Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-60
Az országgyűlés képviselőházának 60. kompromisszumokra hivatkozott a ministerelnök ur, amidőn kijelentette, hogy azokat magától elveti. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Én a magam részéről ezt a kijelentést szintén elhamarkodottnak tekintem, mert azt hiszem, hogy a politikai életben ma világszerte a kompromisszumok korszakát élik és ma körülbelül ugy alakul a világ politikai konstellációja, hogy a demokratikusan kormányzott országokban szinte lehetetlen a kompromiszszumnélküli kormányzás. De ha a ministerelnök ur kompromisszum nélkül akar kormányozni, ám jól van, de én figyelmeztetem a ministerelnök urat arra, hogy az ő egész pályafutása a kompromisszumok szakadatlan láncolata volt. (Farkas István: Még a kormányzópártot is kompromisszummal tartja össze! Tegnap is adott egy kompromisszumot a kisgazdáknak!) A ministerelnök ur kompromittált októberrel, amikor a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt; a ministerelnök ur ott volt Szegeden az ellenforradalmi kormányban, amikor októberi alapon kereste a kibontakozást; a ministerelnök ur kompromittált Batthyány Tivadarral, midőn Bécsben vele együtt szövegezett memorandumokat az entente-államokhoz, demokratikus alapon keresve és ajánlva a kibontakozást. A ministerelnök ur kompromittált az első ellenforradalmi kormánnyal, Friedrich István kormányával, Friedrich István kormányának egyik rejtett ministere. volt. Azután jött a középút. A ministerelnök ur kompromittált a kisgazdákkal, kompromittált a nagybirtokosokkal, kompromittált a nagykapitalizmussal kompromittált a régi munkapárttal és a liberálisokkal és kompromittált a legitimisták egyik szárnyával. (Györki Imre: Pécsett legitimista volt és két hét múlva lövetett a királyra!) Hogy a kompromisszumok sorozatát folytassam, 1926 decemberében kompromittált a ministerelnök ur Eeich Koppellel, kompromittált Héjjas Ivánnal, kompromittált az orthodox, neológ és a statusquo izraelita hitközségekkel, (Derültség. — B. Podmaniczky Endre: Ilyen vicceket mondani! — Györki, Imre: A cigány vajdával is hajlandó kompromittálni!) kompromittált a protestánsokkal, a katholikusokkal. a legitimisták jobb szárnyával és merem állitlani, hogy csak azokkal nem kompromittált, akik nem voltak hajlandók vele kompromisszumra lépni. (Meskó Zoltán: A kompromittáltakkal nem kompromittált. — Derül ség.) Épen ezért teszem én fel a kérdést—tovább folytatva a zalaegerszegi eszmemenet'et — hogy e sok közül melyik kompromisszumban talált a ministerelnök ur hajszálat, melyiket utalta meg. melyiket fogja magától elvetni, vagy melyik az, amelyik felmondta neki a barátságot, és azizal vág elébe a dolgoknak, hogy ő mondotta fel a barátságot. (Meskó Zoltán: A vörös hajszál! — Derültség.) Ilyen kompromisszumos terheltség ilyen •politikai múlt után, tessék elhinni, humorosan hat ez a lekicsinylő jelző, humort és mulatságot vált ki azokból, akik ismerik a dolgokat. Emiitettem volt' beszédem elején, hogy mi azért beszélünk. — noha tudjuk hogy a beszéd hiábavaló — (Felkiáltások jobbfelől: Ez már igaz! — B. Podmaniczky Endre: Az il ven beszéd igazán hiábavaló!) mert az ellenzéki tevékenységet és kötelességet akarjuk teljesíteni ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. 97 és emiitettem, hogy nekem külön okaim is vannak arra, hogy ebben a vitában részt vegyek. Az egyiket elmondottam — és itt volt szerencsém tattersalli beszédemet befejezni — a másik ok, hogy Bud pénzügyminister úrral is van egy elintézetlen vitám. A pénzügyminister ur egy költségvetési beszédemben felhozott tételre azt mondotta, hogy én a kérdést valószínűleg nem ismerem. Beszéltem Fordról és a fordizmusról. Erre a minister ur azt mondotta reflexióiban, hogy »a képviselő ur bizonyára nem ismeri Fordot, mert ha ismerné, nem követelné az ő rendszerét, mert a fordizmus még jobban terjeszti a munkanélküliséget.« Nekem a parlamenti formák és szabályok következtében természetesen nem volt módomban akkor reflektálni, úgyhogy ezt az alkalmat kell felhasználnom erre. Koncedálom, hogy kettőnk közül valaki Ford rendszerét nem ismeri. Én annyira ismerem Fordot, amennyire itt, a nagy vizén innen könyvekből megismerni lehet és amennyire ebben az infernális nyomorúságban meg lehet érteni azt hogy hasznos munkát végző embereknek becsületes munkabéreket fizetnek. Bud pénzügyminister ur azt mondotta, hogy Ford rendszeréneik alkalmazása itt azt jelentené, hogy még jobban kitágulna a munkanélküliség. Én kénytelen vagyok lesragyobb sajnálatomra — igazán nem akarok tekintélyt rombolni — megállapítani, hogy kettőnk közül nem én vagyok az, aki Fordot nem ismeri. Ford rendszere az, hogy a közgazdaság legelső feltétele a háború utáni uj gazdasági helyzetben, hogy a fogyasztóképességet helyreállítsák és a lehető legszélesebb területre kiterjesszék. Itt van Ford legújabb könyve: »Das grosse Heute, das grössere Morgen«, melyben Ford ' azt mondja — mint az ő munkabérrendszerének alapelvét — : »a mi üzleti politikánk mellőzi a kemény munkát; mi nem akarjuk az ember hátára rakni azt a terhet, amelynek elvégzése a gén hivatása«. Ez azt jelenti, hogy Ford beállítja az Ő termelőrendszerébe a technikai fejlődésnek minden eredményét, ezzel szemben azonban biztosítja a mukást a megélhetésről, biztosítja a munkást a munkaalkalmakról, amit a piaci felvevőképesség állandó szaporításával akar elérni, f Temple Rezső: Ez nincs meg Európában! — Peidl Gyula: Meg kell itt is csinálni!)^ Azt mondia Ford ennek a könyvnek egy részében: »A bérek az üzleti életre még fontosabbak, mint a munkásra nézve. Az alacsony bérek gvorsabban rombolják szét az üzleti forgalmat, mint a munkásosztály.« Méltóztassanak megnézni Magyarország statisztikáját a vállalkozás összezsugorodása terén a szanálás óta, meg tetszik látni, könnyen konstatálhatják az urak, hogy a magvar munkabérrendszer, a garasos napszámbérek valóban nemcsak a munkásosztálvt rombolták szét. hanem szétrombolták a vállalkozás lehetőségét is. Ford igen figyelemreméltóan megleckézteti az európai kapitalizmust és azt mondja: »Az európai kapitalizmus lemond arról, hogy a munkások a gyártmányokat meg is vásárol; hassák. Az európai kapitalizmus csak termelni akar, de nem akar eladni a saját haizámban, mert nem akar olcsón eladni, hanem külföldi piacokat keres, külföldi piacokat kutat és külföldi népeket akar leigázni, hogy olcsó munkásanyaggal, olcsó nyersanyaggal lássa el magát és drágán helyezze el az ő kössöntyüit.« szemben Forddal, aki azt mondja, hogy az p legjobb vásárlóköre az ő B&JM gyárának munkásai akik nemcsak előállítják a gyár termeivényeit, ha14*
