Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
72 r Az országgyűlés képviselőházának 46. ülése 1927 május 13-án } pénteken. mert meg van állapitva, hogy csak munkásemberek, munkások fiai menetnek az egyebemre, a polgári társadalomból az összes egyetemi hallgatóknak csak 15 százalékát engedik az egyetemre. Azt kell tehát mondanom, hogy Szovjetoroszországgal együtt lenni akár kultúrában, akár reakcióban nem megtisztelő a magyar államra nézve. (Haller István: Az Egyesült-Államokban lehet!) Higyjék el t. képviselőtársaim, hogy nemcsak '' Magyarországnak zsidó vallású polgáraira nézve — akik a legnagyobb üldöztetés idején is büszkén kitartottak magyar nemzetük és magyar haza-, juk mellett — szégyenbélyeg a numerus clau-1 sus fentartása, hanem szégyenbélyeg magárai a magyar nemzetre és a magyar képviselő1 házra nézve is, mert Szovjetoroszország példáját nem követhetjük. Lehetetlenség, hogy ez a kis 8 milliós magyar nép — amelynek minden tagjáról a magyar nemzetnek egyenlő megbecsülését kellene véleményezni és azt kellene mondani, hogy a vélelem: az, hogy minden magyar egyenlő jó magyar, hogy minden magyar állampolgárt egyenlően kell szeretni — saját polgárainak egy részét kizárja a további tanulási lehetőségekből. Keserves idők szülötte a numerus clausus; i keserves időket élt keresztül a magyar nemzet a szerencsétlenül végződött háború után és a három szerencsétlen forradalom alatt. Ma mi a helyzet? Emlékezzünk arra, hogy a háború alatt arra tanítottak minket, az volt a jelszó, hogy: »Gott strafe England und Italien!« A kaszárnyában minden tisztet, amikor bement a maga eugjához, századához, a katonák azzal fogadtak: »Gott strafe England und Italien!« (Halász Mórié: De ezt nem nálunk mondták!) Ma pedig Anglia támogat bennünket, Olaszországgal szerződést kötöttünk. (Effv hanff a jobboldalon: Az olaszok az osztrákólt ellen harcoltak!) Nemcsak az osztrákok ellen .hadakoztak az olaszok. A Doberdón magyarok is hullottak el, a Piaveban 10.000 magyar katona lelte sirját, tehát nem lehet mindent az osztrákokra hárítani. Ha az a helyzet, hogy a »Gott strafe Italien!« ideológiája elmúlt a magyar életből, ha Olaszországgal szövetséget kötöttlünk, ÍBaraes Marcell: Csak a magyar a magyarral ne béküljön ki!) amelyben az van megírva, hogy örök barátság és béke uralkodjék Olaszország és Magyarország között... (Rubinek István: Adja Isten, hogy igy legyen!) Én is azt mondom, hogy adia Isten, csak konklúziókat is akarok levonni ebből. Mondom, amikor az a helyzet, hogy a kormányzó ur Mohácson a jugoszlávok felé nyújtotta a magyar testvéri jobbot és amikort az a helyzet, hogy ma már mindenkivel, aki verekedett ellenünk a frontokon és hozzájárult a ma gyár állam megcsonkitásához, baráti viszonyban vagyunk, (Halász Móric: Ezen a címen kell eltörölni a numerus clausust ? Ez furcsa dolog !) — nem, t. képviselő ur. méltóztassék megvárni a mondat végét — amikor az igaz ellenséggel kibékültek, akkor azokkal, akikkel szomorú időkben szembehelyezkedtek azért, mert bűnbakot kerestek, mert szükség volt valakire, akinek feláldozásával a magyar nemzet presztizsét meg lehetett menteni, vagy vélték megmenteni, nem akarnak kibékülni. Igaza van Klebelsberg kultüszminister urnák, amikor azt mondia, hogy a kultusztárca honvédelmi tárca. Hat ha honvédelmi tárca, milyen honvédelmi minister az, aki arra törekszik, hogy katonái kádere kisebb legyen ? Egy honvédelmi ministernek arra kell törekednie, hogy minél több katonát tudjon besorozni, egy