Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-60

96 'Az országgyűlés képviselőházának 60. mérlege hamis mérleg volt és a közvélemény akaratát nem tükrözteti vissza hiven. Itt van a zalaegerszegi mandátum. A közigazgatási biróság a zalaegerszegi mandátumot szabálytalanságok miatt megsemmisítette. Ki tudná azt ma megmondani, hogy a zalaegerszegi szabálytalanságokhoz hasonló hány más szabálytalanság történt a 245 kerületben (Kun Béla: Kis formahiba volt csak! — Zaj jobb felől.) ée hol van az az igazságtevő kéz, amely ezeket a szabálytalanságokat jóvá tudná tenni ebben a Pillanatban? Nem dönti el a kérdést az, hogy Zalaegerszeg másodszor is kormánypárti, sőt ugyanazt a kormánypárti képviselőt választotta meg. Én tegnap közbeszólás alakjában azt mondottam, hogy az egész kabinet és a fél kormánypárt lement korteskedni. Erre azt mondták, hogy ehhez joguk van, amit én aláírok, csak azt teszem hozzá: joguk van, csak nem illik. Egy megsemmisített, tehát megbélyegzett mandátum... (Halász Móric: Nem megbélyegzett, csak megsemmisített!) Bocsánatot kérek, megbélyegzett. (Zaj és felkiáltások a, jobboldalon: Miért megbélyegzett! — B. Podmaniczky Endre: Ez nem volt megbélyegzés!) Miért nem tetszik a független biróság Ítéletét elfogadni, mikor az önöknek kellemetlent (Ellenmondások jobbfelől. — Halász Móric: Szó sincs róla, hogy kellemetlen! Formahiba volt és lesz is.) A közigazgatási biróság a zalaegerszegi mandátumot megbélyegezte azzal, hogy megsemmisítette! (Felkiáltások jobbfelől: Nem bélyegezte meg! — Kun Béla: Le kellett volna vonni a konzekvenciát! Egységespárti jelöltet nem is lett volna szabad felléptetni! — Peidl Gyula: Vagy lesralább is nem ugyanazt! — Halász Móric: Eléggé le van vonva a konzekvencia! 1600 főnyi többség!— Kun Béla: Hogyan jött össze az az 1600 főnyi többség!) Az én politikai etikám azt sugalmazza. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az szép etika; az már igen!) Legalábbis olyan, mint az öné kénviselő ur, de legalábbis olyan! (Farkasfalvi Farkas Géza: Láttuk tegnap!) Az én politikai etikám nekem azt sugalmazza, hogy a zalaegerszegi mandátum ügyében hozott közigazgatási bírósági ítélet után sem az illető képviselőnek, akitől a mandátumot elvették, sem pedig a kormánynak és a kormánypártnak nem lett volna szabad ráfeküdnie a zalaegerszegi kerületre és már csak azért is meg kellett volna mutatnia vagy meg kellett volna kísérelnie, megmutatni azt, hogy minden közigazgatási terror nélkül a zalaegerszegi választóközönsésr még egyszer a kormánypártnak ad igazat! (Halász Móric: ön terrorról beszél! Ezt bizonyítani kell! Ilyet nem lehet mondani, nem lehet csak igy beledobni a közvéleménybe, hogy terror! 1600 főnvi szótöbbség és terror!) Tessék elolvasni a lapokat, tessék elolvasni a tudósításokat, tessék elolvasni Farkas Tibor nyilatkozatát s épen eledet tetszik majd megtudni belőlük. (B. Podmaniczky Endre: A tudósítások nem szentírás!) Azt mondják erre az alkotmányjogászok, hogy tetszett volna peticionálni, tessék minden mandátumot megpeticionálni. Igen ám t. Ház, de a peticionális eljárás olyan drága és olyan körülményes, hogy azt csak egy Farkas Tibor és egy gróf Andrássy Gyula engedheti meg magának. A váci kerületben is folyik a vizsgálat már hetek óta és valósággal hátborzongató adatok kerülnek elő a megvesztegetésekről és a lepénzelésekről