Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-60

Az országgyűlés képviselőházának 60. sárlóképességével a gazdasági élet lüktetését életben tartja, másrészt a maga termékeny munkájával az uj javakat előállítja. Ha ezeket a társadalmi osztályokat elhanyagolják, akkor az ország minden látszat és minden ellenkező híresztelés ellenére a pusztulás lejtőjére jutott s a gazdasági nyomorúságnak és összeomlásnak olyan fokozata felé halad, amelyet Önök nem akarnak és mi sem akarunk. Bátran megállapíthatjuk, hogy soha oly borzalmas kontraszt nem volt az országban gazdasági téren, mint ma, hogy egyrészt soha oly silány átlagos kereset, soha oly borzalmas nyomorúság, másrészt soha oly frivol fényűzés nem volt, mint amilyen most van Magyarországon és állítja szembe egymással a különböző társadalmi osztályokat. Egyébként is szerettem volna, ha a ministerelnök ur. itt lett volna; megkérdeztem volna, hogy tulajdonképen melyik gazdasági rendszer szerint rendezkedik be. Vannak különböző gazdasági rendszerek. Vannak régiek és vannak ujak. Idézni fogok néhányat a régiek közül és az ujak közülAmennyire most a kaotikus gazdasági zűrzavarból ki lehet hámozni, a minister ur nagyjában agáévá teszi az első ellenforradalom fiziokrata gazdasági iskoláját: Minden az őstermelésé és minden az őstermelésen nyugszik, — amit itt a Házban az első ellenforradalom idején, illetve az első ellenforradalmi kormány idején programúiba jegeeesitve is előterjesztettek. Tehát a fiziokrata iskolát követik, amit az egyik minister ur ugy fejezett ki, hogy iparra és kereskedelemre nincs szükség, egy másik minister ur pedig ugy fejezte ki, hogy »nem egészen veszélyes a dolog, mert ő mint kereskedelemügyi minister, nem ellensége az iparnak és kereskedelemnek.« A fiziokrata gazdasági iskola meglehetősen régi és meglehetősen lejárt. Ma már nem lehet pusztán erre építeni és erre felépíteni egy gazdasági rendszert. Quesnay-nek ez az iskolája, amely akkor talán helytálló volt, de, amely igen súlyos kritikák alá esett, n'a nem helytálló. De ha már a fiziokrata gazdasági rendszer szerint rendezkednek be, legalább legyen az teljes és tökéletes. Ha minden a nagybirtoké; ha minden kedvezmény és minden előny, minden jog és minden kívánság a nagybirtoké, az őstermelésé, akkor legyen minden kötelesség, minden teher is a nagybirtoké. Lehetetlenség egyrészről bevezetni a fiziokrata iskolát olyképen, hogy minden előny a nagybirtoké, másrészről olyképen, hogy minden teher a városé és a fogyasztó kisiparé. (Bogya János: A fiziokrata rendszer épen az ellenkezője ennek; minden terhet a földbirtokra ró!) kérem szépen ne tessék folytatni ezt a közbeszólást, mert vissza fogja mindjárt vonni. A fiziokrata rendszer, Quesnay-nek rendszere, az őstermelésből indul ki. Méltóztassék elolvasni, én egészen precízen citáltam. (Bogya János: És az állam egyetlen adója gyanánt a földadót állítja be!) Helyes, ugyanazt magyarázom. Ennek kellene itt lennie. (Bogya János: Épen az ellenkezője áll!) Itt egy fordított fiziokrata rendszer van, — épen rátapintott — hogy tudniillik minden előny a nagybirtoké és minden adó és minden teher — igy mondtam — a városé és a fogyasztóké. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Felkiáltások: Épen megfordítva van!) Erre az ellenmondásra számokkal fogok felelni. A pénzügyminister ur X. jelentése, amely itt van kezünkben, állapítja meg, hogy egye.nesadókból a jelentés keltéig befolyt 136 millió ; ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. 