armyi fáradságot és megnézi, elolva 1924/25. évi költségvetési előirányzat tárgyalásánál mondott beszédemet, abból megállapíthatja, hogy a zárszámadási felesleget legalább 200 millió aranykoronában jeleztem. Amikor a t. pénzügyminister ur ezt az aranyköltségvetést beterjesztette, akkor ugy vettem észre, hogy a pénzügyminister urat könnyen lehet kihozni a sodrából, tud uralkodni önmagán és mégis a zárszámadási felesleg megállapítására emelkedett i angon azt mondotta, hogyan tud ilyen megállapítást tenni egy olyan képviselő, akiról azt vélik, hogy ceruzával dolgozik. Azt hiszem, nyolc aranykoronával hibáztam ennél a megállapitásnál. (B. Podmaniczky Endre : Csak 1 Az semmi!) Szinten jósként jelentkeztem ebben a kérdésben. Az 1927/28. évben is legalább 1300 millió pengő lesz a zárszámadási felesleg a költségvetés 166.640 pengő feleslegével szemben. A pénzügyminister ur sokkal jobban tudna jósolni, mint éri (Derültség a baloldalon) mert az összes tényezők rendelkezésére állnak. Itt csak arra mutatok rá, hogy a pénzügyminister ur szándékosan felesleggel dolgozik. Az adókat nem a maguk kiadóssága szerint irányozza elő, hanem felvesz egy hozzávetőleges Összeget és nem a tapasztalati adatokra épiti fel előirányzatát, hanem az előző költségvetési előirányzatokhoz mérten, amely rendszer magában hibás. A pénzügyminister ur azt gondolja magában, hogy a feleslegből majd beruházásokat csinál és a mi közvéleményünk — nemcsak ennek a képviselőháznak egyeteme, hanem az egész közvélemény — csak azt nézi, hogy nagy feleslege van a pénzügyminiszternek. (B. Podmaniczky ». ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. Endre : Hát csak nem fog deficitre dolgozni ! — Derültség.) Elfelejti azonban a közvélemény, igen t. képviselőtársam is azt, hogy az ilyen feleslegre való szándékos pályázás — hogy ugy fejezzem ki magamat — le élővé tesz egy külön gazdálkodást a költségvetési előirányzat mellett. Nem annyi a felesleg valójában, mint amennyit mutat az 1926/27. évi ismert eredmény. Sokkal nagyobb, a duplája annak ; de közben a kormány részint kiadási többleteket fedez a feleslegből, részint pedig külön saját maga belátása szerint megválasztott célokat valósit meg a feleslegből. Ez helyes, üdvös lehet ott, ahol abszolút diktatúra van, de mi költségvetést azért állapitunk meg, hogy a kormány aszerint vigye az állami gazdálkodást. Ha pedig kiadási többletek jelentkeznek, amelyeket az élet szükségszerűen követel, ezekre a fedezetet a törvényhozó testülettől kérje és ettől kérje az évközben meglepetésszerűen jelentkező kiadásokra is a fedezetet. A feleslegek kérdésében nekem az a véleményem, hogy azokat igenis redukálni kell azáltal, hogy a valóságos bevételeket állítsuk be a költségvetésbe, ami az adóalanyok ismerete és a külön adónemekről szóló törvények kulcsai alapján szerzett tapasztalati adatokban adva van a kormánynak. A jelenlegi módszer sem folyhatik tovább, mert ha a dolog egész belső világitásába be tudna látni az ország közvéleménye, bizonyosan sokkal nagyobb adómérséklésre szorítaná a kormányt, mint amilyent kapott a legutóbbi törvényben. Ezeket kivántam megjegyezni, amire különben az általános vitában mondott beszédemben is alludáltam. Elnök : Kíván-e még valaki szólni ? (Nem !) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! Azt hiszem, hogy előző felszólalásomban a választ erre a felszólalásra is megadtam, és igen t. képviselőtársam nem veszi rossz néven, ha én nem fogom a jósnak szerepét betölteni, amint ő várja. Én ugyanis elismerem, hogy bevételi feleslegek álltak elő, de azért azt kérdezem igen t. képviselőtársamtól, hogy ha valaki azelőtt egy évvel azt kérdezte volna tőle, hogyan fog megnövekedni az ország kereskedelmi forgalma, hogyan fog megnövekedni különösen a behozatal, vájjon mert volna-e jósolni igen t. képviselőtársam, igen vagy nem 1 Biztos vagyok afelől, hogy nem mert volna jóslásokba bocsátkozni, mert hiszen végeredményben ami bevételi felesleg mutatkozik, az — amint rámutattam — nem az egyes adókból, nem a fogyasztási adókból származik, hanem tulajdonképen a vámokból és a forgalmi adókból, ami pedig semmi másra nem vezethető vissza, mint a megnövekedett forgalomra. (Wolff Károly: Illetékekből is!) Ugy van, illetékekből is. Mivel volt ez megint összefüggésben % Összefüggésben volt azzal, hogy az inflációs időszakbeli illetékek voltak érvényben, megnövekedett a gazdasági élet forgalma és élénksége, tehát természetszerűleg az illetékeknél is jelentkezett bevételi többlet. A magunk részéről a legjobb tudással törekszünk a költségvetést elkészíteni. Természetszerűleg ezek olyan tények, amelyekkel előre számolni nem lehet. Az igen t. képviselőtársam különben maga ellen is beszélt, mert beszédének második részében azt mondotta, hogy végeredményben, ha már vannak feleslegek, azokat használjuk fel a tisztviselőkérdés és a valorizáció kérdésének megoldására. A valorizációs kérdéssel nem akarok tovább foglalkozni, csupán egy dologra térek ki, amelyet kihagytam előző beszédemből. (Halljuk ! Halljuk !) Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam és — ugy tudom — Wolf Károly igen t. képviselőtársam is