honvédelmi ministernek arra kell törekednie, hogy ebben az országban egyenlőjogu polgárok éljenek együtt. Lehet, hogy ma már ez a téma a kultuszminister urnák nevetséges téma, lehetséges, mert a hatalom birtokosai, amig a hatalom kezükben van, és amig a hatalom birtokosai, elég dőrék, hogy a hatalom birtokában nem gondolják meg azt, hogy a hatalom egyszer a kezükből kicsuszhatik. Mennyi szenvedést okoznak ártatlan embereknek. Mi ma a helyzet ? Amint egyik képviselőtársunk ezeknek az olasz javaslatóknak bizottsági tárgyalása alkalmával mondotta : Magyarországra nézve . egy sakkjátszma kezdődik most. amelyben a nemzet öszszes erőinek egyesitésére van szükség, és arra van szükség, hogy ez a nemzet minden gondolatát egy pontra, saját külpolitikai helyzetének javitására használja fel. Ha az a helyzet, hogy ma már mindenkit a viláeron ünneplünk ebben az országban — láttuk a doni kozákoknak, az orosz ellenforradalmároknak fogadtatását — akkor mi arra kérjük az óriási többséget jelentő egységespártot a ministereínök urat és a kultuszminister urat, hogy mindaz, amit a választások előtt Ígértek, ne legyen választások előtti Ígéret. Ha igaz az, t. Képviselőház, hogy ez a kormány nagy nemzeti kormány akar lenni, (Felkiáltások jobbfelől: Az is !) amely nagy nemzeti kormány a magyar nemzet jövője érdekében, ennek az országnak minden erejét egybe akarja fogni és össze akarja vonni, akkor ne üldözzék tovább az ártatlanokat, ne üldözzék tovább azokat, akiket üldözni kellett azért, mert kellett az ő üldöztetésük és meggyaláztatásuk a magyar nemzet presztízsének áldozatul. (Mozgás a jobboldalon. — Halász Móric: Ez már nagyon rossz beállítás !) Sok minden elmúlt, t. Képviselőház! Elmúlt a gyűlölség ideje, elmúlt a propaganda ministerium is, idebenn az országban, ellenben kell, hogy propagandamunka kezdődjék odakünn a külföldön. És higyje el a t. Képviselőház, higyje el a ministereínök ur és a kultuszminister ur, hogy odakünn a magyar nemzet mintakollekciójában a világ" népeinek kirakatában nem jó ajánlólevél a magyar nemzet és a magyar nép számára az, hogy állampolgárainak egy részével szemben, akik ellene soha nem vétettek, akik vele együtt voltak jóbanrosszban, akik hűségesek voltak ahhoz a földhöz, amely őket felnevelte, még ma is, 8 esztendő után is rettenetes retorziókat tart fenn. Nem akarok itt képviselőtársaim érzelmeire és szivére hatni. Képzeljék bele magukat t. képviselőtársaim azoknak az apáknak és anyáknak a helyzetébe, akik talán ott verekedtek a harctéren, akik részt vettek az ellenforradalomban, akiknek semmi más bűnük nincs, csak az a bűnük, hogy nem hagyták ott felekezetüket, nem. távolodtak el Istenüktől, hanem becsületes emberekként megmaradtak amellett a vallás mellett, amelyben születtek és akiknek mindig keserves kinok között kell arra az időre gondolniok, amikor az ő gyermekük 18 esztendős lesz, amikor ettől a gyermektől el kell válniok, amikor őt el kell küldeniök idegen országba azért, hogy keservesen nehéz munkával megkeresve napi kenyerét, vagy idehaza a szülők szájától elvonva a falatot, idegen ország nyomult padlásszobáiban sze : rezzen dicsőséget a magyar névnek, mint ahogy dicsőséget szereztek a külügyminister ur páduai diákjai a magyar névnek. Elmúlik minden; nem lehetséges, hogy amikor az egész világon a gyűlölség lángja elalvóban van, csak ebben az országban szitunk mi tovább — magyar ember a magyar ember ellen, magyar testvérek a magyar testvérek ellen — a gyűlölség lángját. Legyen vége a
