Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-46

'Az országgyűlés képviselőházának 46. gyülölségnek s ezért kérem az egységespártot, kérem a ministerelnök urat és kérem a kultuszminister urat, higyjék el, nem az én kívánságomnak, hanem odakinn a magyar nép akaratának és a Kossuth Lajos-i presztizs követelményeinek tesznek eleget akkor, amikor határozati javaslatomat, amelyet ezennel beterjesztek, elfogadják. T. Képviselőház! Indítványozom (olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy a numerus clausus-törvány, mely fajokról szól és nem felekezetekről, az izraelita felekezet tagjaira nem vonatkozik.« Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Vasadi Balogh György! Vasadi Balogh György: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselőtársam beszédébe nem kivánok belekapcsolódni, mert hiszen az ő általa szóvá tett kérdések az Ádám-ügy és a numerus elausus nem tartozik abba a keretbe, amellyel én foglalkozni kivánok, legfeljebb azt kívánom megemlíteni, hogy a mi pártunk résziéről felszólalókat ugy aposztrofálta, mintha bennünket a kultuszminister ur válogatott volna ki a felszólalásra és mintegy megbizást kaptunk volna arra, hogy neki elismerést, dicséretet, dicsőséget zengjünk. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Nagy tévedésben van a t. képviselőtársam. Minket nem válogattak ki a felszólalásra, nem is kaptunk megbizást, hogy milyen kérdésekkel foglalkozzunk. De azt viszont kötelességünknek tartjuk, hogy ahol érdemeket látunk, azokat elismerjük, ahol pedig hibát vagy mulasztást, azt szóvátegyük. Magyarországon azokból a jelszavakból, amelyek a háború és a forradalmak után előálltak, amelyek a többtermeléstől kezdve mindenféle téren uj ideákat próbáltak belevinni a köztudatba, örömmel kell megállapitani, hogy egy valósággá lett és ez a kulturfölényünk mindenáron való megtartására való törekvés és elismerése annak, hogy a kultúrfölény nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is előnyt ós hasznot jelent az országra. A kultúrfölény fogalma bevonult a kis faluba épugy, mint a városokba s a társadalom minden osztálya meg van győződve arról, hogy tényleges értéket jelent a nemzet számára. Ebben, igenis, érdeme van a mi kultuszministerünknek, aki csodálatos kitartással, szinte fanatizmussal hirdeti ezt az igazságot és keresi az alkalmat arra, hogy ennek érdekében minden eszközt megszerezzen. Amikor ezt elismerjük és ezért köszönetet is szavazunk, ugyanakkor attól sem tartózkodunk, hogy a hibákra is rámutassunk. Legalább is részemről azt az elgondolást, amelyet a kultuszminister ur hirdet, különösen az egyetemek kérdésben, nem tudom magamévá tenni, mert szerintem mindig csak annyit kell megfognunk és annyit kell markolnunk, amennyiek keresztülvitelére anyagi erőink elégségesek. Nem arról kivánok most vitatkozni, szükséges-e négy egyetem vagy sem, mert hiszen ezek megvannak, erről vitatkozni ma már meghaladott álláspont, hanem igenis, rá kivánok mutatni arra, hogy ia négy egyetem költségei oly hatalmas összegekre rúgnak, hogy azok lehetetlenné teszik azon igények kielégítését, amelyek épen az egyetemekkel kapcsolatban állanak elő. »Magyar tudománypolitikai alapvetés«. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. ülése 1927 május 13-án, pénteken. ' 73 címmel egy munka jelent meg Magyary Zoltán szerkesztésében a kultuszminister ur előszavával. Ha azt nézem, hogy ezek az egyetemek, amelyek már megvannak és azok az intézmények, amelyek békében hirt, nevet ós dicsőséget szereztek a magyar kultúrának, tényleg részesülnek-e olyan támogatásban, ami szükséges volna munkásságuk folytatásához, csak kettőre hivom fel a figyelmet. Az egyik a szeizmografiai vagyis Földrengéstani Intézet, a másik a Geofizikai Intézet, amely Eötvös Lóránt alapítása a maga európai hirü laboratóriumával. A szeizmográfiai intézetről ez a munka megállapítja, hogy eszközei elrozsdásodtak és igy nem képes megfelelni annak a feladatnak, amely előtt áll, nem képes megfelelni a külföldi hasonló intézményekkel kötött szerződéseknek sem, mert kiadványait sem tudja megjelentetni, nekik elküldeni, • tehát a csereviszony megszűnik és munkásságát folytatni nem tudja. A Geofizikai Intézetre nézve megállapítja ez a munka, hogy dotációja oly kevés, hogy munkásságát folytatni nem képes. Nekem tehát az a véleményem, hogy mikoa* a négy egyetem felállítását forszíroztuk, inkább várni kellett volna az egyetemek .szaporításával addig, amíg egy-kettőt tökéletessé nem tudunk tenni és nem tudjuk lehetővé tenni, hogy tényleg megfelelhessenek annak a várakozásnak, mely hozzájuk fűződik. Azt sem tudom elhallgatni a tanszékek betöltésével kapcsolatban, hogy tanárok, tudósok szempontjából sem. voltunk felkészülve annyira, hogy egyszerre négy egyetemet el tudjunk látni olyan garnitúrával, amely a külfölddel szemhen ezeiknek az egyetemknek magas színvonalát 'mutathatná. Hozzá kell ehhez tennem azt is, hogy épen az a nagyszerű cél, amelyet a kultuszminister ur maga elé tűzött, a tudomány emelése, a tudományosság színvonalának európai nívóra helyezése is naey akadályba ütközik. Nem tudom, hogy ez a nagy akadály voltaképen miben lelt magyarázatát? Arra kivánok itt rámutatni, hogy sok egyetemi tanárunk, sok tudósunk van, de nagyon szűken adják a termést. Tudományos munkák alig jelennek meg, ugy. hogy pl. a földrajz ter n van négy egyetemi professzorunk — minden egyetemen egv — és mégsem tudtunk eljutni odáig, hogy egy eredeti magyar leíró földrajz megjelenhessék, egy olyan mű, amely a tudományos szempontoknak megfelel s a nagyközönség kezébe kerülhetne. Azt hiszem, ennek egyik oka az, hogy ma különösen a tudományos könyvek kiadása nem lukrativ vállalkozás. Könyveket eladni nagyon nehéz, vevő nem jelentkezik reájuk. Ugy látszik, a kiadók nem akariák vállalni azt a rizikót, amely egy könyv kiadásával együtt jár. Itt kell, ezen a ponton belekapcsolódnom egy másik kérdésbe is. Ahhoz, hogy a tudomány általános legyen, hogy azt az ország széles rétegei élvezhessék, feltétlenül szükséges, hogy a tudomány publikálva legyen, mert hiszen ha a bibliából idézek, azt mondhatnám : mit ér a gyertyavilág, amelyet véka alá rejtenek, már pedig az a nagy tudomány, amelyet négy egyetem tanári kara képvisel, sok tekintetben ilyen véka ! alá rejtett tudomány, mert nem válik közkinccsé. A másik kérdés, amit ugyancsak az egyetemekkel kapcsolatban kell megemlítenem, az, hogy az előadó ur beszédében azt mondotta, hogy azért is volt szükség négy egyetemre, mert a hallgatókat szétosztva a vidéki egyetemekre, kevesebb hallgató jut egy professzorra, tehát a vidéki egyetemek sokkal jobban tudják kiképezni a hallgatókat. 10