Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-60

r Az országgyűlés képviselőházának 60. kérdések fognak jelentkezni, módunkban fog állani más utakat és módokat keresni ezen kérdések megoldására. Ezzel kapcsolatban ugy vettem észre, hogy egyik-másik igen t. képviselőtársamra rend­ki vüli hatással volt az az előadás, amelyet a volt német pénzügyminister ur tartott. Ne vegye rossz néven Gál Jenő igen t. képviselő­társam, de meg kell állapitanom, hogy telje­sen félreérti ezt a beszédet. Teljesen félreértet­ték mindazok, akik hiszik, — amire Beck Lajos igen t. képviselőtársam helyesen mutatott rá — hogy tulajdonképen deficittel is lehet dol­gozni a költségvetésben. Aki az állami pénz­ügyek történetét ismeri, tisztában van azzal, hogy a kormányoknak és pénzügyministerek­nek soha kellemetlenebb helyzetük nem volt, mint amikor deficit jelentkezett a költségve­tésben. Nem lehet e tekintetben abból indulni ki, hogy az egyik évben deficitet engedjünk a költségvetésben és majd a másik évben hozzuk helyre. Egyszer való megengedése a deficitnek az a lavina, amely tovább folytatódik és amelynek rombolásait rendszerint csak óriási áldozatokkal lehet később helyrehozni. Méltóz­tassék csak Angliát nézni, amely legkényesebb ebben a kérdésben. Ha csak valahol a háttér­ben ilyen jelek mutatkoznak, minden eszközt a legkíméletlenebbül felhasznál, hogy a deficitet eltüntesse. És én kijelentem határozottan, hogy addig, mig ezen a helyen vagyok, soha olyan felfogást magamévá nem teszek, hogy a deficit határszélén mozogjunk. (Élénk helyes­lés jobbfelől és középen.) Nem tehetem azért, mert ennek a szegény országnak nem állanak azon eszközök rendel­kezésére, amelyekkel magának ilyen luxust megengedhetne. (Ugy van jobbfelől.) Ha a régi viszonyokat élnők, amikor deficit esetén akár külső, akár belső kölcsönnel ki lehetett egyen­líteni azt, vagy ha a közterheket könnyen és gyorsan emelni lehetne, talán lehetne szó róla. De épen e tények még oly országokban is, ahol megvannak ezek a módok és eszközök, a pénzügyministert mindig figyelmeztetik, hagy óvatos legyen ebben a kérdésben és deficitet ne engedjen. Nálunk ez végzetes dolog volna, mert ha egy tőkeerős országban — talán Né­metországban is — deficit jelentkezik, egy belső kölcsönnel könnyen lehet segiteni, de én ma tőkepiacunkat nem tartom oly erősnek, hogy nálunk ezt meg lehessen tenni és vegyük tudomásul, hogy legkisebb deficit jelentkezése esetén mind az az áldozatkészség, mind az az óriási erőfeszités, ami ebben az országban tör­tént, egyszerre összeomlik. (Gál Jenő: De ösz­szeomlik a magángazdaság! Mind deficittel zá­rul. Az állam gazdagodik, a magángazdasá­gok pedig tönkremennek!) Ne higyje t. kép­viselőtársam, ez nagyon szép szólam, de az életben sohasem állja meg a helyét. A kettő csak parallel haladhat, de sohasem mehet egy­más ellen. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt le­het mondani valakinek, aki nem mélyed bele a pénzügyi helyzetek tanulmányozásába, de aki komolyan átérzi a felelősségét az ilyent nem mondhat soha. (Gál Jenő: Ezek tények!) T. képviselőtársam óriási beszédet tartott itt az infláció mellett. Engedelmet kérek, én azt hittem, hogy már olyan időket élünk, amikor eltemettük az inflációt. El is kell temetnünk végleg, mert ez az ország több inflációt el nem bir és sohasem fog többé megbirkózni tudni vele. (Ugy van! Ugy van!) Ezzel kapcsolatban igen t. képviselőtársam és még többen is rámutattak arra, hogy alap­jában