09 pengő, közvetett adókból pedig befolyt 350 millió pengő. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az államháztartás túlnyomó nagy részben a fogyasztásra van beállítva. (Egy hang a jobboldalon: Mi nem fogyasztunk semmit? — Esztergályos János: Sőt ellenkezőleg! — Csontos Imre: Mi vesszük a legtöbbet! — Egy hang jobbfelől: Pesten élnek jól az emberek! A falu szegény! — Peidl Gyula: Pesten is vannak, akik jól élnek! — Reisinger Ferenc: A vidéken bőven fogyasztanak, de nem adóznak!) Végtelenül sajnálom, hogy a pénzügyminister ur nem hajlandó Fordnak rendszerével megismerkedni és megbarátkozni. De, mondjuk, Ford egy kicsit messze van, túl van az Óceánon. Ezért most egy európai konstruktiv kapacitást fogok idézni, akinek a pénzügyminister ur tudtommal két kézzel tapsolt előadása folyamán. Peter Reinhold, a német birodalom volt pénzügyministere állapította meg (olvassa): »Amerika azon gazdagodott meg az utolsó évek alatt olyan hihetetlen mértékben, hogy egyszerűen felemelte a lakosság életstandardját és ennek kell az egész világgazdaság alapjának is lenni. A kormányok első feladata világszerte csak az lehet, hogy emeljék a lakosság életnívóját, adjanak nagy fizetést a munkásnak és a tisztviselőnek, mert csak ez hozhatja meg a forgalom fellendülését. A polgárok egyenjogúságán és szabadságán épülhet fel egyedül a modern állam és a dolgozó emberieket hozzá kell juttatni ahhoz* hogy szomorú és szürke életükbe néha-néha egy napsugár is tévedjen. A szabadságot nemcsak politikai téren, hanem a közgazdaság területén is meg kell valósítani.« Peter Reinhold tehát, aki Németország pénzügyeit külső segitség nélkül segített rendbehozni, állapítja meg, hogy a mai gazdasági életben a magas munkabérek utján legelsősorban a fogyasztást kell fokozni a termelés racionalizálásával egyetemben és párhuzamosan. Azonkívül pedig az elégedetlenséget kell szociális megelégedettséggel levezetni. De ha Peter Reinhold, aki személyesen volt itt és akinek a minister ur személyesen tapsolt, nem elég kapacitás Ford; mellett sem ahhoz, hogy meggyőzze a t. kormányt, a t. Képviselőházat és a magyar kizsákmányoló kapitalizmust, amelyről megállapítom, hogy nem tanult a háborúból és a háború eseményeiből, talán Lloyd George elég okos ember lesz ahhoz, hogy őt, mint tanácsadót elfogadja. Lloyd George egyik legutóbbi cikkében ezt mondja (olvassa): \ »A kommunizmus csak az olyan földön tenyészik, ahol nagy a szegénység, az inség, a munkátlanság és a nyomor. Oroszország ideális Ország volt a kommunizmus kizsendülése számára. Jóidéig Közép-Európa is nagy lehetőségeket kinált neki. A háborút nyomon követő esztendőkben Németország is ugyan kedvező talaj volt alája, annak következménye, hogy a mai Németország kommunistái négymillió szavazattal rendelkezhettek a legutóbbi választáson. Franciaország már nem annyira kitűnő talaj romboló evangéliumok hirdetésére, Olaszország pedig számos oknál fogva megszűnt gyászos vállakózásaiknak felbátorító területe lenni. Az a bőséges támogatás, melyet az állam Nagy-Britannia munkátlanainak juttat, a kommunisták bujtogatását a mi szigetországunk területén teljesen ártalmatlanná tette, aminthogy a kummunista párt tagjainak száma nálunk alig üti meg a negyedmilliót. A társadalom mai rendje ellen törő ilyen támadásoknak legbiztosabb gátja azonban azok a nagy mun-