Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-60
108 'Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. ket emelték, hanem azt, hogy rendkívül megszigorították az adókivetéseket. Nem hiszem azonban, hogy ugyanazokkal a jelenségekkel találkozzék ott is a kormány, amilyenekkel én találkozom, tudniillik hogyha akár a kereseti adóról, akár más adóról, mint például a társulati adóról van szó, — amelynél az idén meglepetésszerűen kevesebbet kaptam, mint tavaly, holott többet kellett volna kapnom — akkor megmozdul mindenki a pénzügyminister ellen és mindenki a legerősebb erőkifejtést végzi mert itt egyben nem találkozunk és pedig abban, hogy nem lehet az egésiz vonalon folyton csak leszállítani az adókat. Ezzel kapcsolatban rátérek egy-két^ olyan kérdésre, amelyeket igen t. képviselőtársaim ismételten szóvátettek. Az egyik a valorizáció kérdése. Ezzel különböző szónokok foglalkoztak. Foglalkozott vele Pakots József t. képviselőtársam is inkább ellenzéki szempontból. Nyugodt higgadtsággal foglalkozott a kérdéssel Wolff Károly t. képviselőtársam és több szenvedélyességgel foglalkozott vele Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam. T. Képviselőház! A kormány álláspontja ismeretes ebben a kérdésben. Ne vegye rossznéven tőlem Szilágyi Lajos igen t képviselőtársam, ha visszaadresszálom neki a konokságot. Ö tudniillik azt mondotta, hogy én konok vagyok. Bár igen óvatos volt igen t. képviselőtársam a beszédében, mert hiszen elmondotta, hogy ő tud a kormány terveiről, megbeszéléseket is folytatott velünk és általában helyesli azt, amit a kormány tenni akar, mégis kénytelen vagyok felvetni azt a kérdést, az-e a konokság, ha valaki a meggyőződés álláspontján áll, vagy pedig az, ha valaki mindenáron népszerű akar lenni 1 ? (Szilágyi Lajos: Na, ma! Ezen beállítás ellen tiltakozom!) Igen t. képviselőtársam nem tiltakozhat!k. (Szilágyi Lajos: A hadikölcsön-károsultak nem érdemlik meg a t. minister úrtól azt, hogy igy kezelje őket.) Bocsánatot kérek, igen t. képviselőtársam nagyon érzékeny önmagával szemben, de kevéssé érzékeny mással szemben. Mert higyje el igen t. képviselőtársam, nekem és a kormánynak nagyon komoly megfo'ntolásainik vannak, ha egy álláspontot képviselünk. Mert hiszen nézzük csak a problémákat az. egész vonalon ugy, amint vannak. Most kissé részletesebben fogok ezzel a kérdéssel foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ha nekünk tényleg olyan költségvetésünk volna, amelynél azt mondhatnám, hogy kiegyensúlyozottnak tartom a gazdasági életet és az államháztartást az egész vonalon s hogy ebből származnak a bevételi többleteink, akkor nagyon sok kérdés megoldásánál más álláspontra lehetne helyezkedni, mint egyébként. De amikor azt látom, hogy a költségvetésben két igen nagy olyan tétel szerepel, mint a vámbevétel és a forgalmiadó, amelyek változhatnak az életviszonyok szerint s amelyek átalakul hatnak akkor, ha kereskedelmi szerződéseket kötünk (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és más irányt vehetnek abban az esetben, ha egész Európában, tehát nálunk is megváltozik a vámpolitikai felfogás, akkor kétszeresen kell megfontolnom, hogy milyen terheket vállalhat az államháztartás. Nekem tudják be azt a mondást, hogy a forgalmiadó száz évig fog élni. Ez nem lehetetlen, különösen akkor, ha olyan holt terheket veszünk a költségvetésbe, amelyeket más adókkal semmiesetre sem tudunk