véve mi történik nálunk és a külföl­ülése 1927 június 2-án, csütörtökön, 107 dön a közterhek csökkentése érdekében. Ne­kem nagyon nehéz a helyzetem s nagyon ne­héz vitatkoznom ebben a kérdésben. Nehéz a helyzetem azért, mert amint egyoldalúan Íté­lik meg befelé a helyzetet, épen olyan egyolda­lúan teszik szóvá a külföldi viszonyokat a nél­kül, hogy azokba jobban belemélyednének. Itt egy érdekes példa jut eszembe Amikor a Ház elsőizben tárgyalta azt a csatornakérdést, amely 120.000 holdat mentésit a viztől és tesz termőterületté s ugyanakkor bejelentette a kormány egy hasonló nagyságú terület lecsa­polását, ezt jóformán senki sem vette tudomá­sul; de amikor egy külföldi államban, amely­nek negyvenmillió lakosa van, épen ilyen te­rületnek csatornázását tárgyalták, azt mint vi­lágeseményt tárgyalta a sajtó. Pedig azt hi­szem, ha összehasonlitom az eredményeket, mégis csak a mi erőfeszitésünk nagyobb ebben a tekintetben. Azt méltóztatnak mondani, hol vannak itt tulaj donképen az odómérséklések? Rá kell mu­tatnom arra, hogyha én ugy folytattam volna az adópolitikát, amint átvettem — pedig elő­deimnek csak elismerés járhat aziérti, amit. tettek éspedig Hegedűs Lorántnak a forgalmi­adóért, Kállay Tibornak pedig az adórendszer kiépítéséért, amivel bizonyos bázist adtak a szanálásra — akkor ma 166 millió pengővel több bevételünknek kellene lennie. Nem akarom itt teljes részleteiben fel­sorolni az adatokat de a következőkre rá aka­rok mutiatni: A kincstári házhasaonrészesedés eltörlésével ötven millióról, a jövedelem adó­kulcsok leszállításával 3-2 millióról, a földadó­nál 7-1 millióról, a házadónál 6-8 millióról., a forgalmiadónál 33*6 millióról, a fényűzési adó­nál 1 millióról az értékoapirforgalmi adónál 2 millióról, az okirati illetékekről 4 millióról, az uj törvény alapján: a liszt és péksütemé­nyek forgalmi adóján ál 25 millióról, a fényűzési forgalmiadónál 3 millióról, a vagyonátruházási illetékeknél 8 millióról, az okirati illetéknek 33 %-kal való leszálIrtásánál 15 millióról, a cukor­adónál 10 millióról mondott le a kormány. A kisebb tételeket nem olvasom fel s csak a vám­kezelési illetéket emlitem még meg, — amely­nél a kormány 16 millióról mondott le. Vég­eredményben 166 milliót tesz ki az az adóén ­gedménv, amelyet eszközöltünk. Ha megtartot­tuk volna a régi rendszert, alapjában véve ennyivel több bevétele lenne az államnak. Hogy még most nem jelentkeznek annyira teljesen azok a mésréklések, amelyek az uj adó csök­kentési törvényben foglaltatnak, a gyakorlat­ban, annak magyarázata az hogy sokáig tár­gyialtunk a törvényjavaslatot. így tehát dacára annak, hogy meg volt bennem a bátorság sok intézkedést előzetesen megtenni, a mérséklés­nek a gazdasági életben való hatása, az ä 40—50 millió pengő, amit a mérséklés jelent, csak most kezd mutatkozni. Gyakran mutatnak reá t. képviselőtár­saim árrá is ,hogv Németországban leszállítot­ták a forgalmiadót. Én is hajlandó vagyok ezt megtenni, ha viszont ugyanazt àz eredményt el tudom érni más téren, amelyet Német­ország elért. A német birodalomban ^ugyanis a forgalmiadó leszállítása mellett a jövedelem­adó bevételét 14%-kai. a társulati adóét 40 %-kal, a vagyonadóét 17%-kal, az örökösödési adóét 66%-kai felemelték; a vámok emelked­tek 24%-kal. a dohányjövedék bevételei emel­kedtek. 7%-kai a cukornál pedig 4%-kai és a szesznél 22%-kai emelkedtek az állam bevéte­lei. Mit jelent ez 1 ? Nem azt, hogy az adótétele-

Next

/
Thumbnails
Contents