a tanuk vallomása nyomán a független biróság előtt. De szegény ember és szegény párt nem peülése 1927 június 2-án, csütörtökön. ticionálhat, annak nincs 100 milliókra menő tartaléka, hogy a mandátumokat megtámadja. És méltóztatnak tudni, hogy nemcsak drága, hanem körülményes eljárás is a peticionális eljárás; hozzáértő jogászok csinálják a dolgot és a petíciók túlnyomó nagy részét alaki okok miatt utasították el. Milyen könnyű néhány száz aláírás közé becsúsztatni egyet, amely történetesen a főválasztáson a másik pártot ajánlotta és formai okokból vége van a peticionálási jognak. (Halász Móric: Ugy-e ez mégsem megbélyegezés!) Ez azt jelenti, hogy nem szabad a peticionális eljárás drága, körülményes és majdnem járhatatlan útjaira utalni a választások eredményeit, hanem már magát a választójogi törvényt kell olyképen felépíteni és a választásokat kell olyképen lefolytatni, hogy azok eredményéhez azután kétség ne férjen. A nyiltszavazásos parlament politikai irók és alkotmányjogászok egyértelmű megállapítása szerint az osztályparlament jellegét viseli magán. (Halász Móric: Gyönyörű jogászok lehetnek azok!) Tessék elhinni, hogy ebbe a korszakba az ilyen parlament nem illik bele és nem szolgálja még azokat a nagy érdekeket sem, amelyeket önök a megvalósítás szándéka nélkül zászlójukra írtak. A zalaegerszegi választással kapcsolatban a ministerelnök ur fasiszta-izü beszédet mondva, a parlament csődjéről beszélt s^ azt mondotta, hogy a parlamentarizmust lejáratják és lejáratták. Erre én azt mondom, hogy a parlamentarizmus ezidőszerint — és remélem csak átmenetileg — Oroszországban, Olaszországba és Magyarországon járta le magát. (Viczián István: És Spanyolországban, Romániában. Csehországban?) A diktatúrával kormányzott országokban a diktátorok parancsszóra dolgozó és hallgató parlamentjei lejárták nagukat! Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Figyelmeztetem, hogyha a parlament méltóságát ilyeri súlyosan fogja még egyszer megsérteni, kénytelen leszek erősebb eszközöket használni. A magyar parlament, a magyar országgyűlés szuverén és annak függetlenségét sem kívülről, sem belülről nem engedhetem kétségbe vonni. (Kabók Lajos: Nem is a magyarról beszélt!) A képviselő ur — ne méltóztassék az elnöknek figyelmeztetéseket adni — kétségbevonhatatlanul a magyar parlamentre is vonatkoztatta ezt. Propper Sándor: A komoly, igazi parlamentarizmus kora még nem járt le és a nyugati demokratikus államok a parlamentarizmusnak még igen jó hasznát veszik. Ehhez természetesen az kell, hogy az illető országok kormányai vállalják azt a kényelmetlenséget, amely a kritikával és az ellenmondással jár, vállalják egyáltalában a kontradiktórius eljárás kellemetlen oldalait is. Ilyen parlamentek Angliában, Franciaországban, az északeurópai államokban, Németországban, Ausztriában vannak. Ilyen parlamenteknek ezek az országok igen jó hasznát látják és a nagy háborús összeomlás után ezek a parlamentek segitik az illető országokat feltámasztani. Beszélt a ministerelnök ur kompromisszumokról^ is, rothadt kompromisszumokról, azt mondván, hogy a rothadt kompromisszumokat elveti magától. Én azt tartom, hogy felelős politikusnak, különösen kormányfőnek mindig precizen kell beszélnie. A közvélemény kíváncsi, ha az ország ministerelnöke valamit mond és igy kíváncsi volna arra is, hogy mely