kiegyenlíteni. Kérdem, hogy vájjon — most gazdaságpolitikai megfontolás szempontjából tekintem a dolgot — elhiszi-e valaki azt, hogy állandóan fent tudjuk tartani a 2%-os forgalmiadót? Ebben a tekintetben én nyiltabb és őszintébb vagyok, mert azt mondom, hogy el kell következnie annak az időnek épen termelésünk és versenyképességünk érdekében, amikor ezt a két százalékot mérsékelni tudjuk. És már gondolkozom is bizonyos megoldáson ezen a téren és megmondom hol: a községeknél és városoknál nem találom nagyon szerencsésnek a részesedést, épugy, mint a keresetiadót sem, mert az a tapasztalatom, hogy nagyon sok tekintetben épen ez a forgalmiadó-részesedés az, ami pazarlásra és túlzott költekezésre vezet. (Ugy van! jobbfelől.) Kell valami megoldást találnunk, hogy azt a V2%-ot, amely a városokat és községeket illeti, más formában biztcsitsuk és egyenletesebb teherviselésre menjünk át. (Helyeslés a jobboldalon.) Most már tovább megyek. Ha az állam szempontjából nézem a dolgot, csak 1%-kal való csökkentés is több mint 30 millió bevételi csökkenést idézne elő. De, kérdezem az igen t. Házat: vájjon megvan-e oldva sok egyéb nagy problémánk? Végighallgattam az összes felszólalásokat ebben a tekintetben és örülök annak, hogy magában a Házban — olyan melegség nyilatkozott meg a tisztviselők iránt — amilyen, sajnos, nem érvényesül mindig kinn is, ahol sokszor ugy látszik, a kortescélok is mást diktálnak. Kérdezem igen t. képviselőtársaimat, akik valorizálni akarnak: azt hiszik-e, hogy a tisztviselőkérdés megvan oldva? Azt hiszik-e, hogy itt már nem lesz szükség nagy erőfeszítésekre? A múltkor számadatokat is közöltem. Tessék hozzáadni ezeket ahhoz a bevételcsökkenéshez, amelyet az adócsökkentési törvény jelent és akkor tessék azt kutatni,, tulajdonképen mi marad, mint bevételi fölösleg. Én ma is azt mondom: a tisztviselőkérdéssel előbb-utóbb tényleg komolyan kell foglalkozni, (Ugy van! Ugy van! jobfelől.) Ha ma még nem tudok azzal foglalkozni, ennek nem az az oka, hogy nem akarok, — mert hiszen állandóan foglalkozom vele — de óvatosságból néhány hónapon át be kell várnom, hogy mi lesz az adócsökkentő törvénynek hatása, hogy teljes biztonsággal épithessem fel magamnak azt a programmot, amellyel ezt a kérdést meg lehet oldani. Ehhez hozzákapcsolok még egyet. Itt van a nyugdíjasok kérdése. Én hiszem, hogy nem kielégitő^ az a rendelkezés, amelyet most az appropriációs javaslatba felvettünk, de mégis valami, ami reményt ad majdnem minden nyugdíjasnak s méír ez a kis javítás is csaknem, hétmilliót igényel. Hiszen a nyugdíjaskérdéssel nem azért nem foglalkozik tovább a kormány. mintha nem volna meg benne a szándék a legmesszebbmenőén foglalkozni ezzel, hanem azért, mert ; — amint erre Strausz István igen t. képviselő ur nagyon helyesen mutatott rá — olyan nyusrdíjterhet viselünk, amelyet tulajdonképen méltánytalanul és igazságtalanul visel ez az ország. (Ugy van! Uay van! jobbfelől.) Igen t. képviselőtársam határozati javaslattal is jött ebben a tekintetben. Ne vegye rossznéven, mindenben egyetértek vele, de nem hiszem, hogy a kormánynak ilyen utasításával több eredményt lehetne elérni, mert ha. — nem is hosszú időn belül — ;közzé fogjuk tenni az összes genfi tárgyalásokat, méltóztatnak majd látni, hogy egyetlen e^y alkalmat sem mulasztottunk el. hogy erre a kérdésre rátereljük az illetékes körök fiervelmét és nem fogjuk ezt elmulasztani a jövőben sem.
